Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-61
Î66 Az országgyűlés képviselőházának rult félnek a védelme. Az a szerencsétlen leány a orvossal együtt a vádlottak padjára kerül. Hogy van az, hogy azzal szemben, aki tudatosan uzsora-szerződést köt, aki jól tudja, hogy ez a szerződés uzsoraszerződés, de mert; nincs pénze és szorult helyzetben van, ilyen bűncselekmény létrehozásában közreműködik, azzal szemben nemhogy büntető retorzióval élnénk, hanem ellenkezőleg, igen nyomatékos kedvezményeket biztosít neki a törvény? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Itt nincs, akit megvédjünk! Az uzsorást nem kell megvédeni.) En nem arról beszélek, t. miniszter úr, hogy az uzsorást meg kell védeni, hanem arról, hogy az uzsorást is meg kell büntetni és azt is, aki tudatosan uzsorásszerződést köt. Ha mi az uzsora ellen komolyan védekezni akarunk, úgy nem az egyes emberek cselekményét kell csak néznünk, hanem úgy kell tekintenünk a t dolgot, hogy nekünk egy nagy járvány terjedését kell megakadályoznunk. S ha egy ilyen járványt akarunk megakadályozni, akkor nem tekintünk egyes személyekre, hanem arra, hogy a járvány tovább ne terjedjen, hogy az uzsora mételye ezt az országot, ezt a magyar népet ne pusztíthassa. (Ügy van! Ügy van!) Erre nézve pedig a legcélszerűbb eszköz, a közvád eszközénél még sokkal célravezetőbb eszköz volna, ha azokat is büntetnék, akik tudatosan, ép ésszel, de azért, mert nincsen pénzük, szorult helyzetben vannak, uzsorásszerződést kötnek. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Hitelezési csalásért esetleg lehet büntetni!) A tulajdonképpeni uzsora az, amikor az úgynevezett áldozat rosszhiszemű. Ahol az áldozat jóhiszemű, — ezalatt értem az egyszerű magyar nép egyedeit — (Jánossy Gábor: Igaza van!) ott az uzsora tulajdonképpen sokkal közelebb áll a csaláshoz, mert az inkább csalás, amit. azzal szemben elkövetnek, t. i. becsapják és r ~úgy kényszerítik az uzsorásszerződés megkötésére. Mondhatom az igazságügyminiszter úrnak, hogy előttem, aki életemet a büntetőjogi praxisban éltem le, soha életemben egyetlenegy olyan kiuzsorázott meg nem fordult, akire, ha az én belső érzésemet meg akarná valaki kérdezni, nyugodt lélekkel azt mondhatnám, hogy a jogvédelmet megérdemelte. Ismétlem, fővárosi praxisról beszélek, nem akarom, hogy összetéveszthesse vagy félremagyarázhassa valaki a dolgot, mert hiszen falun más a helyzet, a falusi uzsora egészen külön elbírálást igényel. En a falusi néppel szemben, amely tudatlan, amely a jogi fogalmakkal nincsen tisztában, egészen más szempontok szerint ítélném meg a kérdést, de azokkal a típusokkal szemben, amelyeket Zsitvay Leó fővárosi kiuzsorázottaknak nevez, egészen más büntetőjogi rendelkezéseket vennék fel a javaslatba. De, igen t. uraim, most egy másik példát hozok fel. Itt van a kártya kérdése. A hazárdjáték például kihágás. Igen, de a kihágást elköveti az is, akit kifosztottak, tehát úgy a kifosztott, mint a kifosztó, s mindkettőt megbüntetik kihágásban, nemcsak az egyiket- És ha már a kártyánál vagyok, méltóztassék elhinni, a kárty ászén vedély, a hazárdjátékok révén kiuzsorázottak tömege, különösen a fővárosban, sokkalta nagyobb, mint azoké, akiket tulajdonképpeni uzsorával fosztanak ki. Ma Budapesten divatossá lettek a bridge-asztalok. Azt mondják, — nem tudom, mert kártyák örökben én nem vagyok járatos — hogy ma Budapesten minden