Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Î66 Az országgyűlés képviselőházának rult félnek a védelme. Az a szerencsétlen leány a orvossal együtt a vádlottak padjára kerül. Hogy van az, hogy azzal szemben, aki tudato­san uzsora-szerződést köt, aki jól tudja, hogy ez a szerződés uzsoraszerződés, de mert; nincs pénze és szorult helyzetben van, ilyen bűncse­lekmény létrehozásában közreműködik, azzal szemben nemhogy büntető retorzióval élnénk, hanem ellenkezőleg, igen nyomatékos kedvez­ményeket biztosít neki a törvény? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Itt nincs, akit megvédjünk! Az uzsorást nem kell megvédeni.) En nem arról beszélek, t. miniszter úr, hogy az uzsorást meg kell védeni, hanem arról, hogy az uzsorást is meg kell büntetni és azt is, aki tu­datosan uzsorásszerződést köt. Ha mi az uzsora ellen komolyan védekezni akarunk, úgy nem az egyes emberek cselekményét kell csak néz­nünk, hanem úgy kell tekintenünk a t dolgot, hogy nekünk egy nagy járvány terjedését kell megakadályoznunk. S ha egy ilyen járványt akarunk megakadályozni, akkor nem tekin­tünk egyes személyekre, hanem arra, hogy a járvány tovább ne terjedjen, hogy az uzsora mételye ezt az országot, ezt a magyar népet ne pusztíthassa. (Ügy van! Ügy van!) Erre nézve pedig a legcélszerűbb eszköz, a közvád eszközénél még sokkal célravezetőbb eszköz volna, ha azokat is büntetnék, akik tudatosan, ép ésszel, de azért, mert nincsen pénzük, szo­rult helyzetben vannak, uzsorásszerződést kötnek. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Hitelezési csalásért esetleg lehet büntetni!) A tulajdonképpeni uzsora az, amikor az úgynevezett áldozat rosszhiszemű. Ahol az ál­dozat jóhiszemű, — ezalatt értem az egyszerű magyar nép egyedeit — (Jánossy Gábor: Igaza van!) ott az uzsora tulajdonképpen sokkal kö­zelebb áll a csaláshoz, mert az inkább csalás, amit. azzal szemben elkövetnek, t. i. becsap­ják és r ~úgy kényszerítik az uzsorásszerződés megkötésére. Mondhatom az igazságügyminisz­ter úrnak, hogy előttem, aki életemet a bün­tetőjogi praxisban éltem le, soha életemben egyetlenegy olyan kiuzsorázott meg nem for­dult, akire, ha az én belső érzésemet meg akarná valaki kérdezni, nyugodt lélekkel azt mondhatnám, hogy a jogvédelmet megérde­melte. Ismétlem, fővárosi praxisról beszélek, nem akarom, hogy összetéveszthesse vagy félrema­gyarázhassa valaki a dolgot, mert hiszen fa­lun más a helyzet, a falusi uzsora egészen kü­lön elbírálást igényel. En a falusi néppel szem­ben, amely tudatlan, amely a jogi fogalmak­kal nincsen tisztában, egészen más szempontok szerint ítélném meg a kérdést, de azokkal a típusokkal szemben, amelyeket Zsitvay Leó fővárosi kiuzsorázottaknak nevez, egészen más büntetőjogi rendelkezéseket vennék fel a ja­vaslatba. De, igen t. uraim, most egy másik példát hozok fel. Itt van a kártya kérdése. A hazárd­játék például kihágás. Igen, de a kihágást el­követi az is, akit kifosztottak, tehát úgy a ki­fosztott, mint a kifosztó, s mindkettőt megbün­tetik kihágásban, nemcsak az egyiket- És ha már a kártyánál vagyok, méltóztassék elhinni, a kárty ászén vedély, a hazárdjátékok révén ki­uzsorázottak tömege, különösen a fővárosban, sokkalta nagyobb, mint azoké, akiket tulajdon­képpeni uzsorával fosztanak ki. Ma Budapesten divatossá lettek a bridge-asztalok. Azt mond­ják, — nem tudom, mert kártyák örökben én nem vagyok járatos — hogy ma Budapesten minden huszonötödik