Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. 189 politikai, hanem főképpen gazdasági téren, s hogy soha annyi tennivaló, pótolnivaló szociális téren nem volt, mint ma. Viszont ki lenne olyan kishitű, a nemzet történeti hivatásában olyan kevéssé bizakodó, ki merne kétségbeesni a nemzet sorsa felől, hogy^ nem érezné a nemzet életképességét és lüktető erejét a bajok orvoslására? Nem ^hiányoznak tehát a kormányzat terén a népjóléti feladatok, de nem hiányzik az erő sem azoknak megoldására és ha szűkebb keretek között, szerényebb viszonyok között is, de meg fogunk küzdeni az elénk tűzött célokkal és valóra kell, hogy váltsuk a miniszterelnök úrnak egyszerű, de magasztos igéretét, hogy itt .senkinek éheznie és senkinek elhagyottan elpusztulnia nem szabad. Sem a feladatok hiánya, sem az erő fogyatékossága nem ok tehát e nagyjelentőségű minisztérium megszüntetésére. Maradna a takarékosság szempontja. Az igaz, hogy sok gondtalan költekezés az állami éiet terén súlyos adósságba sodorta az országot. De már a nemzet mai helyzete is mindannyiunk kötelességévé teszi a takarékosság szigorú szemmeltartását. Ámde méltóztassanak megengedni két kérdést. Az egyik az, hogy a minisztérium megszüntetésével megszünnek-e annak problémái és a problémák megoldásához megkívánt anyagi szükségletek? Felszabadul-e akár dologi, akár személyi tekintetben a pénzügyi fedezet, (Gáspárdi Elemér: Hogyne szabadulna fel! — Szilágyi Lajos: Nem számottevő!) hacsak valaki arra nem gondol, hogy a miniszter személyes illetményei, amelyek a minisztérium költségvetésének alig tizedrészét teszik, jelenthetnek komoly megtakarítást? A másik kérdés: hogy éppen ezen a területen kellene túlozni a takarékosságot, ahol a legnagyobb segítségre, a felebaráti szeretet parancsainak legégetőbb teljesítésére van szükség? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hiszen a népjóléti miniszter feladata a közegészségügy előrevitele, a gyermekek, az árvák, a hadirokkantak, a hadiözvegyek, a munkások védelme, (Ügy van Ügy van! balfelöl.) egyrészt a tőke túlkapásaival szemben, másrészt^a munka veszedelmeivel szemben és a munkást lépten-nyomon fenyegető katasztrófákkal szemben. A népjóléti miniszter feladata a nemzet testét megvédeni az emberiség örök ellenségei ellen. Es éppen ezt a területet kellene kiválasztani, hogy megcsúfolva a keresztény felebaráti szeretet és a nemesebb értelemben vett demokrácia legelemibb követelményeit, úe-v kezdjük a takarékoskodást, hogy lemondjunk a legfőbb irányításának arra hivatott emberbarát és szociálpolitikus kezébe való letételéről és szétforgácsolni engedjük az egységes irányítás nélkül helyesen meg nem oldható problémákat? íme t. Ház, sem az egyesek által elkövetett sajnálatos visszaélések, sem a nemzet mostani rendkívüli helyzete, seim pedig a takarékosság követelményei nem adnak okot arra, hogy egy szükségesnek bizonyult és nagy célok kivívására hívatott kormányzati ágat megszüntessünk, hatáskörét szétdaraboljuk, az egységes irányítást megkövetelő szociálpolitikát hivatott és felelős vezér nélkül hagyjuk és^a nemzetnek támaszra leginkább rászoruló rétegeit az ország kormányzatában hivatott védelmezőjüktől (megfosszuk? De nézzük csak, melyek azok a feladatok? amelyekkel a népjóléti miniszternek meg kell küzdenie és mit- jelentene, ha egységüket felbontanók s azokat egy összhangzatosan irányított szociálpolitika köréből kivonva egyes kormányzati ágakban egymástól elkülönített, alárendelt szerephez juttatnék. Legelőször is a gyermekek és a család védelméről kell, hogy megemlékezzem. Nemcsak és nem is elsősorban a dolog materiális oldalára gondolok. Ha valahol, úgy a gyermek és a családvédelem terén döntő szerepe van az etikai szempontnak is. Az állam nem hagyhatja e téren magukra a társadalmi szervezeteket, már arra való tekintettel sem, hogy egyedül az államhatalom rendelkezik azzal a kényszerítő hatalommal, amely érvényt szerezhet akaratának azokkal szemben is, akik az erkölcsi törvények iránt nem elég fogékonyak. Kell lennie oly magas centrális ^hatalomnak, amely a gyermekek és a család védelmének érvényt szerez. De nem kevésbbé lényeges a gyermekek materiális védelme sem. Állami gyermekvédelmünk, amelynek megindítása Széli Kálmán nagy nevéhez fűződik, az elhagyott gyermekek tízezreire terjed ki és bár ezen a területen az utóhbi években lanyhulást észleltünk, mégis a legfontosabb állami feladatok egyikének megoldására hivatott. Ismeretes a t. Ház előtt az Országos Gyermekvédő Liga tevékenységének nagyarányú összezsugorodása, (Farkas Elemér: ügy van!) számos más gyermekvédelmi intézményünk összeroppanása, amely tények előtt szemet hunynunk nem szabad, (Kun Béla: Bezzeg a kartellek nem roppannak Össze!) hacsak a védelemre szoruló gyermekek sorsát, a véletlen szeszélyének kiszolgáltatni nem akarjuk. Kell lennie az államhatalom egy magas exponensének, aki elég anyagi erővel, elég erkölcsi súllyal és megfelelő politikai hatalommal rendelkezik, hogy ezekbe a gyengülő társadalmi szervezetekbe új erőt öntsön és fogyatkozásait országos intézményekkel pótolja. Bármily szeretettel karolják fel a gyermekvédelem ügyét az állami kormányzat többi ágai, egyik sem saentelhet annyi időt és munkaerőt e magasztos cél szolgálatára, mint éppen a népjóléti miniszter úr, akinek feladatai előterében kell, hogy álljon a gyermekvédelem. Nemcsak mint törvényhozó, hanem mint egyedüli magyar anya,' akinek a törvényhozásban szava van, (Taps a baloldalon.) lelkiismereti kérdésnek tartom, hogy az a nagyjelentőségű hatáskör betöltetlenül ne miaradjon és hogy hazánk elesett, szomorú helyzetében necsak a jövő generációt, hanem a mai generációt is mentsük meg a leromlás és elzüllés veszélyétől. Mind a magyar állam, mind a magyar társadalom felemelő példáját szolgáltatta annak, hogy mit leihet e téren alkotni. Itt vaunak az Országos Stefánia Szövetség, a Szociális Missió Társulatok, a Szociális Testvérek Társasága, a Patronázs Egyesületek és különböző gyermekvédelmi központok, amelyek mind vállvetve dolgoznak a jövő generáció megmentéséért. (Ügy van! balfelöl.) Súlyos szerencsétlenségnek tartanám, hogyha a máris lanyhuló segítség és irányítás az államhatalom részéről elhanyagoltainak és felelős veyetórol nem gondoskodnának. A gyermekvédelem és a családi védelem kérdése, amely téren sok visszásságot kell megszüntetni, már elég ok arra, hogy fokozott erővel kezdje a népjóléti minisztérium a munkát. A közegészségüggyel kapcsolatban nem hagyhatom megemlítés nélkül a társadalmi erők