Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. 171 a 4 miniszter úr és 36 folyamatban lévő ügy miatt törvényt készít. Ki ellen csinálja? Az előttem szólott képviselőtársam r azt mondotta, hogv disztingváljunk a falu és a város között. Nem akartam közbeszólni, azon­ban bocsánatot kérek, miféle törvényhozás az, amely nem egyöntetű törvényt hoz minden­kire? Miféle törvényhozás az, amely a gazda­sági bajokat így ak'arja orvosolni? Higyjék el, t. képviselőtársaim, olyan ez a felfogás, mint Poseidoné, .aki a háborgó tengert úgy akarta lecsillapítani, hogy megkorbácsolta. Ha ezt a beteg gazdasági életet büntetőparagrafusokkal korbácsolják, akkor még mélyebbre fogunk süllyedni, nem azért, mert a takarékpénztárak és bankok ezt állítják, nem azért, mert .az ügy­védi kamara azt a felterjesztést intézi a mi­niszter úrhoz, hogy vegye vissza a javaslatot, nem azért, mert a kereskedelmi és iparkamara feljajdul ési arra kéri szintén, Öiogy vegye vissza, hanem .azért, mert nem lehet ütlegek­kel, nem lehet büntetőjogi paragrafusokkal a gazdasági életet megjavítani. Ezt megtanul­hatják. Mert mindenütt vannak ugyan cma vál­ságok, tessék megnézni, a győző Francia­országtól kezdve, szövetségesünktől, az olaszok­tól kezdve mindenütt megvannak a gazdasági bajok, de senki sem gondol arra, hogy egy ilyen törvényhozási termékkel próbáljon segí­teni. Ahelyett, hogy idejönnének a kamattör­vénnyel, idejönnének a hiteltöryénynek azzal a reformjával, amely lehetővé tenné, hogy gaz­dasági megtermékenyülés álljon elő a munka­alkalmak teremtése, a gyárak, az iparosok, a kereskedők megsegítése révén, azzal jönnek, hogy azt mondják: majd megmutatjuk mi: strigae, quae non sunt, uzsorások nincsenek. Nem is ez a cél. (Jánossy Gábor: Ez a cél! Ha nincsenek, ne is legyenek!) —• Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Soha annyian nem vol tak, mint ma!) Hegedűs Lóránt nem a maga nevében, ha­nem az egész társaáág nevében, amely ott egy-­begyüít, azt mondja (olvassa): «Elő fog állani az a kétségbeejtő helyzet, amelyben a magyar középosztály az 50-es és 60-as években volt, amikor a 6 és 8%-os kamatmaximum mellett vagy egyáltalán nem tudott pénzt kapni és in­gatlanait potom pénzért dobálta el, vagy ha kapott, azért olyan magas kamatot fizetett, amely minden képzeletet felülmúlt.» Bocsána­tot kérek, (Jánossy Gábor: Ezek csak jövendö­lések!) lehet, hogy igaza van a miniszter úr­nak, hogy én fogyatékos képességeimnél fogva vagyok abban a helyzetben, Üiogy nem értem ezeket a módosításokat, de nem értem. Ha ele­jétől kezdve olvasom őket és úgy érek a vé­gére, akkor sem értem. Másokat is megkérdez tem, akiket okosabbaknak tartottam, de ők sem értik: úgy az eleje, mint a vége olyan körülírá­sokkal, olyan meghatározásokkal él, amelyek nem törvénybe valók. A törvény meghagyást és parancsot, ne pedig magyarázatokat tartal­mazzon. Mirevaló ez? Ez is egy újabb terméke ama törvényalkotási módszernek. ''Zsitvay Ti­bor igazságügyminiszter: Bizonyára ugyanezt fogják a jövőben is követni, nem a régi nehéz­kest.) Nehézkes? A mélyen t. miniszter úr an­nál különbet, mint ahogy (Zsitvay Tibor igaz­ságügyminiszter: Mint az 1883 : ^rXV.) a Cse­megi-kódex meg van szerkesztve, mint ahogy az országbírói értekezleten a normákat, a ma­gyar jog nagyszerű normáit, lerakták, annál különbet, mint ahogy a magyar élet megóvta a jog klasszikus termékeit, nem fog alkotni* sem ön, sem a kortársai, mert nyomába sem jövünk annak a generációnak. Hol van most a Mitter­mayer korszak, amikor eljöttek ide, hogy ta­nuljanak tőlünk; hol van most a régi korszak, amikor adtak ránk? Most nem adnak ránk, mert ez a sok tol­dozás-foldozás kivetkőztette eredeti klasszikus nagyságából a törvényt s kivetkőztette ennek alapján az életet. (Zsitvay Tibor igazságügy­miniszter: Akkor miért sürgeti a rehabilitá­ciós törvényjavaslatot, amely ellentétben van a Csemegi-alkotással?) Fájdalom, hiába sür­getem a miniszter úron, mert évekkel ezelőtt megígérte, s a mai napig sem jött vele. Min­den héten jön egy csomó levél, hogy a mi­niszter úr miért nem hozza ide? Azért sürge­tem, mert ezeket jóvá akarom tétetni. (Zsit­vay Tibor igazságügyminiszter: Ott van a klasszikus büntetőtörvény, ön szerint nem le­het toldozni-foldozni.) Toldozni-foldozni azt je­lenti, hogy a meglevőt átalakítani, de újat teremteni, az nagy különbség. En nagyon köszönöm, hogy alkalmat adott rá a miniszter úr, hogy követeljem öntől a rehabilitációs törvényjavaslatot, követeljem öntől, hogy váltsa be igéretét. A miniszter úr miniszterségének első idejében azt mondotta, hogy a legrövidebb idő alatt ide hozza a ja­vaslatot; azóta idehozott nekünk novellákat, gyorsított eljárásokat és sürgősségeket, de a rehabilitációs javaslatokat, amely azóta Komá­niában is életbelépett, nem hozta ide. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mert ott szükség volt rá, nálunk a Csemegi-kódex ebben sokkal előrehaladottabb.) Ne ironizáljon a miniszter úr, nem áll jól önnek velem szemben ironi­zálni. En nagy tisztelettel beszélek Önnel szem­ben, ez nem áll önnek jól, mert ha ön ironi­zál, én azt mondom, hogy ez terjeszti el azt a közhiedelmet, hogy a miniszter urak Ígére­teiben nem bízunk. A miniszter úr volt kegyes és megígérte, hogy azt a sok embert, akik a büntető ítéletek hatása alatt elvesztették becsü­letüket s akik nem érdemlik meg tíz esztendő után is, hogy becsületvesztesek legyenek, reha­bilitálja s a rehabilitációs törvényjavaslatot ide fogja hozni. De nem hozta. En egyszer sem szóltam, egy ülésben sem, egyetlen egy­szer sem szóltam a miniszter úrnak s ma Ön hozza szóba. S mert ön ezt szóbahozta, én igérem, hogy ha ez a Ház még együtt lesz, én minden héten meg fogom kérdezni, vájjon el­készült-e, vájjon készen van-e a rehabilitációs törvényjavaslat? (Zsitvay Tibor igazságügy­miniszter: Készen van, legközelebb ankét elé kerül, ha ráérek vele foglalkozni. — Jánossy Gábor: Akkor ne kérdezd, mert megfelelt a miniszter úr.) Maradjunk r ennél a javaslatnál és az 1. §-nál. (Helyeslés.) Ennek a fogalmazása, úgy, ahogy van s azzal a toldással és elhagyással együtt, ahogy Váry Albert t. barátom indít­ványozza, nem állapítja meg az igazi uzsorát. Felhívom a figyelmet arra, mit jelenthet az, ha valaki értelmi gy önges égénél fogva alkal­matlan egy szerződés megkötésére? Mi az, hogy értelmi gyöngeség? A magyar törvény ismeri azokat a fokozatokat, amelyek mellett a beszámítás csökken, ismeri azokat a fokoza­tokat, amelyek mellett gondnokság alá lehet valakit helyezni, ha értelmileg annyira gyönge, hogy ügyeinek intézésére alkalmatlan, de hogy olyan meghatározást kelljen tör­vénybe iktatni, hogy a bíró azt keresse, ki az okosabb és ki az értelmileg gyengébb, hogy az okosabb ember kiuzsorázza a kevésbé okos embert, ez képtelenség. Valamint képtelenség, t. Képviselőház, az is, hogy valakinek általá­25*

Next

/
Thumbnails
Contents