Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-55
Az országgyűlés képviselőházának 55. az adóbevallási ívekben a múlt évben még nem szerepeltek. Ezek azok a módok és eszközök, azok a feltárható pénzforrások, amelyekre rá akarok mutatni. (Erdélyi Aladár: Helyes!) T. Ház! A földibérlőszövetkezet eszméje előttem nem új. En még az Ofb. törvény meghozatala előtt a magam birtokán alapítottam egy földbérlő szövetkezetet, mely igen kitűnően működött mindaddig, amíg az Ofb. törvény meg nem jelent. Amikor ezek a megerősödött kisgazdák, ezek a megizmosodott kisemberek kötelezettségeiknek eleget tettek és békességben is meg voltak, akkor jött az Ofb. törvény, mire ezek a földbérlőszövetkezetből kikívánkoztak, mert egy paradicsomot festettek eléjük, de most belátják azt, hogy sokkal jobban, sokkal egészségesebben voltak elhelyezve abban a földbérlőszövetkezetben (Ügy van! jobb felől.) és sokkal inkább tudtak az élet nehézségeivel megküzdeni. A földbérlőszövetkezetek kérdésével kapcsolatban meg kell említenem, ihogy a mai nehéz gazdasági ihelyzetben nemcsak a földbérlőszövetkezetekben való tömörülés az egyedüli mód ahhoz, hogy nagy gazdasági céljainkat elérhessük, hanem látunk olyan lehetőségeket és olyan alkalmakat is, amikor kartellekbe tömörülünk és kartellek útján tudjuk gazdaérdekeinket megvédeni. A földmívelésügyi miniszter úr tudja a legjobban, hogy milyen eredményeket ért el ő maga személyesen, hiszen ez az ő gondolata volt; a cukor répatermelőket kartellibe tömörítette és ezzel megakadályozta azt, hogy a cukorrépatermelőket a cukorgyárak prédájává dobjuk oda. A kartell olyan gondolat, amelynek van jövője, mert ihiszen nemcsak a cukorrépában lehet ezt megcsinálni, a cukorrépa osak egy példa arra, hogy kartellbe tömörülve a kartellek ellen igenis lehet eredményeket elérni. Ugyanígy lehet ezt a kérdést más dolgoknál is megoldani. Azt ihiszem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr iránt, aki ezzel a fegyverrel, amelyet egyszer már elsütött, telitalálatot ért el, a jövőben is bizalommal lehetünk, mert ezzel és ezekkel a módszerekkel ő a jövőben még nagy ereményeket fog elérni. Rá kell térnem arra, hogy a mai súlyos mezőgazdasági helyzetben hogyan is állunk, tulajdonképpen kié íS az a föld, amelyről beszélünk. Az igen t. túloldalról ezt a javaslatot — amint hallottuk — nem méltóztatnak elfogadni, nem azért, mintha talán a lakosság és a földmívesek szempontjait tartanák szem előtt, hanem azért, mert nekik az a céljuk, hogy a földbirtok eladódjék, főcéljuk pedig nemcsak az, hogy eladódjék, hanem hogy ki is kerüljön azoknak kezéből, akiknek kezében van. (Malasits Géza: Miért 1 ? Magyarázza ezt meg!) En igenis látom ezt a lólábat, és tudom, hogy ez az őszinte beszéd. Nem az a fontos, hogy ki kapja meg ezt a földet, hanem az, hogy a föld kimenjen azoknak a kezéből, akikében ma van. (Meskó Zoltán: Magyar ember kezében maradjon!) Nézzük, vájjon ez a föld, amelyről ma beszélünk, tényleg nemcsak látszólagos birtokosok tulajdonában van-e és hogy ki a tulajdonképpeni tulajdonosa ennek a földnek. A Statisztikai Szemle januári számában meg van állapítva, hogy Magyarország összes földbirtokának nettóterhei — beleértve ebbe az összes, de főleg telekkönyvileg és jelzálogilag biztosított terheket — 1570 milliót tesznek ki. Ez természetesen csak egy minimum, de teljesen reális szám, mert a függő adósságok és az árutartozások ebben a tételben nem foglaltatnak benn. