Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

IÔ4 Âz országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. hogy a temetőkben a különböző vallásfelekezetek tagijai vegyesen és akadálytalanul temetkezhetnekA legfontosabb az 1876 : XIV. te. a közegészségügy rendezéséről, amelynek 113. §-a világosan kimondja, hogy minden halottat a törvény által kitűzött időben el kell temetni. Itt van a 114. §, amely kimondja, ihogy ha a hulla szabályszerű eltemetését az arra kötelezettek nem teljesítik, akkor ezt a községi elöljáróság tartozik teljesíteni. Itt van a 115. §, amely azt mondja, hogy ha a kellő időben való eltemetést egyházi közeg gátolja, akkor az is szigorú felelősségre vonandó. Itt vannak a 116., 117. és 122. szakaszok, amelyek közül az utóbbi azt mondja, hogy a temetőben való temetés módjának megváltoztatása nem tartozik a törvényhatóság hatáskörébe. A. következő törvény, az 1879 : XL. te, <a kihágási törvény, amely a vallás és annak szabad gyakorlata elleni kihágások között 54. §-ában felsorolja, hogy aki a megholtak eltemetését erőszakkal vagy fenyegetéssel megakadályozza, 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanennek a törvénynek 123. §-a szerint 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki .a holttest r eltemetésére, a temetés helyére, a holttest kiásására vagy szállítására vonatkozó szabályokat megszegi. Itt van végül az 1896 : XXXIII. te, a bűnvádi perrendtartásról, amelynek 240. §-ában ki van .mondva, hogy hogyan kell halottszemlét tartani, ^ hogy a már eltemetett holttest kiásandó és boncolás alá veendő. A 244. §-ban pedig még az is ki van mondva, hogy ha mérgezési gyanúja forog fenn, a kiásáshoz meg kell idézni a bírósági vegyészt. Ennek a rendelkezésnek szomorú aktualitása van éppen a jelen körülmények között. Világos dolog tehát, hogy^ a magyar törvények egész sorozata taxatíve és tételesen intézkedik a tekintetben. hogy mit kell és mit nem szabad a holttesttel csinálni. A törvény kihágásnak minősíti azt, lm valakit nem akarnak eltemetni, vagy íha más módon akarnak vele elbánni. Ezeknek a törvényeknek különböző miniszterek a végrehajtói. Egyrészüknek a kultuszminiszter a végrehajtója, más részüknek az igazságügyminiszter, és én meg vagyok győződve arról, hogy a kultuszminiszter úr nem járul hozzá ahhoz, hogy a felekezetek közötti békesség r

ezen a címen megbontassék. Meg vagyok győződve arról is, hogy az igazságügyminiszter úr, különösen a közelmúlt tapasztalatai alapján, nem járul hozzá ahhoz, hogy itt a halottégetéssel kvázi agit adjanak az arzénes mérgezések feliíjítására. Ha a közegészségügyi miniszter úr saját személyében közegészségügyi szempontból nem is emel kifogást a ^halotthamvasztás ellen, meg vagyok róla győződve.

r hogy a miniszterelnök úr, aki ma egy személyben egyúttal közegészségügyi miniszter is, s aki itt a Házban és pártunkban is kijelentette, hogy keresztény és nemzeti alapon áll, nem fog ilyen keresztényellenes cselekedethez semmi körülmények között sem hozzájárulni. Be még ha az egész minisztertanács hozzájárulna is, még annak sem volna hatálya, még annak sem volna eredménye, mert törvényeket megváltoztatni csakis törvényhozási úton. lehetséges. Ennek következtében világos dolog, hogy ahhoz, hogy Debrecenben, vagy bárhol ebben az ^országban halottakat elégetni lehessen, törvényhozási hozzájárulás szükséges. Ez egyedül a parlament joga és én nem hiszem. hogy ma a miniszterelnök úrnak, vagy a kormányzat bármely tényezőjének nem volna más sokkal égetőbb, sokkal sürgetőbb kérdése, mint éppen ez a kérdés. Ennek következtében meg vagyok győződve arról, hogy ezt a ma. aktmális kérdést a törvényhozás -semmi körülmenyek között megszavazni nem fogja. (Felkiáltások a balközépen: Sohasem!) Ennek következtében én arra kérem a t. belügyminiszter urat, méltóztassék itt a Ház színe előtt először is kijelenteni azt, hogy a belügyminisztérium részéről a debreceni halotthamvasztó ügyében semmi néven nevezendő jóváhagyás nem történt, ennek következtében Debrecen városa ebben a kérdésben önkényesen és saját felelősségére járt el, aminek megtorlása' nem maradhat el. Es méltóztassék az én utolsó kérdésemre vonatkozólag kijelenteni, hogy ebben a kérdésben nem •> illetékes^ a határozathozatalra sem egy törvényhatóság, sem egy minisztérium, ebben a kérdésben csak a törvényhozás illetékes, ennek következtében törvénymódosítás nélkül Magyarországon halottat égetni nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ebben az ujabban olyan sokat vitatott kérdésben legyen szabad egészen röviden leszögezni az álláspontomat, amely nyugodtan^ mondhatom, egyúttal a kormány álláspontja is. Egészen kétségtelenül meg kell állapítanom azt, hogy elvileg a halotthamvasztás a mai jogállapot szerint újabb törvényhozási intézkedés nélkül Magyarországon meg nem engedhető. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nincs olyan törvényes intézkedésünk, amely a halotthamvasztást elrendelné, vagy megengedné, fennálló törvényes rendelkezéseink pedig ennek a halotthamvasztásnak egyenesen akadályát képezik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ennélfogva természetesen nem lehet parciális jogkörben, az autonómiának hatáskörében e felett a kérdés felett dönteni és határozni. Teljésen igaza van az interpelláló képviselő úrnak abban, hogy vájjon opportunus-e, politikus-e a mai nehéz viszonyok között^egy ilyen kérdést tapétára vetni és egy ilyen kérdés megoldását akarni, amely — amint most éppen ez a példa mutatja, — alkalmas arra, hogy súlyos véleményeltéréseket keltsen és a

1 társadalom egyetértését nagy mértékben megbontsa. Ami már most a konkrét esetet illeti, természetesen vizsgálat tárgyát kell, , hogy képezze, hogy vájjon Debrecen városa nem lépte-e túl hatáskörét

r akkor, amikor a krematórium ügyében intézkedett, annak dacára, hogy a belügyminiszternek a terveket jóváhagyó rendelkezésében, illetőleg határozatában világosan kifejezésre jutott az, hogy a krematórium létesítéséhez nem járulhat hozzá, mert ezt előbb az illetékes miniszterekkel kell megtárgyalni, s csak azután hozhatja meg a döntést. Ez a döntés nem történt meg, az igazadé semmiesetre sem volt joga a törvényhatóságnak — vagyonfelügyeleti szempontból nézve a kérdést — a belügyminiszter hozzájárulása nélkül eszközölni azokat a beruházásokat, amelyeket erre a célra de facto eszközölt. A kérdés ebben a vonatkozásban — mondom — vizs-, gálát tárgyát képezi^és természetesen, amenynyibén szabálytalanság történt, annak reparálása iránt az intézkedéseket meg fogom tenni.