Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-61
Az országgyűlés képviselőházának 61. menye alól mentesül.» Ez a bevallás az adózót a múltra nézve a pótmegadóztatás alól is .mentesíti. Vagyis e rendelet 8. §-a, valamint a 45.909/1932. P. M. pótrendelet mentességet ad a csalás következményei alól, akkor, amikor az 1931. évet megelőző időből származó he nem vallott vagyonok és jövedelmek utólagos bevallásának esetén a büntetéstől mentesíti őket. (Gr. Hunyady Ferenc: Mi ez, a birtok vásárlási pótrendelet?) Eltekintve attól, hogy az ország pénzügyei nincsenek abban a helyzetben, hogy engedékenységet és nagylelkűséget tanúsítson olyanokkal szemben, akik a kötelezettségüknek nem tettek eleget az országgal szemben, nagyon időszerűtlen ez az intézkedés, amikor látjuk azt, hogy az elengedett tartozásoknál sokkal csekélyebb tartozásokért becsületes módon szerzett vagyonok kerülnek dobra. (Ügy van! a balközépen — Gr. Hunyady Ferenc: Kíméletlen behajtás a rendes emberekkel szemben!) és a legerélyesebb eszközökkel kell az adóját nehezen megfizetni tudóval szemben eljárni. Az én etikai érzésemet a legnagyobb mértékben sérti az, hogy az adómorálnak egy ilyen flagráns megsértése nem bűnhődik, hanem egyenesen jutalomban részesül. (Ügy van! Ügy van! a középen. — Rakovszky Tibor: Mint a hadikölesönnel!) Ha az adómorált sérti az, hogy valaki hamis adatokat vall be, éppen úgy sérti az adómorált az az intézkedés, amely a csalásnak előírt büntetését elengedi. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez az elgondolás, amely ezt az intézkedést kreálta, nem új. Azóta, hogy a háború elejével a kötött gazdálkodás megkezdődött, több, sőt azt lehet mondani, .számtalan eset volt, hogy az országgal szemben teljesítendő kötelesség elmulasztására kivetett büntetés elengedtetett. Később az adózási kérdésekre is kiterjedt ez az engedékenység. Hogy többet ne említsek, például a múlt év őszén, midőn december 15-éig az adóhátralékát befizetett adózónak elengedték a hátralékos adókamatokat, megjutalmazták azt, aki nem akart adót fizetni, pedig tudott volna. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Merem állítani, ha valaki következetesen ellenszegül az állam iránti kötelezettségeinek és azokat következetesen nem teljesíti, nagyon gyakran azt éri el, hogy utólagosan legalizáltatnak ezek az illetéktelen módon szerzett hasznok. (Ügy van! balfelöl.) Ezt én a legnagyobb immoralitásnak tekintem. Kerestem okot, amivel megmagyarázhattam volna magamnak, hogy miért hozták ezt az intézkedést. Az egyik ok, amire gondoltam, azon célnak az elérése, hogy ezzel biztassák az adózót, hogy vallja be az elhallgatott jövedelmet, vagyont. Ennek az indokolásnak lehetőségét elvetettem, mert hiszen ez tulajdonképpen az államhatalom lebecsülése volna. Az állam- > nak, a kormánynak kell, hogy legyen annyi ereje, hogy az adózóval, polgárokkal szemben adót kivethessen és azt bekövetelhesse. Ezt az erőt pedig egy erkölcstelen cselekedettel szemben tanúsított engedékenységgel pótolni nem lehet. Azt hiszem, nincs a Házban senki, aki ebben a tekintetben más nézeten volna, mint én. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Másik okot kerestem. Gondoltam, hogy ez nemes gesztus, a megtért bűnössel szemben, megbocsátás. Nem tekinthetem nemes gesztusnak azt, amikor a jóhiszemű adózó, aki közkötelezettségeit teljesíti, kénytelen megfizetni azt a hiányzó összeget, amelyet elő kellett teremülése 1932 április 6-án, szerdán. 199 tenie azok helyébe, amelyek az elhallgatás folytás elmaradtak s így a jóhiszemű adózó bűnhődik. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ez nem nemes gesztus, hanem az igazságnak teljesen fejtetőre állítása. Ennek következtében én semmiféle okot és magyarázatot nem látok arra, hogy ez az intézkedés tovább fennálljon s ezért tettem fel az első kérdést. Már eleve visszautasítom azt a kifogást, hogy ez a kérdés elkésett s hogy az intézkedés már késő volna, mert az adóvallomások már beadattak. Amint az imént kifejtettem, hogy nem fogadhatom el okul azt, hogy a rendeletet azért adták ki, hogy igazmondásra buzdítsa az adózót, éppúgy egyetlen polgártársamat sem gyanúsíthatom meg azzal, hogy csak azért mond igazat, mert abból haszna van. A második kérdés, melyet a pénzügyminiszter úrhoz intézek, .az elmondottakkal kapcsolatos. Azok az esetek, amelyeknek hatása következtében tették ezt az intézkedést, tulajdonképpen összefüggésben vannak azizad, hogy a jövedelem és vagyonadó alap kipuhatolásának módja nem megfelelő. A valóságnak megnem felelő vallomás -adataival szemben sem a kivető hatóságnak, sem a fellebezési hatóságnak nincs» módja és rendelkezési lehetősége arra, hogy a valóságos adóalapot megállapíthassa. Az az orvosszer, hogy abban az esetben, ha az adóvallomás valódiságához kétség fűződik, becslés útján lehessen megállapítani a jövedelem- és vagyonadóalapot, nézetem szerint nem kielégítő, mert nem az. igazságot szolgálja. Ellenben a mód és lehetőség meg van adva arra, hogy az adóalapok a valóságnak megfelelően megállapíttasisianak. Túlmegy egy interpelláció keretein annak felsorolása, hogy mik volnának ezek a módok, de ezt feleslegesnek is tartom, mert úgy ez, a kérdés, mint ennek a kérdőpontnak második része, amely arra vonatkozik, hogy az adóelhallgatásokkal kapcsolatos szankciók revízió alá vétessenek, amúgy is törvényhozási intézkedést igényel, amelynek során úgyis mód adódik arra, hogy ezekkel a kérdésekkel és a részletkérdésekkel is behatóan foglalkozzunk. Meg kell azonban állapítanom azt, hogy amint minden egyes büntetésben bizonyos mértékben szerepel az elrettentés, ez, fokozott mértékben megvan éppen az adócsalásra megállapított büntetéseknél. Itt megint tapasztalataimra kell hivatkoznom. Sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy a jelenlegi viszonyok között, a jelenlegi helyzet mellett az adócsalás megállapításának rizikójával szemben az adózó a hamis vallomással olyan anyagi előnyökre tehet szert, hogy a fennálló rendelkezések alapján reá kivetett birságok mellett a hamis adó vallom ás egyenesen jó üzlet A harmadik kérdés kapcsolatos azzal az elgondolással, hogy amikor a mai helyzetiben az államháztartási egyensúly helyreállításához olyan erős eszközökhöz kell nyúlni, amelyek talán azoknak isi visszatetszők, akik azokat proponálják: adóemelésekhez, fizetésleszállitásokhoz, — meggondolandónak tartom, nem volna-e helyes revízió alá venni a jövedelemadó alóli mentességek eseteit. Nyíltan megvallom, t. Ház azt, hogy itt elsősorban az országgyűlési képviselők fizetésére gondolok. (Helyeslés a baloldalon.) Szabad kérnem meghosszabbítást? Elnök: Mennyi időt kér a képviselő úr? Báró Inkey Pál: Tízi percet kérek!