Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

188 Az országgyűlés képviselőházának zottsághoz utasítsa. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Ami már most az interpelláció érdemét illeti, sajnálom, de a kérdésre ma még végleges választ adni nem tudok, mert az illetékes hatóságok által folyamatba tett vizsgálat még teljesen lezárva és befejezve nincs. Ebben a vonatkozásban tehát kérem válaszomat ideiglenesnek tekinteni. Ami a képviselő úr által felhozott két dolgot f illeti hogy tudniillik a csendőrök kihallgatás közben állítólag bántalmazásokat követtek el, ezt szintén vizsgálat tárgyává fogom tenni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Miután a belügyiminiszter úr válaszát ideiglenesnek kívánja tekinteni, (határozathozatalra nincs szükség. Sorrend szerint következik báró Orosdy Fülöpné képviselőtársunk interpellációja a népjóléti minisztérium fenntartásáról. A jegyző úr felolvassa az. interpelláció szövegét. Frey Vilmos jegyző (olvassa): „Interpelláció a népjóléti minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott ni. kir. miniszterelnök úrhoz. Politikai körökben ismételten felvetették azt a gondolatot, hogy a népjóléti minisztériumot meg kellene szüntetni. A napi sajtó egy része állandóan szőnyegen tartja e kérdést. Egyes lapok, mint befejezett tényről beszélnek a minisztérium megszüntetéséről és hatáskörének a többi minisztérium között való megosztásáról. Ezért kérdem ,a t. népjóléti miniszter urat: hajlandó-e tájékoztatni a Házat a népjóléti minisztérium további fenntartása ügyében, Br. Orosdy Fülöpné s. k.» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Br. Orosdy Fülöpné: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Politikai körökben ismételten felvetették azt a gondolatot, hogy a népjóléti minisztériumot meg kellene szüntetni. (Gáspárdy Elemér: Meg is kell!) A napisajtó egy része állandóan szőnyegen tartja ezt a kérdést. Egyes lapok mint befejezett tényről beszélnek a népjóléti minisztérium megszűnt er téséről és hatáskörének a többi minisztérium közt való megosztásáról. T. Ház! Ehhez az agitációhoz részben öntudatlanul, részben határozott célzattal járul a minisztériumban előfordult visszaélések állandó tárgyalása, a minisztérium értékes munkája és a minisztérium feltétlen szükségességének megemlítése nélkül. így azokban, akik az intézmények mélyére tekinteni és elvi jelentőségükre különös súlyt fektetni nem szoktak, könnyen az a felfogás érlelődik meg, mintha e minisztérium fenntartása nem is szolgálná a közérdeket. Minthogy a kormány részéről ebben a kérdésben nyilatkozatot nem hallottunk és minthogy én abban a szilárd meggyőződésben élek, hogy a népjóléti minisztérium fenntartására nemcsak, hogy szükség van, hanem, hogy annak hatáskörét még messzebbmenően ki kellene terjeszteni, méltóztassanak megengedni, hogy utalva a^ Házban eddig előadottakra és Téglássy t. képviselőtársam interpellációjára, felhívjam a t. Ház figyelmét a kérdés néhány vonatkozására és megkérjem a miniszterelnök urat, hogy minket álláspontjáról tájékoztatni és afelől megnyugtatni szíveskedjék, hogy a kormány a népjóléti minisztérium megszüntetését nem tervezi és hogy e nagyfontosságú tárcát betöltetlenül hag-yni sem kívánja. A népjóléti minisztérium megszüntetésére 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. irányuló káros mozgalommal kapcsolatban főként három kérdést kell felvetnem. Ha egyes lelkiismeretlen vagy könnyelmű emberek a minisztérium kebelében visszaéléseket követtek el, szabad-e arra a megdöbbentő következtetésre jutnunk, hogy itt már becsületes munkát várni nem lehet? A másik kérdés, amelyet fel kell vetnem, az: vájjon a magyar gazdasági és szociális élet oly tökéletesen megszervezett és semmi fogyatkozást fel nem tüntető-e, hogy törvényhozási és kormányzati intézkedések itt már nem is szükségesek? Vagy talán olyan mélyen süllyedtünk a gazdasági nyomor és a társadalmi bajok terén, hogy a nép nyomorának enyhítésére és jólétének előmozdítására törvényhozási és kormányzati intézkedések már nem is szükségesek? A harmadik szempont a taikarékossáig szempontja volna. Azt emlegetik, hogy a népjóléti minisztériumhoz tartozó problémákat nem lehetne-e külön szervezet nélkül is megoldáshoz juttatni és ma, amikor minden fillérrel takarékoskodni kell, nem menne-e pazarlásszámba egy külön minisztérium fenntartása? Azt hiszem, e három kérdésre nem lesz nehéz a választ megadnom. Ha a t. Ház egyes pártjai és tagjai között vannak is akár világnézeti, akár politikai tekintetben mélyreható különbségek, ha nagyobb jelentőségű kérdésben mély szakadékok is választják el, egyben kétségkívül egyetért a Ház minden pártja és minden tagja, hogy a megtörtént visszaéléseket a legszigorúbban meg kell torolni. (Kun Béla: Ügy van! Már régen kellett volna a teljes nyilvánosság előtt!) Meg kell állapítanom, hogy a magyar közélet és a magyar tisztviselői kar (Esztergályos János: Amelynek fizetéséből most újabb 3 százalékot akarnak levonni! — Zaj.) az önfeláldozás, a honszeretet, a puritán becsületesség oly felemelő példáit szolgáltatta századokon át és szolgáltatja ma is, hogy még a legtávolabbi gondolatát is vissza kell utasítani annak, hogy a megtörtént visszaélések után ugyanazt a tiszta önfeláldozó munkát nem lehetne várni. Közvetlen tapasztalataimmal bizonyíthatom, de bizonyíthatja a Ház minden tagja, hogy a magasabb hatáskört betöltő és kisebbrangú tisztviselők nagy része milyen odaadással tölti be a rábízott feladatot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) Egyeseknek hibái, mulasztásai vagy bűnei miatt nem lehet általánosítani. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Meg kell védeni azokat a tisztviselőket, akik a rájuk bízott feladatokat becsületesen,, szakszerűen és eredmény

es en r végzik. (Fábián Béla: Különösen a tisztességeseket nem szabad büntetni !)^ Éppen közéletünk vezető tagjairól kellene hát azt a szörnyű véleményt táplálnunk, (Zaj- — Jánossy Gábor: Halljuk a szűzbeszédet!) hogy a legfőbb irányítást nem ugyanolyan tiszta becsülettel, odaadással, sőt hatványozott honszeretettel fogják végezni. Nem, t. Ház! A megtörtént visszaélések mindenre alapul szolgálhatnak, csak arra a lehetetlen következtetésre nem, hogy itt már becsületes munkát várni nem lehet és ezért a minisztérium fenntartható nem volna. (Kun Béla: Viszont a Dréhr-ügyben se iparkpdjanak eltussolni semmit!) A másik kérdéssel, amelyet felvetettem, bővebben foglalkoznom nem kell. Mindenki tudja, hogy viszontagságos történetünk legne1 hezebb korszakát éljük, nemcsak nemzetközi,