Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

168 Az országgyűlés képviselőházának gatok, tessék csak folytatni!) Nagyon megtisztelő. Mélyen t. képviselőtársamat mindig azok közé számítom, akik megértéssel szoktak hallgatni. De mégis súlyt helyezek rá, hogy a mélyen t. miniszter úr hallgassa meg ezeket a kérdéseket és legyen szives ezekre feleletet adni. Emlékezzék a miniszter úr, hogy miféle szörnyűséges bajok származtak az árdrágítási törvényből. (Meskó Zoltán: Ha nem lett volna, még nagyobb bajok lettek volna!) Az árdrágítási törvény rokona, édes testvére ennek az uzsoratörvény javaslatnak, amint majd látni fogja, bírálom az intézkedéseit. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az uzsorások rokonlelkek! Akik a gyengét kiuzsorázzák, azok rokonlelkek!) Mélyen t. miniszter úr, már együtt is vagyunk! Ha ezek rokonielkek, akkor, ha ott nem használt a drákói szigor, hiszi-e, hogy itt az uzsorásokat el fogja ijeszteni? Egészen bátran mondom, t. képviselőtársaimnak, nein. Nehéz ugyan ma erről a témáról beszélni, mert valóban úgy vagyunk, mint a francia képviselőház volt akkor, amikor az André Cheniér-ek idejében palotákban, kaszinókban és bridge-szalónokban — valóban hasonlít az idő — ' menüettet táncoltak a törvényhozó urak, (Jánossy Gábor: Igaza van!) amíg odakint dübörgés volt. (Meskó Zoltán: És a feltámadás napján bajnoki bridge-versenyek et rendeznek! — Zaj.) Elég szomorú. Itt, a Képviselőházban a legkomolyabb vitáknak kellene lefolyniok és (Zaj a baloldalon.) ahelyett, hogy a gazdasági miniszter urak itt volnának ennek a javaslatnak a tárgyalásánál, — mert ez nem elsősorban igazság-ügyi kérdés, hiszen az uzsora a gazdasági élet fertőzése, itt kellene tehát lenniök észlelni, vigyázni és gyógyítani akarni — azt látjuk, — ne vegye rossznéven a t. Képviselőház — ezek az üres miniszteri székek és üres képviselői padok azt mutatják, hogy elvesztettük a kapcsolatot az élettel és nem tudtunk figyelmet fordítani arra, amire ma itt mindnyájunknak kötelessége volna éberen figyelni. De hogyan beszéljek ma az uzsoratörvényjavaslatról ebben a gazdasági bizonytalanságban, hogyan beszéljek egyáltalában ma, amikor ez a parlament elvesztette az összeköttetését a nyilvánossággal? (Ellenmondás jobb felől.) A sajtónyilvánossággal elvesztette az öszszeköttetését, ezt nem lehet letagadni. Nekünk kötelességünk a parlamentarizmus rendje érdekében helyreállítani a sajtónak azt a jogát és azt a lehetőségét, hogy ezekről a tárgyalásokról, amelyek itt folynak, megfelelően tájékoztassa a nagyközönséget. Egyszer már tapasztaltuk, hogy azzal, ami a sajtó elnémításával kezdődik, a szabadságot némítják el és abba belehal a parlamentarizmus. Nagyon sajnálom, hogy tegnap itt egyik képviselőtársunk az. utolsó megkoronázott magyar király emlékét vitte bele a vitába és nagyon sajnálom, hogy különösen azokon a helyeken, ahol tradiciókat őriznek, nem akadt senki sem fent, sem lent, aki erre megfelelően szót emelt volna. Képviselőtársunk azt mondotta, hogy néhai Károly király oka volt annak az összeomlásnak, amely bekövetkezett. (Vázsonyi János: Ugyanaz, a maradiság volt az oka, mint a mai! Most is azt készítik elő!) Ez nem méltányos és nem való. Az államfőket mindig kihagyták a vitákból, de hogy egy halott államfőt, (Jánossy Gábor: Igaza van!) aki nem is intézkedhetik, ilyen módon persziflálhassanak a magyar parlamentben, amely tradicionális alkotmányhűségéről mindig tanúságot tett, ezt nem lett volna szabad és nem szabad eltűrni. 