Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

186 Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1Ú32 április 6-án, szerdán. látszik, szükség van arra, hogy ezek a részletek is megállapíttassanak, mert mondom, azon a vidéken teljes nyugalom addig nem, lesz, amíg a szabálytalanságok megfelelően megtorolva nincsenek. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok még a belügyminiszter úr figyelmét felhívni két incidensre, amelyek közül az egyik részben öszszefügg ezzel, mert az esemény folytán elrendelt vizsgálat alatt történt a csendőrség részéről. A másik nincs ugyan szoros kapcsolatban ezzel, de mindenesetre hatósági intézkedést igényel. A Pacsán történt eseményekkel kapcsolatban a csendőrség nyomozást folytatott le a szomszéd községekben, arra való tekintettel, mennyiben történt itt tervszerű izgatás az adónemfizetés tárgyában. Eközben kihallgattak az egyik szomszédos községben, Pölöskén egy fiatal polgárembert, akit kihallgatott kétszer az őrs, egyszer a zalavári csendőrörs, amely, bemondása szerint, teljesen korrekte, udvariasan kérdést intézett ehhez az egyénhez, hogy látott-e egy Basa Simon nevű egyént akkor Pacsán. Mikor ő azt mondotta, hogy az illetőt nem látta, a csendőrség kérdezését beszüntette. Ugyanabban a hónapban, február 26-án egy másik csendőrörs őrjárata egy tiszthelyettes és egy őrmester odahívatták a községi bíróhoz Pölöske községben és azt a kérdést intézték hozzá, hogy látta-e azt az egyént, akire vonatkozólag ő már nyilatkozott, hogy nem látta. Amikor megismételte, ugyanazt a választ adta, amit a másik csendőrörs tudomásul vett és a válaszra semmi további intézkedést szükségesnek nem látott, akkor a következő történt. Az őrmester őt arcba és gyomorba ütötte. (Esztergályos János: Na, belügyminiszter úr, tessék! Ezt a szocialisták mondják! — Ulain Frenc: Megszokta a miniszter úr ezt már! Mindig így szokták! Somogyban is így csinálták! — Esztergályos János: Biharban hasonló az eset! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: A képviselő urat nem engedik beszélni. (Ulain Ferenc: A paraszt azért van, hogy üssék!) Csendet kérek! A képviselő úr felvilágosítására nincs szükség. (Ulain Ferenc: A belügyminiszter úr azt hiszi, hogy a paraszt azért van, hogy verjék! — Zaj.) A képviselő urat figyelmeztetem, hogy maradjon csendben és ne zavarja a szónokot! Farkas Tibor: Amint interpellációm elején hangsúlyoztam, most is megismétlem, hogy én a karhatalomra vonatkozó minden kérdést lehetőleg nyugodtan, higgadtan és objektíve akarok tárgyalni. Nem akarok általánosítani, mert ha keressük az igazságot és azt, hogy a józan ész mit diktál és ha eredményt akarunk elérni, akkor többet tudunk elérni, ha próbáljuk megőrizni a higgadt és nyugodt hangot legalább is addig, míg ez emberileg lehetséges. Azután több megfelelő melléknévvel illette: piszkos, mocskos, stb., és hogy majd elítéltetlek. (Ulain Ferenc: Ugy-e helyes, miniszter úr? Előlépteti a csendőrt? — Elnök csenget.) Nem tartom szerencsésnek, hogy ez akkor történt, amikor még a másik ügyből kifolyólag a vizsgálatot nem fejezték be. A másik esemény, amelyre a belügyminiszter úr figyelmét felhívom^ és kérem, hogy méltóztassék sürgősen intézkedni, a következő. Azt hiszem, március 19-én az egyik vásárra a zalacsányi .• csendőrségről is ment egy őrjárat. Ezek találkoztak a hajnali órákban Kétye község határában a mezőőrrel, akit a községi bíró állított oda, hogy a vásárra menő egyének ne kövessenek el mezőrendőri kihágást, ne járjanak kersztül-kasul a mezőn, ö, amikor két alakot látott, felszólította őket, hogy menjenek az útra. Sötét volt, nem látta, hogy kik ezek, de amikor feléje tartottak, megismerte, hogy csendőrök. Természetesen mint felesketett mezőőr nem tért ki a csendőrök elől és várta, mig azok odaérnek. Erre az egyik csendőr őt elkezdte verni. (Esztergályos János: Na, belügyminiszter úr, ezt sem a szocialisták mondják!) Az eredmény az lett, hogy az illető még aznap bement látleletet felvétetni Zalaapátiba, ahol a körorvos azt mondotta, amikor megtudta, hogy a csendőr már kezelte őt, (Esztergályos János: Kezelte?) hogy csendőrrel szemben nem vesz fel látleletet. Erre másnap az illetőnek felesége bement a főszolgabíróhoz. A főszolgabíró intézkedett, hogy Pacsáról az orvos kiszálljon oda. ki is ment, meg is vizsgálta, fel is vette a látleletet, most már meg is hosszabbította, mert már 16 napja beteg az illető. En nem akarok általánosítani. En a csendőrség, én a karhatalom érdekében (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: A kormányzat becsülete érdekében! Jegyezzék meg!) kívánom, hogy minden nem odavaló egyén a karhatalomból minél előbb eltávolíttassák és a karhatalom szelleme, kvalitása emeltessék olyan nívóra, amilyenre csak lehet. Ez általános közérdek. Nem a mindenkori kormányzat szempontjából kell a karhatalmat elbírálni. A karhatalom az államhatalom fennmaradása érdekében, a közbiztonság szempontjából szükséges. Ha előfordul is — sajnos nem mondhatjuk, hogy elvétve jelentkezik, hiszen igen gyakran fordul elő (Kun Béla: Elég sűrűn! — Esztergályos János: Napirenden van!) — de semmiesetre sem úgy fordul elő, hogy általánosíthatnánk. Mindenesetre azonban merülnek fel olyan jelenségek, amelyek intézkedést tesznek szükségessé. Ha a karhatalommal szemben a bizalom meginog, akkor két szempontból inog meg; egyrészt azért, mert a karhatalom nem megfelelő, másrészt pedig azért, mert a karhatalom minősége nem olyan, hogy azokban, akik a karhatalommal nem kerülnek szembe, közmegnyugvást keltene és megteremthetné azt az állapotot, amelyet kívánatosnak tartok. Sajnos. Magyarországon —• nem keresem, kinek a hibájából — még nem következett el az, hogy a rendőrhatóságnak a közege, amikor valakivel szemben fellép, a közönségben támogatóra találna, aminthogy Angliában például természetes dolog, hogyha a rendőr bárki ellen fellép, akkor a közönség a rendőr segítségére siet. Kérném... (Kun Béla: Azok igazi karhatalmi közegek! — Ulain Ferenc: Mert az angol rendőrnek angol minisztere, angol kormánya van! Az nem Balkán.) Elnök: Ulain képviselő urat kérem, maradjon csendben. Farkas Tibor képviselő úr beszédidő meghosszabbítást akar kérni és nem tud szóhoz jutni. Farkas Tibor: Kérem beszédidőmnek 10 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadja. Farkas Tibor: En igenis, azt tartanám ideális, helyes rendszernek, ha nálunk is ez következhetne be. Megmondhatjuk őszintén, hogy ez nálunk ma nincs meg. Általában nem lehet azt mondani, hogy nálunk akár a rendőrségnek, akár a csendőrségnek az érdektelen nagyközönség mindig a segítségére siet. Ezt