Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-55
10 Az országgyűlés képviselőházának 55. Magyarországon a mezőgazdasági népoktatás. Legutóbbi számában igen kitűnően megírt cikkben összehasonlítást tesz a cikk írója Magyarország és az utódállamok mezőgazdasági népoktatása között s arra a szomorú megállapításra jut, hogy míg Magyarországon a mezőgazdasági népoktatás sorvad és mindinkább összezsugorodik, addig az utódállamok, különösen Csehszlovákia, óriási összegeket költenek a mezőgazdasági népoktatásra s igyekeznek olyan földmívesgenerációt nevelni maguknak, amely meg tudja a helyét állni, amely a változott viszonyok között is megtalálja a föld hozamát, amely a földön meg tud élni. Ezzel szemben, ha megnézzük a mi mezőgazdasági oktatásunkat, ha" megnézzük tanyavilágunkat, elszomorító képet kapunk. A múltkor egy katholikus lelkész fáradságot vett magának, amikor az idő valamennyire jobb volt s a kecskemétkörnyéki tanyákat bejárta, s egy kis cikket írt útjáról. Ennek egyik legkiemelkedőbb momentuma az, hogy megkérdezett egy parasztlegényt, mit tud maga barátom — István, vagy nem tudom, hogyan nevezte — Krisztus urunk keresztrefeszítéséről és kínszenvedéséről? Azt mondotta a legény: Kérem, hozzánk nem jár újság, nem hallottam erről semmit sem. Ennyit sem tudott tehát, mert ott teljes műveletlenségben nőnek fel. (Zaj.) En azt gondolom, hogy az ilyen törvényjavaslatok helyett, amelyek csak arra alkalmasak, hogy az állampolgárok életét bosszantsák, amelyeknek effektív hatása annyiban áll, hogy megakadályoznak pár természetbarátot menedékházak létesítésében, sakkal célszerűbb volna, ha a földmívelésügyi kormány elsősorban nagyobb összeget költene a mezőgazdasági népoktatásra, ha azoknak a haszontalan kiadásoknak a félretolásával, amelyek bőséges és fölös számmal vannak a fölmívelésügyi tárcánál, az osztályok összevonásával, a szörnyűséges nagy bürokrácia lefaragásával egészségesebb földbirtokpolitikát létesítene Magyarországon. Ha azt a pénzt, amit Lillafüredre költöttek, illetőleg a földmívelésügyi tárcán belül a legutóbbi tíz év alatt teljesen haszontalan kiadásokra fordítottak, másként használták volna fel, ha e helyett belső telepítést végeztek volna s a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket támogatták volna, merem állítani, hogy az a szörnyűséges nyomor, amely az Alföldön és Dunántúl tapasztalható, sokkal kisebb lenne, mint amilyen ma, és sokkal közelebb állnánk a kibontakozáshoz, mint amilyen messze állunk ma tőle. T. Képviselőház! Miután semmiképpen sem tudom belátni, hogy ennek a törvényjavaslatnak elfogadásával a magyar nép helyzete jottányit is javulna, ellenben minden aggodalmam megvan, hogy ezek a tűszúrások, f az egyes társadalmi osztályok elleni piszkálódá«ok tovább folytattatnak, azért ezt a törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Báró Vay Miklós! Br. Vay Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen!) A földbirtok kötöttségét szabályozó törvényjavaslathoz kívánok hozzászólni s ezt a kérdést a magyar földbirtok eladósodása szempontjából kívánom elsősorban megvilágítani. Mielőtt azonban ennek a kérdésnek a tárgyalásához fognék, méltóztassanak megengedni, hogy előrebocsássam azt, hogy ezt a törvény javaslattervezetet elfogadom annál is inkább, mert ha más célt nem is ért volna el a tervezet, mint ülése 1932 febrmr 25-én, csütörtökön. azt, hogy távoltartotta úgy a hazai, mint a nemzetközi síbereknek