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon és a középen.) Akár legitimista valaki, akár monarchista, egy államfő emlékét így idézni egy tárgyalás során soha, de soha nem lett volna szabad. (Vázsonyi Ján©s: A halottak erősebbek, mint a látszatélők!) Engedje meg a mélyen t. aniniszter úr, hogy most ne a magam nevében beszéljek; engedje meg, hogy elébetárjam három közületnek olyan megállapítását, amely ezt a javaslatot egyformán visszautasítja. Itt helyre kell igazítanom előbb szólott tisztelt barátom statisztikáját. Az uzsoránál nem az a fontos, hogy hány ügyet tárgyaltak le. Nagyon jól tudjuk, — ő is megemlítette — hogy .az uz soraügyeknél ^ szoktak kiegyezéseket csinálni s mire tárgyalásra vagy ítélkezésre kerül a sor, addigra már nem az, aminek lennie kell. Ellenben a mélyen t. miniszter úr hölcsen tudja, hogyan fest 1926-tól a mai napig az eljárások statisztikája. 1926-ban 419 befejezett uzsoranyomozás volt, 1927-ben 200, 1928-ban 132, 1929-ben 148, 1930-ban 53, — tessék ezt a leesést nézni! — 1931. januártól szeptemberig pedig 31. (Jánossy Gábor: Mert az uzsorásoknak is elfogyott a pénzük! — Derültség.) Nem is képzeli, t. barátom, hogy ráhibázott a dolgokra! (Felkiáltások jobbfelől: Miért hibázott rá?) Bizony így van! Magyarországon mindenkinek, még az uzsorásoknak is elfogyott a pénzük, és akkor jön a t. miniszter úr egy uzsora-tör vényjavaslattal. De strigis, duae non sunt!... Hogyan tetszik elképzelni, hogy 26 vagy 30 esetre törvényt kell hozni? Sporadikusan előforduló • bűncselekményekre külön törvényt kell ihozni? Akkor meg kell érteni azt, hogy három olyan testület, mint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Budapesti Ügyvédi Kamara, és a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete felszólal, feljajdul és azt mondja: Uram, az uzsorát kitenyészti ez a javaslat. Nincs szükség erre, hiszen ma nincs uzsora, ma nincsenek ilyen ügyletek, ma nincsenek ilyenfajta elhatározások. Nagyon ajánlanám megszívlelésre, igen t. Képviselőház, hogy amikor a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, tehát a legális kereskedelem képviselője feljajdul ez ellen a javaslat ellen és azt mondja, hogy a kereskedelmi szabadságot megöli és tönkreteszi ez a nagy óvatosság, amelyet, nem tudom, kivel szemben akar érvényesíteni a mélyen t. miniszter úr, akkor magában az 1. §-t>an olyan új definíciókat teremt, hogy most a miniszter úrnak és a kodifikátor uraknak összes ideje .abban telik el, hogy miképpen fejeljék meg azokat Tessék visszaemlékezni. Beterjeszt egy törvényjavaslatot, a bizottságban elkezd döcögni és akkor a bizottságban történik egy nagy megfejelés. Valahogy mégis keresztülmegy, ide kerül és két nappal ezelőtt felállt a miniszter úr és azt mondotta: Többféle kívánság elhangzása folytán összeegyeztettük a dolgokat, itt van egy egészen új szöveg és új módosítástömeg. Váry Albert t. képviselőtársunk terjeszti elő ezeket. De én merem mondani, hogy nem fogok megállani e mellett. Most is még azon dolgoznak, hogy ezt így, azt úgy kellene jobban megcsinálni. Ezt nem szoktuk meg a klasszikus törvényalkotások idejében. Ha egy miniszter idehozott egy törvényjavaslatot, ott lehetett stiláris módosítás, lehettek precízebb fogalommeghatározások, de ilyen módosítástömeget, amellyel maga a kormány részben az előadó útján, részben az egységespártnak egyik kimagasló tagja útján valósággal kidobja a bizottsági anyagnak egész