huszonötödik házban bridge-szalón 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. van, ahol egyfelől bridge helyett hazárdjátékot űznék és egymást fosztják ki az emberek, ~ I a fosztogatók rendszerint mindig ugyanazok — másfelől pedig ezekben a szalonokban erkölcstelen üzelmek is folynak. Nem hallom és nem látom, hogy a belügyi kormányzatnak ezekkel a f elburjánzott bridge-szalón-intézményekkel szemben a szükséges intézkedései meg volnának, vagy szándékában volna megtenni azokat az intézkedéseket, de vannak klubok, előkelő szalonok, — én a legelőkelőbbeket sem vagyok hajlandó kivenni — (Jánossy Gábor: Igen helyesO^aJhol még a mai napig is a legrútabb hazárdjáték folyik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A tapasztalat azt mutatja, hogy ezekben a kaszinókban a bakk-asztalok mellett különféle körökből a kiuzsorázottak szintén ugyanazok. Szerencsétlen tisztviselők, hogy el tudják családjukat tartani, 100 pengős fizetésüket oda viszik, hogy 1000 pengővé növesszék, vagy akinek 10 pengője van, az 100-at szeretne belőle csinálni, s a vége mindig az, hogy bár egyszer-kétszer nyer valaki, de végeredményben ezeket a szerencsétlen elemeket mindig kifosztják.^ Az ilyen hazárdjátékok, kártyajátékok révén való fosztogatás van olyan veszedelmes, mint az uzsora révén való fosztogatás a városi életben — a falusi életre ez nem vonatkozik — ^és ezt a kérdést megfelelő jogi szabályozás végett, éppen azért, mert az uzsorával szorosan összefügg, az igen t. igazságügyminiszter úr nagybecsű figyelmébe ajánlom. Még egy az uzsorával hasonlatos kérdést, az árverések kérdését akarnám felvetni. Tudom, hogy ez nehéz kérdés, gazdasági probléma, de azt is tudom, hogy az igazságügyminiszter úr jó törekvései már igyekeztek az árverési uzsorának bizonyos fokig korlátokat szabni és gátat vetni, de ez még mindig nem elég. Büntetőjogi intézkedések volnának szükségesek abban a tekintetben, hogy az árverési hiénák intézményét, ezt a fogalmat, a közéletből kiöljük. (Helyeslés.) , Nem lelhet Budapeten árverést tartani, mert az árverésen megjelennek a hiénák, összebeszélnek, a jóhiszemű, tisztességes magánvevőket elüldözik, elüldözik azért, hogy ők potom fillérekért annak a szerencsétlen, nyomorult embernek utolsó darab bútorait is megkaparinthassák. Kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ezt a kérdést is igyekezzék valamiképpen rendezni, illetőleg megfelelő intézkedésekkel az árverési uzsorát lehetetlenné tenni. (Meskó Zoltán: Ketrecbe a hiénákkal!) T. Ház! Nem akarok az uzsora kérdésénél tovább időzni. A javaslatot, mint említettem, elfogadom. Elfogadom azért, mert az igazságügyminiszter úr iránt százszázalékos bizalomímal viseltetem, tudom, hogy őt nemes és jó törekvések vezetik, és ebben a munkában nem szabad őt korlátoznunk akkor sem, ha azt látjuk, hogy párhuzamban azok a gazdasági javaslatok, azok a gazdasági intézkedések nem történnek mieg. Én szeretném, hogy ezek is megtörténjenek, és tudom jól, hogy ezek is folyamatban vannak, és nem a kormány jóakaratán múlik, hogy ezek meg nem történnek. Mégis nagyon szeretném, hia ezek is megtörténnének, de ez nem ok arra, hogy elgáncsoljuk ezt a javaslatot, nem ok árra, hogy azt mondjuk, hogy azért, mert emezek nincsenek, erre sincs szükség. Igenis, erre a | javaslatra szükség van, ezt meg kell csinálni s örömmel üdvözlöm a miniszter urat, hogy 1 ezt a javaslatot idehozta.