és ezeknek a földhiénáknak az érdeklődését a magyar ingatlanpiactól, máris olyan eredményt értünk el, hogy vgy pillanatig ( sem szabad gondolkodnunk a felett, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk-e vagy sem. De még fontosabb ennél a kérdésnél az, hogy a magyar földre vágyó földmíveslakosságnak eminens érdeke, hogy ilyen megkötöttség legyen, mert csak így tudja a magyar földmíveslakosság, akkor és ott, ahoi a föld eladása kínálkozik, a ouaga tulajdonába megvenni a földet. Ez a törvénytervezet sokak előtt, talán a birtokososztály és a gazdák előtt is bizonyos ellenszenvet váltott ki, mert nem látták, hogy a múltban és a gyakorlatban ez valóban be is vált votlna. Magam is, azon a nézeten vagyok, hogy ennek a javaslatnak sokkal nagyobb tartalmat és sokkal nagyobb erőt lehetne kölcsönözni akkor, ha mi ezt jobban alátámasztanánk s akkor, amikor a földmívelésügyi miniszter úrnak ezt a fegyvert a kezébe adjuk, ne csak fegyvert adjunk a kezébe, amit ő a vállára akaszt és azzal eredményt nem tud elérni, hanem, nézetem szerint, ehhez egy alapot is kell létesítenünk, mégpedig olyan alapot, olyan muníciót kell adnunk ehhez a fegyverhez hogy azzal a földmívelésügyi miniszter úr'lőni tudjon. (Erdélyi Aladár: Szóval egyszer már pozitívumot is akarunk!) T. Ház! Mikor látom a mai helyzetet és látom azt, hogy Magyarország földbirtokait részint külföldről vett jelzáloglevelekkel veszik meg, nem akarom ezzel meggyanúsítani a vevő urakat, hogy ezeket a zálogleveleket talán most szerezték meg, ha nem is vagyok meggyőződve az ellenkezőjéről, mert azt is gondolatnám, hogy ezek a záloglevelek talán még a békéből voltak az illető vásárlók birtokában, (Egy hang a középen: Nem lehettek!) de tény az, hogy mikor ezeket a birtokokat jóval az értékükön alul megveszik, azáltal, hogy záloglevelekkel fizetik és fedezik ezeket a birtokvásárlásokat, állítom, hogy igenis illegitim haszonhoz jutnak. (Ügy van! Ügy van!) Itt kel a kérdést megfogni, s most, mikor ezek a földbirtokvásárlások történnek s a föld elkótyavetyélődik, és egyesek illegitim haszonra tesznek szert, az az elgondolásom, hogy egy alapot kell létesíteni, s ezt úgy gondolom, hogy a vételt engedélyezési illetékhez kell kötni, s bizonyos skálaszerű illetéket kell azoktól a vevőktől szedni, akik ilyen illegitim haszonra, ilyen konjunkturális haszonra tesznek szert. (Elénk helyeslés.) Ezt a kérdést meg kell oldani, de ezt, sajnos, ennek a törvényjavaslatnak a keretében nem tudjuk megoldani. En teljes mértékben elismerem előttem felszólalt Kocsán Károly és Sohandl Károly t. képviselőtársaimnak azt az elgondolását, hogy igenis, ezúttal és ezzel az alappal és ezzel a gondolattál kell a magyar földbirtokot megóvni, de ezt csakis akkor lehet megvalósítani, hogyha együttesen a legnagyobb erővel próbáljuk ezt a törvényjavaslatot alátámasztani. A földbirtokbérlő szövetkezetek útja az a helyes út, amelyen haladnunk kell és meg kell ragadnunk minden eszközt ezzel kapcsolatban. Nézetem szerint az amnesztiarendelet kiadása is nagyon elhibázott dolog volt, mert innen is lehetett volna alapot létesíteni, (Erdélyi Aladár: Ügy f van!) nein kellett volna tehát azt könnyelműen kibocsátanunk, mert ezek mind összefüggésben vannak az amnesztiarendelettel is, hiszen ma azok vesznek új földbirtokokat, akiknek annak idején pénzügyi téren amnesztiát adtunk. Látjuk, hogy máról holnapra nagy vagyonok, nagy tőkék jelennek meg, amelyek
