Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

170 Az országgyűlés képviselőházának rendelkezése alatt álló jogászok, hanem hívja meg a független, szabad embereket, az élő társadalmat, akkor majd hallani fogja, hogy erre a törvényre nimes szükség, amint a kamaráknak van bátorságuk megmondani felterjesztésükben, hogy félnek, fáznak és reszketnek, hogy a magyar gazdasági élet még jobban megromlik, ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz. Nem tudom elfogadni sem ezt a kiigazított, sem a régi szöveget, amely a másik fél exisztenciájának megrontása nélkül is a túlhaszon kikötésében már uzsorásszerződést lát. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ebben nincs változás a mai törvénnyel szemben!) A mai törvénnyel szemben nagy változás van! (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ebben a kérdésben, amelyet most méltóztat kifogásolni, nincs változás!) Bátor vagyok megmondani, hogy van. Bocsásson meg a miniszter úr, megint nagy különbség vain köztünk. A miniszter úr nem vette fel az 1883-as törvénynek azt a rendelkezését, hogy «az illetőnek vagyoni romlása következik be». Megállt az innenső parton és megelégedett azzal. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Az 1883 : XXV. te. is csak vagylagosan említette a vagyoni romlást, de nem okvetlenül!) Említse vagylagosan, de ne hagyja ki. Nagy különbség vagylagosan említeni vagy kihagynii valamit. Itt kihagyták. Mindjárt meg fogom magyarázni, hogy meinnyájre igazam van. Itt majd Össze fogják'mérni, melyik az a szolgáltatás, amely az ellenszolgáltatással szemben olyan előnyöket biztosít, hogy az túlságos, a másik, fél kihasználását jelenti. Bár itt volna Kenéz miniszter úr, Purgly miniszter úr vágy a pénzügyminiszter úr, — mert ők foglalkoznak ezzel — megkérdezném tőlük, mondja meg nekem őszintén: meri-e valaki azt állítani ma, hogy melyik szolgáltatás értékesebb, mint a másik ? Van-e ma egy állandó, kialakult érték 1 Hiszen egész devizapolitikánk azon nyugszik, hogy nein bírjuk a pozitív értékek állandósulását megvalósítani, experimentumokhoz kell folyamodni. Én kalapot emelek a Nemzeti Bank előtt, amely sziszifuszi munkával igyekszik a nívót tartani és a stabilitást megőrizni. Ilyen körülmények között, amikor ez a szörnyű küz,delem dúl, amikor az export és az import kérdése valóságos tojástánc, amikor nem tud kalkulálni az, aki eladl, amikor nem tudja, hogy holnapra a másik állam vámvódelmi politikája folytán mi következik be, hogyan lehet beírni egy törvényjavaslat szövegébe, hogy «a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közti aránytalan különbség». Amikor megkötik a szerződést, úgy néz ki. hogy az a fél, amely magának előnyöket köt ki, helyzeti előnyben van, die mire teljesedésbe megy a szerződés, akkor a szerződésben foglaltaknak éppen a fordítottja következik be. Mindjárt megvilágítom. Nem is olyan-régen volt itt egy időszak, amikor a búza ára 28 pengő volt. Boldogan kötöttek szerződéseket, eladtak nagyszerű árért. Egyszerre jön egy világkonjunktúra, amely elsöpri a 28 pengős árat. Kitalálják itt a bolettaértéket, a nincstelen értéket s ezt odaragasztják. Én azt mondom: a boletta jobban kiuzsorázta a gazdálkodó népet, mint az, aki gábonaelővételt kötött vele. Itt állott egy képzelt értékkel, s megfordult a kocka: annak, aki megvette 28 pengős áron, annyit is kellett kiizzadnia érte. Az lett kinzsorázó, aki akkor vette meg, — illetőleg nem mondom, hogy kiuzsorázó, a kifejezés nem jó, de az került helyzeti előnybe. 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. Ahol ekkora bizonytalanság létezik,, ott nem szabad ilyen törvényjavaslatokkal élőállani. Azt mondtam, hogy nem magám fogok beszélni. T. Képviselőház, most kérek két percnyi figyelmet arra, hogy megmondhassam itt, milyen véleményen vannak azok, akik leghivatottabbak ezen a téren, akik leginkább értik, hogy mi a magyar hitelélet, s akiket egyáltalában nem lehet olyanoknak mondani, hogy valami könnyelmű kijelentéseket tennének. Egy ülésen, ahol Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter elnökölt, s ahol jelen volt a magyar pénzügyi életnek úgyszólván minden nagy tényezője, nemcsak bankemberek, de ott voltak a vállalkozási, közgazdasági élet reprezentánsai is mind, megfogalmaztak egy felterjesztést, amelyben azt írják: «Ha ebből a javaslatból törvény lesz, úgy azok, akik legális, becsületes módon a gazdasági viszonyoknak megfelelően a gazdasági élet törvényszerűsége alá vetett hitelezési ügyleteket kötnek, tartózkodni fognak a hitelügyleteknek éppen a gazdasági életet megtermékenyítő fajtájától.» A Kereskedelmi és Iparkamarával összhangban mondja ezt a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének választmánya. Mégegyszer mondom, miniszter úr, nem a magam igénytelen véleménye ez, hanem visszhangja annak az ülésnek, amelyen a magyar hitelélet, a gazdasági és kereskedelmi élet legjelesebb reprezentánsai voltak együtt. Azt mondja továbbá a felterjesztés: «Ha ebből törvény lesz, elő fognak bújni a büntető következményekkel számoló és azokért ellenszolgáltatást, tehát magasabb kamatot váró Shylok-ok.» Alásan kérek megértést, miniszter úr. A magyar hitelélet reprezentánsai azt mondják: vége lesz a szabályos, megtermékenyítő^ hiteléletnek, hanem azok, akik eszkomptálják már előre hogy egy büntető eljárással kell számolniok, fognak előbújni és azok fognak ügyleteket kötni. Az előbb említette a miniszter úr a magánosokat, hogy látja a magánosok előbujásátAzokat a magánosokat, akik becsületes módon kontrahálnak szerződéseket, nem kell bántani. Mindig van magános, akivel széniben én ezt nem ellenzem. Hát az özvegynek, aki örököl 50.000 pengőt, nem szabad 8%-ra kiadni a pénzét, mikor az 50.000 pengőjével a mai magyar életben semmit sem kezdhet? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Miért ne volna szabad kiadni?) Akkor ne tessék kimondani azt, hogy... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Uzsoráskodnia annak sem szabad!) De igen, már itt y an a szele annak a rendeletnek, amely elkezdi a magánemberek kölcsönadását kifogásolni. En most ebibe nem megyek bele azért, mert majd eljön az ideje, amikor figyelmébe ajánlhatom a miniszter úrnak, hogy amikor a lapokban megjelent '— akkor még voltak lapok — csak a híre annak, Öiogy kiveszik a takarékból a betéteket, mert a takarékbetétek nem jövedelmeznek, — a szegény özvegy azt mondotta: ott kapok 8%-ot, itt csak 5%-ot kapok — már akkor elkezdődött a híradása annak, hogy uzsoráskodnak, pedig higyje el a mélyen t. miniszter úr, ilyet egészséges gazdasági életben észre sem vesznek. Ez csak természetes, szükséges folyamat, ez csak olyankor van, amikor gazdasági bizonytalanság áll elő, amikor a nagybank sem tudja, mit csináljon, trezorjaiban van a pénz, az érték és nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Olyankor fordul ez elő, amikor gazdasági bizonytalanság van és ekkor jön