Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. 185 Ezeket kívántam röviden válaszként előadni az interpellációra. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Esztergályos János: Megfizetem a három métermázsa kokszot, ha ezt a rendszert elsőnek égetik el! — Derültség.) Elnök: Kíván az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával élni ? Petrovácz Gyula: Igen! Elnök: Tessék! Petrovácz Gyula: T. Ház! Interpellációmnak semmi más célja nem volt, mint hogy végre az országházában illetékes # helyről szegeztessék le a kormány álláspontja ezen a téren. Miután ez teljesen kielégítő módon megtörtént, az interpellációra adott választ köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Esztergályos János: Az élőkről gondoskodjunk, ne a halottakról!) Sorrend szerint következik Farkas Tibor képviselő úr interpellációja az- összkormányhoz a pacsai vásáron megkísérelt adóvégrehajtási cselekmények tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogjr az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «1. Hajlandó-e a kormány a Képviselőházat tájékoztatni, kinek a mulasztása idézte elő azt, hogy, amikor a főispán felelősségének teljes tudatában a vásárt megelőző hétfői napon táviratilag tett előterjesztést a végrehajtás elhalasztása végett, a miniszteri intézkedés csak csütörtökön, a vásár napján érkezett meg? Mennyiben hajlandó a mulasztást elkövető tisztviselővel szemben szigorúan eljárni!? 2. Hajlandó-e a kormány a karhatalom eljárását szigorúan megvizsgálni és a vizsgálatot a legalaposabban lefolytatni, arra nézve különösein, hogy: 1. miért nem volt a kartimtaLom elégséges arra, hogy a hatósági intézkedéseknek érvényt tudjon szerezni; 2. mii igazolja a karhatalom eljárását a tekintetben, hogy amikor a vásártérről elvonult, azokat az egyéneket, akik ellen a közönség izgatottan lépett fel, a mezőin keresztül a falu belterületére a legélénkebb forgalom helyére vezette? 3. Megfelelt-e a karhatalom a csendőrségi szolgálati szabályzat rendelkezéseinek? 4. Hajlandó-e a kormány az eddig kiadott hivatalos nyilatkozatokat a tényeknek megfelelően re'ktifikálni? 5. Hajlandó-e a kormány azokat a családikat rövid útom kártalanítani, amelyek az ártatlan családfenntartó elhalálozása folytán súlyos anyagi kárt szenvedtek?» Elnök: Farkas Tibor képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Ház! Interpellációm egykét kérdésére a belügyminiszter ür választ nem adhat, mert hiszen ez a kérdés tulajdonképpen a pénzügyminisztériumhoz tartoznék. Itt arról volt szó és arról van szó, bos'v Zala vármegye főisoánja felelősségének teljes tudatában táviratilag tett felterjesztést a pénzügymini sztériiumba aziránt, hogy a pénzügyminiszter éppen közérdekből függessze fel az adóvégrehajtást. Erre a felterjesztésre az elintézés négv map múlva történt, akkor, amikor már késő volt. Hogy ez az esemény bekövetkezett, az elsősorban tulajdonképpen a pénzügyminisztérium mulasztására vezethető vissza, mert véleményem szerint, ha egy kormány exponense és bizalmasa, a főispán

1 szükségesnek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. tartja, hogy táviratilag a kormányhoz forduljon intézkedésért, akkor az intézkedésnek mégis megfelelő időben, akár pozitív, akár negatív formában be kell következnie. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) A másik kérdés, amely tulajdonképpen a belügyminiszter úrihoz tartozik, a karhatalom szerepe ennél az esetnél. Én azt hiszem, hogy ha nyugodtan és higgadtan vizsgáljuk az ügyeket, egyetérthetünk abban, hogy minden államinak karhatalomra szüksége van és hogy minden állam vezetésében akkor követik a helyes politikát, ha ezt a karhatalmat olyan tökélyre igyekeznek emelni, amely tökélyre ez a karhatalom, ez a fegyveres erő emelhető és ha távoltartják mindenféle politikától, természetesen elismerem, hogy emberek hibákat követhetnek el, de ha ezek a hibák esetleg többször jelentkeznek, mindenesetre aggály merülhet fel a tekintetben, hogy a hibákra talán bizonyos rendszer hiányai is okot szolgáltatnak. Kétségtelenül megállapíthatom azt, hogy ott — a legenyhébben szólva — .a karhatalom részéről valami ügyetlenség történt. Mert amikor .a falu szélén levő vásártérről elvonult a végrehajtó s az ő kíséretében a csendőrség s a végrehajtó előtt a hajcsárok, ezek szükségesnek tartották, hogy a nyilt mezőn keresztül menjenek circa 900 lépést és bementek a falu közepébe, ahol a kirakodó vásár volt. Azt hiszen tehát, hogy ha szükség volt arra, hogy a vásárteret elhagyják, anélkül, hogy a hatósági intézkedéseket ott végrehajtották volna, — mert hiszen nem vezetett eredményre a végrehajtó megjelenése, ő eltávozott anélkül, 'hogy feladatát teljesítette volna, — akkor véleményem szerint teljesen szükségtelen volt ezt az állami közeget odavezetni, ahol annak jelenléte semmiesetre sem kelthetett megnyugvást Ez tehát véleményem szerint legalább is bölcseségi hiba volt az illetők részéről. Most felmerül a következő. Megállapítható az, és meg is állapíttatott, hogy a csendőrség fegyvert használt; kétségtelen az is, hogy a csendőrség a fegyverét kerítés mögött használta, vagyis a esendői-seggel szemben állítólag támadólag felléoő egyének a csendőrséghez közel nem voltak. Az esemény után megállapítást nyert az is, hogy olyanok, akik közvetlen tettesként szerepelhettek, sem a halottak, sem a súlyosan sebesültek között nincsenek. Amikor erre vonatkozólag ott a hatósági közegekhez kérdést intéztem, azt a felvilágosítást kaptam, hogy ennek oka abban kereshető, hogy akik támadóiam léptek fel, azok akkor, amikor a csendőrség a fegyverhasználatot megkezdte, hasra vágódtak. Itt felmerül véleményem szerint az. hogy a t csend őrségi utasítás szerint nincs helye további fegyverhasználatnak akkor, amikor a tömeg ellenállásának megtörése sikerült. Ügy látszik, itt mindenesetre a legszigorúbb és leg pártatlanabb vizsgálatra lesz szükség, hogy ezt az ügyet teljesen megnyugtatólag kiderítsék. Azt hiszem, ez közérdek. Közérdek azért is, mert ezzel az üggyel kapcsolatban egypár olyan je^nség is történt, amely — ismétlem — nem alkalmas arra, hogy a kedélyeket megnyugtassa. Ugyanis több tanú állítja, hogy az esemény megtörténte után, mielőtt a vizsgálat megkezdődött volna, a csendőrlegénységhez tartozó egyének köveket dobáltak be abba az udvarba, ahonnan a csendőrség a fegyverét használta, és o'yan megjegyzés is történt ott a tanuk részéről, hogy: hiába teszik ezt, ebből I azért bűnjel mégsem lesz. Mindenesetre úgy 27