Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1982 április 6-án, szerdán. 167 : .Most még csak két képviselőtársamnak tegnapi, illetőleg pénteki beszédére szeretnék reflektálni. Magyar Pál igen t. képviselőtársam azt ihozta fel, hogy akkor, amidőn gazdasági javaslatok helyett ebben a Házban az uzsorajavaslatot tárgyaltatja a kormány, tulajdonképpen a legrútabb politikai uzsora folyik. Hivatkozott arra, hogy nein igaz az. amit kormányunk állít, hogy nem lehet az országot önerejéből feltámasztani és megmenteni, a gazdasági krízisből kivezetni. Hivatkozott Angliára és előadta, hogy Angliában, amikor elvetették az arany bázist, ennekutána mindenki sietett a fontjával, aranyával és egyéb valutáival az államot alátámasztani, mindenki igyekezett odaadni, amije van és sikerült a font stabilitását helyreállítani és Angliában ma már arról a gazdasági válságról, amelyről pár hónappal ezelőtt beszéltek, beszélni nem lehet. Azt hiszem, t. Ház, ihogy mi nem vagyunk Anglia, mi Angliától messze esünk, de ha a mi magyar népünkben, de különösen a mi magyar politikusainkban ugyanaz a hazafias belátás, ugyanaz a jóakarat volna és ugyanaz a jószándék vezetné őket abban a tekintetben, hogy jöjienek a kormány segítségére az ország gazdasági helyzetét rendbehoizni : ha nem is tudnánk máról-holnapra csodákat művélni, de mindnesetre jelentős lépéssel tudnánk az ország gazdasági szekerének útját jobbá tenni. Másik képviselőtársam, Kertész Miklós egy csomó, az uzsorával hasonlatos kérdésre hívta fel az igazságügyminiszter úr figyelmét. Ezek voltak: a munkabéruzsora, azután a szellemi proletároknak — amint ő mondotta — kiuzsorázása. Tudom, hogy ezek is nagyon fontos kérdések, tudjuk jól és fájdalommal észleljük és tapasztaljuk, hogy az egyetemeket elhagyott azok a fiatalemeberek is, akik megjárták a külföldet, három-négy nyelven beszélnek, kiválóan végeztek az egyetemen, doktorátust is szereztek vagy műegyetemi oklevelük van, ha el akarnak helyezkedni valahol, nagy protekcióval is 70—80 pengős fizetéssel kénytelenek elhelyezkedni. Tudom, hogy ez rettenetes probléma és nem becsületes ember az, aki ezeket a problémákat nem akarja becsületesen megoldani. Ha már azonban ezeket a problémákat Kertész képviselőtársam igen helyesen az igazságügy miniszter úr figyelmébe ajánlotta, bár nem függenek szorosan össze az uzsora javaslattal, legyen szabad nékem is egy tipikus uzsorát, az uzsorának egy nagyon gonosz fajtáját a miniszter úr figyelmébe ajánlanom megfelelő intézkedés végett» Ez az uzsora, amelyet mi tárgyalunk, a kiuzsorázottak zsebeit érinti. De elburjánzott a mai időkben ebben az országban ennél sokkal veszedelmesebb uzsora, a lelkek uzsorája is. Kiuzsorázzák a szerencsétlen magyar embereket, akik ma kínlódnak a rossz gazdasági állapotok miatt. (Szilágyi Lajos: Ügy van! Ügy van! Különösen a falusiakat.) Vannak emberek, akik kiuzsorázzák ezeket a szerencsétlen, de jóravaló és becsületes magyar lelkeket (Jánossy Gábor: Igaza van!) hamis jelszavakkal, hazugságokkal, félrevezetéssel és el akarják téríteni ezekkel a jelszavakkal (Szilágyi Lajos: Népcsalással!) a nemzeti gondolattól. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) En nem általánosítok itt, nem értem ezt, amit mondok, azokra a képviselőtársainkra, akik talán szintén magukra vehetnék az ő jóhiszeműségükben, az ő jószándékukban. Hiszen odaát is ülnek barátaink, ezekre egyáltalában nem akaróin érteni. Másokra értem ezt, t. Képviselőház — és nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, hogy amikor ezzel az uzsorajavaslattal végeztünk, amikor megvédi a szerencsétlen emberek anyagi javait, akkor jöjjön mint a kormányzatnak legfőbb hatalma olyan intézkedésekkel, olyan rendelkezésekkel, ame

7 lyek megvédik ezt a nemzetet és megvédik ezt tíz országot a lelkek uzsorájától is. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen.— A szónokot számosan üdvözlik.) ..;,.,. Elnök: Szólásra következik! Brandt Vilmos jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ügy előttem szólott t. képviselőtársain, mint a vitában eddig részt vett mélyen t. képviselőtársaim nagyon átérezték annak komolyságát, amit mondottak. Nagy alapossággal láttak ennek a javaslatnak bírálatához. lit külön fel kell, hogy említsem Váry Albert t. képviselőtársamat, aki egész nagyszerű jogi tanulmányt terjesztett elénk,^ amikor e javaslat általános és különös részének bírálatába bocsátkozott. Magyar Pál t. képviselőtársam a közgazdasági vonatkozásokat ölelte fel és a most felszólalt Kelemen Kornél t. képviselőtársam ebben a rendszeres feldolgozásban tanújelét adta egy nagyszerű jogászi érzéknek, tanújelét adta annak, hogy az uzsora kérdésének taglalása belejátszik az egész magyar gazdasági élet bírálatába, belejátszik abba a struktúrába, amelyben a város és falu él, belejátszik a mindennapi élet gondjaiba, de belejátszik abba a nagy problémába is, amelyet az ország közgazdasági életének nevezünk. Ha ezek után mégis azt mondom, hogy Váry Albert tudományos felépítése és Kelemen Kornél nagyszerű megérzései hiábavalók, ezzel nem az ő fejtegetéseik értékét akarom lebecsülni, hanem azt mondom a mélyen t. igazságügyminiszter úrnak: sohasem lehet megtenni és sehol az egész világon nincsen rneg az, hogy egy gazdasági válságot büntető represszáliákkal lehessen megjavítani. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Es ki állítja ezt?) Ezt ez a javaslat állítja. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ugyan kérem!) Ez a javaslat kifigurázása a mai szomorú életnek és én azért minden tiszteletem mellett kérem a miniszter urat, hogy amikor hallani fogja azt az argumentációt, amelyet erre vonatkozóan előadok, tanúsítsa ezzel szemben azt a jóhiszemű megértést, amellyel én magának a javaslatnak jogi felfogását és értékét ugyancsak honorálni kívánom. De hogy most mindjárt feleljek a miniszter úr közbeszólására, idézek a múltból. Emlékezzék mélyen t. miniszter úr arra, hogy nyugtalan, gazdaságilag különösen nehéz időkben a törvényhozás készített törvényeket, amelyek az árszabályozás tekintetében büntető represszáliákat hoztak. Itt volt 1916-ban egy árdrágítási törvény. Nem telt bele fél esztendő, el kellett hajigálni és más törvényjavaslatot kellett elővenni. Látták, hogy az a módszer és az, a rendszer, amely üldözi azokat, akik az árak alakulásának szenvedő alanyai, nem vált be. Mert nem a kereskedő csinál árat, hanem csinál az a konjunktúra, amely az egész világon Összekapcsolja a gazdasági elemeket. Nem azért készít raktárt a kereskedő, hogy az ott áruhalmozásnak neveztessék. Rendre becsukták itt az embereket és mi lett a vége? Egy általános nagy gazdasági felfordulás. (Jánossy Gábor: Addig én hall-