Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 6 vább megy azon a végzetes úton, amelyen a közszabadságokat eltapossa. Minthogy azonban az elnökség és a Ház nem adott módot arra, hogy a napirend előtt felszólaljak, itt vagyok kénytelen szóvátenni ezt a kérdést. (Zaj.) Megszoktuk már ettől a kormányzati rend­szertől azt, hogy még rosszabbul, még komi­szab bul kezeli az egész közigazgatást... Elnök (csenget): A képviselő urat nem kí­vánom felszólalásában semmi tekintetben sem korlátozni, de figyelmeztetem, hogy a parla­ment méltóságának és a parlamenti illemnek megfelelő kifejezéseket használjon. (Zaj a szél­sőbaloldalon.) Farkas István: ...s még messzebb ment, mint a Bethlen-rendszer és fejleszteni akarja az erőszaknak azokat a módszereit az egész ál­lami igazgatáson keresztül, amelyek már úgyis temetői csendet teremtettek ebben az ország­ban. Nekünk idedobták a kesztyűt, harcot indí­tott a kormány ellenünk. Mi felvesszük ezt a kesztyűt, a harcnak pedig állunk elébe. Ha el akarják a népet taposni szabadságjogainak ki­vívásáért folyó harcában, ám tegyék, de mi ál­lunk a harc elébe, s nem hagyjuk azt, hogy a közigazgatás úgy bánjék a magyar néppel, mint ahogyan eddig bánt. Nem tűrjük azt, hogy itt üssék-verjék, pofozzák az embereket, amikor arra semmi ok sincs. (Esztergályos Já­nos: Kutyamódra verik a falu népét! — Ker­tész Miklós: Egy szóval sem cáfolták meg!) Nem akarok most rátérni a részletekre, csak egyszerűen felolvasom pártom részéről a következő nyilatkozatot (Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) (olvassa): «T. Képviselőház! A szo­ciáldemokratapárt és parlamenti csoportja ne­vében emeljük fel éles tiltakozó szavunkat. A belügyminiszter megtiltotta a szociáldemokra­tapárt napilapjának további megjelenését és terjesztését. Ez az elvakultságtól sugalmazott intézkedés komoly szóra késztet bennünket és komoly cselekedetekre a munkásosztályt. A Népszava betiltása ugyanolyan súlyos és vég­zetes lépés a kormány részéről, mint amilyen a kormány hatalma alatt álló közigazgatás ré­széről, hogy a parasztokat ütik-verik és szer­vezkedési szabadságát lábbal tiporják. A szo­eiáldemokratapárt e törvényellenes, a hivata­los hatalommal való visszaélések sorozata el­len emelte fel tiltakozó és vádló szavát. A szociáldemokrata képviselők hosszú éve­ken keresztül a panasz szavával éltek és a kormány tagjainak, a belügyminiszternek tudo­mására (hozták a közigazgatási hatóságok bru­talitásait és a hivatalos hatalommal való visz­szaélések tömegeit tárták fel a felelős kormány előtt. De orvoslást nem kaptunk. A mező­gazdasági munkásság szenvedéseit továbbra is 'elviselhetetlenné tették azzal, hogy a közigaz­gatást nem parancsolták viasza a törvény Kor­látai mögé és nem torolták meg az elkövetett hatósági visszaéléseket. A Népszava is az üldözések ellen emelte fel tiltakozó és vádoló szavát. Az sem tett mást, mint ami természetes kötelessége volt. A kormány a helyett, hogy a hivatalos hata­lommal visszaélő közegeit a törvények betar­tására utasította volna, nem a parasztokat verő csendőrök ellen fordult, hanem a Népszava megjelenését tiltotta meg. Végzetes és elvakult cselekedetet követett el a kormány, amikor erre az útra lépett. Provokálta a munkásosztályt, el­némította egyetlen lapját és ezzel a politikai küzdelemnek is más, végzetessé válható fordu­latot adott. A kormánynak messzebbmenő, rejtett poli­tikái céljai lehetnek. Megvádoljuk a kormányt, 1. ülése 1932 április 6-án, szerdán. 