Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

176 Az országgyűlés képviselőházának a harc elől ki ne térjünk és az ország; népének nagy ügyét mindeneken keresztül diadalra juttassuk. A kormányon a sor, 'hogy számot vessen politikájának következményeivel. A mi feladatunk és kötelességünk, hogy ellene a küzdelmet még élesebbé, még nagyobbá, még elszántabbá alakítsuk és győzelemre juttassuk. Ezt a kötelességünket mi a magyar nép egész egyetemével teljesíteni fogjuk, bármi következzék is. Éljen a szociáldemokrácia! (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előbb felolvasott deklarációra csak egynéhány rövid észrevételt vagyok kénytelen tenni. Az a beállítás, amely ebben a deklarációban foglaltatik, nem felel meg sem a tényeknek, sem a valóságnak és a jóhiszeműség látszatával sem bir. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: Amit a belügyminiszterek csináltak, az nem bír a jóhiszeműség látszatával sem! Pofozó csendőrt még egyet sem vontak felelősségre! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Nemcsak osztályelleni izgatás, de nyílt lázadásra való felhívás is sorozatosan jelent meg a Népszavában (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) és ha valami szemrehányást tehetnek ennek a kormánynak, az legfeljebb az lehet, hogy túlságosan sokáig tűrte ezt (Ügy van! Ügy van a jobboldalon és a középen.) és nem lépett fel kötelességszerűen hamarabb, hogy ezt a veszedelmes játékot végre megszüntesse. (Farkas István: A kormány játszik ilyen játékot! Ön pofoztatja az embereket! — Malasits Géza: Csendőr, mint politikai eszköz! — Farkas István: Ütik-verik a népet! — Esztergályos János: Becsületes magyar munkásokat félholtra vernek az ön csendőrei! — Nagy zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) A legielkiismeretlenebb játéknak tartom politikai pártcélra kihasználni azt a nehéz gazdasági helyzetet, amelyben az ország van és a megélhetés nehézségeivel küzdő összes néprétegek természetes elégedetlenségét kihasználni, szítani. (Zaj. — Elnök csenget.) Amennyire (kötelessége a kormánynak mindent elkövetni, ami a gazdasági helyzeten könnyít, ami a megélhetést könynyebbé, általában lehetővé teszi, annyira kötelessége a kormánynak az is, hogy itt a lazítást megakadályozza. (Farkas István: Kötelessége, hogy a törvényeket betartsa és ne utasítson törvénytelenségre! Innen utasított a belügyminiszter törvénytelenségre!) A törvények betartását nem fogom a t. képviselő úrtól tanulni! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Az egész kultúrvilág szégyene!) Semmiféle kiabálástól és terrortól nem fogok visszariadni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi sem!) A kormány sem fog visszariadni attól, hogy kötelességét megtegye, hogy itt bent az országban a rendet biztosítsa és fenntartsa és hogy minden lázító törekvéssel szemben az összes rendelkezésre álló eszközökkel élve, azokat lehetetlenné ne tegye. Amíg ezen a helyen állok, ezt fogom tenni, bármi következik is az urakra nézve! (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Tapsoljanak! Ezt vigyék a falura! — Peyer Károly: Újabb adófizetéssel és a fizetésleszállítással való fenyegetés! Ez a kormány programmja! — Kertész Miklós: Deres és kényszerkölcsön! — Nagy 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. zaj. — Elnök csenget. — Farkas István : Meg fogják unni a csendőrök is a pofoaást! Várjon csak miniszter úr! — Berki Gyula: Ne fenyegessen! Nem fognak itt terrorizálni! Terrorista! — Esztergályos János: Üljön le fiatalember! — Berki Gyula (Farkas István felé): Maga volt a szovjet elnöke! — Farkas István: Járt hozzám könyörögni! Jön még hozzánk könyörögni! — Berki Gyula: Kommunista! Kommunista! — Kabók Lajos: Terrorista! — Berki Gyula: Maga is kommunista volt! Hallgasson! — Folytonos nagy zaj. — Elnök csenget. — Malasits Géza: De megjött a hangja! — Esztergályos János: Kormányfőtanácsosságot már kapott! Mit akar még a kormánytól? Hogy kifizesse az adósságait önnek? — Berki Gyula: Kommunista! Kommunista! — Esztergályos János: Pfuj! Szegy el je magát! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Malasits Géza: Szamár, beszéd ez ! — Nagy zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, ezek a személyeskedések és az ilyen természetű fellépések (Kabók Lajos: Tessék kissé a jobboldal felé is hajolni! — Esztergályos János: Berki, a fiatalember, bennünket terrorizál!) az ország érdekének nem használnak. (Zaj.) Képviselő urak, kérem, őrizzék meg nyugalmukat és őrizzék meg a tárgyalás hangjának nyugodtságát, amely ehhez az országgyűléshez méltó. (Kabók Lajos: Az egész törvényhozás nem használ az országnak!) Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Képviselő urak, most már maradjanak csendben. A képviselő urak közül senkinek sincs joga szólani, csak gróf Hunyady Ferenc képviselő úrnak. (Kuna P. András közbeszól. — Reisinger Ferenc: Legkevésbbé Kuna P.-nek, akinek a lopott mandátuma meg van petíciónál va! Lopott mandátum tulajdonosa! Majd maga helyett is bejön valaki, mint Görgey helyett Ulain! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Amikor most az elnöki napirend mellett szólalok itt fel, tulajdonképpen nehéz helyzetben vagyok. Nem kétes, hogy az utóbbi hónapokban politikai elvbarátaim és én is az elnöki napirendekkel általában véve nem voltunk megelégedve. A mi meggyőződésünk az volt és ma is az, hogy ha a magyar parlament éjjel-nappal dolgoznék,, nemcsak a plénumhan, de a bizottságaiban is, még akkor sem tudna megfelelni azoknak a nehéz kötelességeknek, amelyek reá várnak. Éppen ezért a Ház elégtelen foglalkoztatása miatt a múltban nem voltunk megelégedve az elnöki napirendekkel. (Ügy van! balfelől.) Amikor ma mégis magamévá tudom tenni az elnöki napirendet, ehhez nekem erkölcsi jogot ad az, hogy az uzsoratörvényt fontosnak tartom, olyannak, amellyel tényleg kell foglalkoznia a Háznak. Amikor ezt a törvényjavaslatot tűzik ki a legközelebbi ülés napirendjére, akkor ezt a napirendi javaslatot csoportom részéről elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Felszólalásom tulajdonképpeni célja azonban nem ez, Ibanem az;, hogy rá akarok mutatni azokra a jelenségekre, amelyek a szociáldemokratapárt parlamenti és parlamentenkívüli taktikájában jelentkeznek. (Halljuk! Halljuk') Nekünk őszintén szembe kell néznünk a tényekkel. (Ügy van! a jobboldalon.) NyugatEurópa számos országában az ottani szociál-