házban bridge-szalón 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. van, ahol egyfelől bridge helyett hazárdjátékot űznék és egymást fosztják ki az emberek, ~ I a fosztogatók rendszerint mindig ugyanazok — másfelől pedig ezekben a szalonokban erkölcs­telen üzelmek is folynak. Nem hallom és nem látom, hogy a belügyi kormányzatnak ezekkel a f elburjánzott bridge-szalón-intézményekkel szemben a szükséges intézkedései meg volná­nak, vagy szándékában volna megtenni azo­kat az intézkedéseket, de vannak klubok, elő­kelő szalonok, — én a legelőkelőbbeket sem va­gyok hajlandó kivenni — (Jánossy Gábor: Igen helyesO^aJhol még a mai napig is a legrútabb hazárdjáték folyik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A tapasztalat azt mutatja, hogy ezekben a kaszinókban a bakk-asztalok mellett különféle körökből a kiuzsorázottak szintén ugyanazok. Szerencsétlen tisztviselők, hogy el tudják családjukat tartani, 100 pengős fizeté­süket oda viszik, hogy 1000 pengővé növesszék, vagy akinek 10 pengője van, az 100-at szeretne belőle csinálni, s a vége mindig az, hogy bár egyszer-kétszer nyer valaki, de végeredmény­ben ezeket a szerencsétlen elemeket mindig ki­fosztják.^ Az ilyen hazárdjátékok, kártyajáté­kok révén való fosztogatás van olyan vesze­delmes, mint az uzsora révén való fosztogatás a városi életben — a falusi életre ez nem vonatkozik — ^és ezt a kérdést megfelelő jogi szabályozás végett, éppen azért, mert az uzso­rával szorosan összefügg, az igen t. igazság­ügyminiszter úr nagybecsű figyelmébe aján­lom. Még egy az uzsorával hasonlatos kérdést, az árverések kérdését akarnám felvetni. Tu­dom, hogy ez nehéz kérdés, gazdasági pro­bléma, de azt is tudom, hogy az igazságügy­miniszter úr jó törekvései már igyekeztek az árverési uzsorának bizonyos fokig korlátokat szabni és gátat vetni, de ez még mindig nem elég. Büntetőjogi intézkedések volnának szük­ségesek abban a tekintetben, hogy az árverési hiénák intézményét, ezt a fogalmat, a közélet­ből kiöljük. (Helyeslés.) , Nem lelhet Budapeten árverést tartani, mert az árverésen megjelennek a hiénák, összebeszélnek, a jóhiszemű, tisztességes ma­gánvevőket elüldözik, elüldözik azért, hogy ők potom fillérekért annak a szerencsétlen, nyomorult embernek utolsó darab bútorait is megkaparinthassák. Kérem az igazságügy­miniszter urat, hogy ezt a kérdést is igyekez­zék valamiképpen rendezni, illetőleg megfe­lelő intézkedésekkel az árverési uzsorát lehe­tetlenné tenni. (Meskó Zoltán: Ketrecbe a hiénákkal!) T. Ház! Nem akarok az uzsora kérdésénél tovább időzni. A javaslatot, mint említettem, elfogadom. Elfogadom azért, mert az igazság­ügyminiszter úr iránt százszázalékos biza­lomímal viseltetem, tudom, hogy őt nemes és jó törekvések vezetik, és ebben a munkában nem szabad őt korlátoznunk akkor sem, ha azt látjuk, hogy párhuzamban azok a gazda­sági javaslatok, azok a gazdasági intézkedé­sek nem történnek mieg. Én szeretném, hogy ezek is megtörténjenek, és tudom jól, hogy ezek is folyamatban vannak, és nem a kor­mány jóakaratán múlik, hogy ezek meg nem történnek. Mégis nagyon szeretném, hia ezek is megtörténnének, de ez nem ok arra, hogy elgáncsoljuk ezt a javaslatot, nem ok árra, hogy azt mondjuk, hogy azért, mert emezek nincsenek, erre sincs szükség. Igenis, erre a | javaslatra szükség van, ezt meg kell csinálni s örömmel üdvözlöm a miniszter urat, hogy 1 ezt a javaslatot idehozta.

Next

/
Thumbnails
Contents