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az ülése 1932 február 25-én, csütörtökön. 11 a sok!) Ugyanakkor, ha megvizsgálom, hogy katasztrális holdanként a teherálladék az öszszes földbirtokra vonatkoztatva országos átlagban 17 pengőt tesz ki, és megvizsgálom ezt a kérdést még abból a szempontból is, vájjon a kisbirtok és a nagybirtok milyen arányban viseli ezt a terhet, az igazság kedvéért megállapíthatom, hogy a kisbirtok 135 pengővel, a nagyobb kisbirtok 77 pengővel, a közép kisbirtok 72 pengővel és a nagybirtok 57 pengővel van megterhelve az egész országra vonatkoztatva. (Farkasfalvi Farkas Géza: De csak telekkönyvileg!) Ellenben ha azt a kérdést vizsgálom, hogy a földbirtok miképpen van megterhelve, akkor a következő számokat kapom: A megterhelt földbirtok terhe katasztrális holdanként országosan 232 pengőt tesz ki. Ez a szám, szintén külön vizsgálva, a kisbirtokra 343 pengőt, (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem ér annyit!) a nagyobb kisbirtokra 197 pengőt, a középbirtokra 180 pengőt és a nagybirtokra 121 pengőt tesz ki. Ha ugyancsak vizsgálat tárgyává tesszük azt, hogy ezek az eladósodott földbirtokok milyen kamattételekkel vannak megterhelve, azt látjuk, hogy az egész ország szőröstől-bőröstől, úgy, ahogy van, évenként minden kataszteri holdja után 7"90 pengőt fizet átlagban a bankoknak; a kisbirtok 10'50 pengőt, a nagyobb kisbirtok 7 pengőt, a középbirtok 6 pengőt, a nagybirtok pedig 5 pengőt. Ha pedig ugyanezt a kérdést az eladósodott földbirtokra vonatkoztatom, akkor azt kapom, hogy az eladósodott földbirtokra vonatkozólag ez a kamatteher átlagban 18*90 pengőt, a kisbirtokra vonatkoztatva pedig 26*60 pengőt tesz ki kataszteri holdanként. Álljunk meg tehát, t. uraim, ennél a számnál és nézzük azt, hogy mit jelent az, ha csak kamattartozás fejében tartozik az ország kisgazdatársadalma, az 50 holdon aluli birtokosok, katasztrális holdanként 26'60 pengővel. Ez azt jelenti, hogy ezek a birtokosok tulajdonképpen csak látszatbirtokosok, csak földbérlők, éspedig olyan földbérlők, akik bérelik a földet a bankoktól kamat fejében, mégpedig holdankénti két métermázsa búzakamat fejében. (Jánossy Gábor: Igen nagy baj! — Ügy van! Ügy van! — Lázár Miklós: Ez csak a telekkönyvi tartozás!) Nem beszélek arról, hogy van egy másik földtulajdonos is, mégpedig az állam, úgyhogy tulajdonképpen két kasszába kell ezeknek a birtokosoknak bért fizetniök. Ha ezeket a statisztikai számadatokat nézzük, azt látjuk, hogy elsősorban az ország kisgazdatársadalmáról — de ez vonatkozik a középgazdákra és a nagygazdákra is — tulajdonképpen csak mint földbérlő társadalomról lehet itt beszélni. (Ügy van! Ügy van!) Eber Antal képviselőtársam múltkori beszédében hivatkozott arra, hogy, sajnos, Magyarországon csak a földbirtokkal nem lehet üzérkedni. Ezt itt mint szomorú tényt állapította meg és ő sem fogadta el ezt a törvényjavaslatot, és azt is kijelentette, hogy ő itt az ipari és kereskedelmi érdekek védelmét képviseli, de esetről-esetre mezőgazdasági érdekeket is támogat. Igen t. uraim, itt nem magánérdekeket, nem cégérdekeket vagyunk hivatva képviselni, (Jánossy Gábor: Nem is osztályérdekeket!) sem nem osztályérdekeket, hanem az ország egyetemének érdekeit. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az én választókerületem . szomszédságában van Eber Antal képviselőtársam kerülete, akit az én kisgazda barátaim nagy lelkesedéssel választottak meg 2*