175 hogy politikai tehetetlenségét erőszakos ha­talmi eszközök igénybevételével akarja palás­tolni. Megvádoljuk a kormányt, hogy a hata­lom diktatórikus kezelésére tör és ezért teremt olyan politikai légkört és ezért követ el ilyen politikai cselekedetet, amelynek elháríthatatlan következménye nem lehet más, mint az ő dik­tatúrája, amely éppúgy félre fogja lökni a parlamentet, mint ahogy kihirdette a statáriu­mot, elkobozta az egyesülési és a gyülekezési szabadságot és most megfojtotta a munkás­osztály sajtóját. Számolt-e a kormány, hogy ezzel, a népre kény szeri tett harccal minő következményeket idéz elő? Számolt-e a kormány a spanyol dik­tatúra tehetetlenségének, korrumpáltságának a következményeivel! Számolt-e a spanyol dik­tatúra következményeivel, számolt-e mindazzal, ami elháríthatatlan következménye lesz \ az olyan kormányzatnak, amely közömbösségével a gazdasági és a pénzügyi állapotok tartlhatat­lanságát és végzetessé válható alakulását egyre sietteti és ezzel önmaga kergeti az országot az anarchiába, mert ennek a politikai tehetet­lenségnek és közömbösségnek az eredménye, hogy az ország népének a szenvedései elvisel­hetetlen mértéket öltöttek. Az ország dolgozó, szenvedő népe azt látja, hogy a Károlyi­kormány nem akarja és; nem tudja likvidálni a Bethlen-kormány politikai csődjét; azt látja, hogy ;a Károlyi-kormány maga is ugyanazon a végzetes úton halad és kormányzati rend­szerével tetézi a nép szenvedéseit; a gazdasági és a pénzügyi bajokat még súlyosabbakká teszi, a politikai válságot még jobban elmé­lyíti és sikertelen kormányzását az erőszakos intézkedések és erőszakos kormányzati eszkö­zök használatával akarja palástolni. A nép mindezt látja és érzi és ha a kor­mány az eddigi burkolt diktatúra helyett a ) nyílt diktatúra veszedelmes és kétélű fegyve­réhez nyúlna, ezzel arra az önvédelemre kény­szerítené a magyar népet, amely beláthatat­lan szenvedésekkel és olyan történelmi követ­kezményekkel járhat, amelyeknek felidézésé­ért minden felelősséget a kormányra hárítunk. Innen fordulunk az ország dolgozó népé­hez: a kormánynak most következő és kétség­beeséstől sugalmazott cselekedeteivel szemben őrizze meg fegyelmezettségét és nyugalmát. Készen kell állnunk arra, hogy történelmi sze­repünket betöltsük. Magyarország reakciós, feudális, kasztrendszerű uralmának el kell ta­karodnia a haladás útjából és követnie kell a nyugateurópai haladott társadalmak törté­nelmi útját. Ez az út szenvedésekkel és harc­cal van tele. Mi viseljük a szenvedéseket és álljiuk a harcot. A kíméletlen üldözésekkel szemben még több áldozatot, még erősebb el­lentállást és még mélyebb hitet és meggyőző­dést állítunk szembe. Sem terror, sem megfé­lemlítés, sem üldözés bennünket a történelmi fejlődés útjáról le nem téríthet, annál ke­vésbbé, mert tudjuk, hogy a történelmi hala­dás minden egyes szakaszát súlyos, nagy ál­dozatokkal kellett megfizetni. Ezeket az áldo­zatokat a nagyratörő, függetlenségét, szabadsá­gát és boldogulását kereső nép Önként vál­lalja és viseli. A magyar nép sem tér ki az áldozatok meg­hozatala elől és nyíltan, önérzetesen mondja meg: az ellenforradalom hitelét vesztett, csőd­bejutott rendszerének minden kétségbeesett erőfeszítése és kapkodása hiábavaló. (Zaj a ' jobboldalon.) Ütött az óra a rendszer felett. Ez a rendszer már csak Szolimánként tartja magát a nyeregben. A mi kötelességünk, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents