Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-61
172 Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. ban a tapasztalatlanságáról lehessen beszélni. Majd mindjárt megvilágítom, hogyan fest ez a kérdés a gyakorlatban. Valaki építtet egy házat. Ügyebár nem szükséges, hogy járatos legyen az építés szövevényeiben, nem kell tud nia, 'hogy mi az a kubatura mérlegelés. Kiválasztja az építészt és építtet, az építész felszámítja a költségeket. A végén, amikor fizetésre kerül a sor, jön a konkurrens és azt mondja az építtetőnek: «Kihasználták a te ihozzánemértésedet, tapasztalatlanságodat az építészet terén, borzasztó drágán építettél.» Mit tesz ez? Előveszi az új nagyszerű törvényt: «Nem megyek bele tönkre, nem is árt nekem, szaladok a büntetőbíróhoz: az építész úr kihasználta tapasztalatlanságomat, járatlanságomat, nagy haszonra tett szert, kiuzsorázott.» T. Képviselőház, ahol ilyesmi lehet, ilyesmi szabad, mert hiszen a törvény engedi meg, lehet a mi nagyszerű régi törvényünkre azt mondani, hogy sutba vele, jöjjön a lex Zsitvay, az új nagyszerű uzsovatörvény, amely ellen mindenki, aki csak a gazdasági életben van, kapálódzik 1 ?! Ezzel a fogalmazással jönnek és mondják: «Ez az új, ezt nézzétek, ez a találmány!» A magyar törvényalkotás szabadalmat vehet rá, sehol sem találja a miniszter úr és sehol sem találják képviselőtársaim, hogy ilyen tág keretek legyenek. Józan logikus gondolkodás azt mondani: «Az uzsorást, aki exisztenciámat megrontotta, beosukatom, tönkreteszem.» Ez mindnyájunk érzése, de uzsorásnak mondani azt, aki a szakszerűség tekintetében járatlan emberrel köt szerződést, azt, aki művészi munkáját többre becsüli, mint a kontárét, — akadhat építész ,aki kétszer annyiért épít, mint az átlagos — nem helyes. Ha valakinek tetszik és olyan szerződést köt, utólag ne állhasson elő és ne hurcolhassa meg az illetőt. Ezt a szempontot, a meghurcolást szintén figyelembe kell venni, mert ennek manapság tág tere van, amikor belemennek a családi életbe és mindenbe. A meghur colásnak irtózatos területe van. Mennyi zsarolás, mennyi bűncselekmény fakad abból. Nézzük a szemérmes szegényeket, akik elrejtik a maguk szégyenét és koldus mivoltát, Kelemen Kornél is arról beszélt, hogy inkább fizetnek, megfizetik az uzsorásnak, amit követel, hogy ne kelljen oda állani a bíróság eló azzal, hogy uzsoráskodtak velük. Ezekre lehetőséget adnak ilyen törvény mellett. Azután jön az újítás: mindig hivatalból és viszszaható erővel üldözendő. Hova jutottunk? Visszaható erővel?. Vagyonjogi szerződést? Hiszen valaki azt mondhatja, hogy ő akkor tudta a törvényt, neki a törvény megengedte. Most visszaható erővel előráncigálják és azt mondják: A falusi népet tetted tönkre! —mert erre törekszik a megkülönböztetés. Bevallotta itt a t. képviselőtársam, hogy külön szempontok vannak. Itt tartunk a törvényhozás területén. (Jánossy Gábor: Az élet szempontjai, nem külön szempontok!) Én akkor azt mondom, az élet szempontja az, hogy mindenki egyforma a törvény előtt. Aki nem, tud olyan törvényt alkotni, amely mindenkire áll, az nem törvényhozó. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Kelemen éppen azt kifogásolta, hogy ilyen a törvény, amilyennek a képviselő úr mondja, ö akarta a megkülönböztetést.) Elég hiba. Arról beszélek. A miniszter úr is azt akarja, mert benne van az ön törvénytervezetében, hogy majd bizonyos módokat, a kártérítés kérdését rendelettel fogja szabályozni gyorsan és különlegesen. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ügy van! Hogy ne lehessen kiforgatni földjéből a magyar embert! — Elénk helyeslés és taps a jobb. oldalon és a középen.) Ki mond ennek ellent? Kitüno törvényünk van, csak hajtsák végre. Nem kell ehhez új toldozás és foldozás. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez nem is toldozás és foldozás, ez új, egészséges törvényjavaslat, a régi avult helyébe. Látom, hogy a régit se ismeri a t. képviselő úr.) Ez a vita köztünk, t. miniszter úr. En azt mondom, beteg. A miniszter úr azt mondja: egészséges. Fájdalom, majd ha a szimuláns meghal, napirendre térhetünk felette. (Zaj.) Ugyebár, annak mindannyian újongva tapsolunk, hogy meg kell menteni a magyar népet és a magyar földet. Mit tett érte ez a kormány? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Semmit! — Kelemen Kornél: Sokat!) Hogy néz ki a kÖzép-birtokososztály, amelyről mindig^ beszéltünk és hogy néz ki a nagybirtokososztály és a kis földmívelőosztály? Egyformán néznek ki, semmijük sincs. (Jánossy Gábor: Ebben egyenlőek vagyunk!) Ott vannak a nagy földek, nem hoznak semmit. Ott vannak hitel nélkül a kisemberek, képtelenek megmozdulni és ekkor idejönnek a honmentő urak és tapsolnak, hogy ők meg akarják az uzsoratörvénnyel menteni az országot, meg a falu népét. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Most nem fogja elgáncsolni senki sem!) Jól van t. miniszter úr, de tessék ezt a kecskeméti kaszinóban is megmondani, ahol egészen másképpen vigasztalta az embereket. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Sohase beszélek másképpen vidéken, mint Pesten. Azért mondják, hogy nem vagyok politikus.) Szeretnék megmaradni az objektivitás térületén és azt mondom, hogy, aki így fogalmaz a mai közgazdasági életben, az elzárja még azt a hitel-lehetőséget is, amely még ma megvan. Hisz nekünk t. képviselőtársaim, a legnagyobb problémánk ma az, hogy hogyan tudjuk szanálni az államnak és a magángazdaságnak beteg hiteléletét. Nehogy kérkedésnek vegye az igen t. miniszter úr, nem olvasom fel, de elmondom, hogy egy igen nagy külföldi ipartelep tulajdonosa van itt; nagyszerű ember, befektetései, gyárai vannak, pénze van a bankokban- Kérdezte, mit csináljak a pénzemmel? A Nemzeti Bank igen helyesen a maga deviza-politikájával őrzi a pengő értékét és nem enged excessusokat. Jól van, itt van az a pénz, de mit csináljon vele az illető? Az ember nem tud tanácsot adni felelősségérzete tudatában. Azt onondja az illető: engem, külföldit kényszerítenek arra, hogy óriási értékeket tartsak itt egy országban, ahol, ha pénzemet kihitelezem és kötök egy szerződést, előállhatnak egy ilyen törvénnyel; például hogyha van egy szerződésem, amellyel a pénzt odaadom mondjuk egy szabadalomra és kikötök magamnak annyit, amennyi tetszik, azzal a nagykorú emberrel szemben, akkor utólag lehet jönni azzal, hogy én az illető tapasztalatlanságát kihasználtam. (Kelemen Kornél: A törvényjavaslat alapján nem lehet! Jobban kellett volna elolvasni!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ezt nem lehet. Kérdem, ért ön ehhez? Hisz a képviselő úr felhozta, hogy például orvosi kérdésben valaki kiköti maganaß az operációért a tiszteletdíjat. Akit operálni kell, az nagy bajban van, az aláírja azt a szerződést, és ha nem fizeti meg, ezen leendő törvény alapján nem lehet megtámadni a professzort. Tessék az orvosi kaszinókba menni, ahol egyébről sem beszélnek ma már, mint arról, hogy nem lehet. Vagy ön, aki azt mondotta,
