Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

156 Az országgyűlés képviselőházának király meghalt, ez megoldódott. Második volt a kisgazdakérdés. Amikor Nagyatádi Szabó István meghalt, ez megoldódott. A harmadik volt a pénzhamisítási ügy, ahol a parlamenti ellenfél hirtelen meghalt, a tanú: Hir György, szintén meghalt s a klísékészítő Schnitze Vilmost kihallgatása előtt holtan találták börtönében. Igaz, hogy amióta az előző^ miniszterelnök úr már nem áll a kormány élén, azóta mintha fordítottja volna, mert akivel valamikor az országot gazdasági kapcsolatba hozta, Kreuger halt meg azóta szintén hirtelen. (Kun Béla: Hol van a gyufapénzl) Minden kommentár nélkül óhajtom azt a néhány mondatot felolvasni, amely a puccstárgyalás folyamán elhangzott. (Zaj.) Vitéz Baky László csendőrszázados kihallgatása alkalmából dr. Kovács Béla százados hadbíró, tárgyalás vezető a következő kérdést tette fel: «Arról volt szó, hogv a listán lévő neveket a védelem szempontjából veszik-e őrizetbe, vagy pédié lefogják, illetve letartóztatják?» Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét, lejárt a beszédideje. (Kuna P. András közbeszól. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Vázsonyí János: Vannay László.. . (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a mondatot tessék befejezni. (Zaj a bal- és jobboldalon.) Vázsonyi János: Vannay László a következőket mondotta (olvassa): «Erről szó sem lehetett...» Elnök: Kérem, képviselő úr, felolvasni nem lehet. Méltóztassék egy mondattal befejezni beszédét. (Zaj a baloldalon.) Vázsonyi János: A mondatot befejezem és már készen is vagyok. Azt mondotta (olvassa): «Erről szó sem lehetett, hiszen ezekkel az urakkal szemben engem a legmélyebb hála kötelez. Gömbös Gyula volt az, aki engem visszavett a hadseregbe, Izsépy és Magasházy feletteseim voltak, Bethlen pedig... hiszen amikor Vázsonyit inzultáltam, Bethlenért csináltam ezt az inzultust.» T. Képviselőház! Erre cáfolat eddig el nem hangzott. Mindenkire rábízom, hogy ezt magyarra hogyan fordítja le. Bethlen István ma is a közélet legelső tényezője. (Mozgás és zajos ellenmondások a baloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Ettől a közélettől csömörrel fordul el minden jobbérzésű ember. Elnök: Szólásra következik? Fritz Artúr jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Képviselőház! (Malasits Géza: Politikai mesüge.) A képviselő úr közbeszólása engem nem érdekel. (Farkas István: A maga beszéde senkit sem érdekel, sem a kerületét,, sem senki mást.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) Berki Gyula: T. Képviselőház! A képviselő úr felszólalásában utalt arra, hogy... (Nagy zaj) a legutóbbi ülésen olyan jelenetek játszódtak le, amelyek nem alkalmasak arra, hogy... (Farkas István: Jellemző a maga pártjára!) Elnök: Csendet kérek Farkas képviselő úr. Berki Gyula:... a mai nehéz viszonyok között a nemzet nagy gondjaihoz és szenvedéseihez kellően hozzásimuljanak. Tökéletesen osztom ezt a felfogást és_ a turbulens képviselő uraknak tisztelettel ajánlom figyelmükbe, hogy mi a legnagyobb béketűréssel hallgattuk és hallgatjuk a t. képviselő uraknak legkeményebb, legszigorúbb kritikáját is, ha az 60. ülése 1932 április 5~én, kedden. tárgyi alapon mozog. (Úgy van! jobbfelöl.) Nem habozom azonban kijelenteni az előttem szóló képviselő úrral szemben is.... (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! Berki Gyula:... hogyha a képviselő urak a mindennapi napirendi vitánál megismétlik a személyes invektivákat, ne méltóztassanak rossz néven venni, ha egyszer a türelemnek mégis vége szakad és a személyeskedésekre hasonló módszerrel válaszolunk. (Farkas István: Ne méltóztassanak panamázni és kijárni!) Elnök: Farkas képviselő urat rendreutasítom. Berki Gyula: Vázsonyi t. képviselőtársam arról beszélt, hogy akkor, amikor ilyen jelentéktelen törvényjavaslat van tárgyalás alatt és amikor nagy eszmények és gondolatok hevítik a t. túloldalt, szükség van arra, hogy a napirendi vita során (Zaj. — Elnök csenget.) ezeket áz eszményeket a nemzet tudomására hozzák. Nem tudom, —• lehet, hogy rosszul tudok olvasni, de valamelyest megtanultam politikailag olvasni — de azt gondolom, hogy t. barátom felszólalása tulajdonképpen az utolsó mondatért hangzott el. (Egy hang a jobboldalon: Világos! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: No és?!) Már pedig világos, hogy Vannay hadnagy úr, alhadnagy úr vagy fŐhadnagv úr, — igazán nincs tudomásom Vannay úrnak a rangjáról, ami azt hiszem, nem feltétlenül képviselői kötelesség — de nem is érdekli az ország közönségét az, hogy valaki egy bűncselekmény miatt bíróság elé állíttatván, ilyen vagy olyan vallomást tesz. Köztudomású dolog, hogy a bíróiság előtt mindenki száz százalékig a valóságot köteles megmondani, de köztudomású dolog az is, hogy a vádlottnak a valóság körül szabad egy kis táncot lejtenie, hogy köznyelven fejezzem ki magamat. Ami a t. képviselő úr beszédének ezt az utolsó passzusát illeti, erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy «annak a. vallomásnak a t. képviselő úron kívül senki hitelt adni nem fog «abban a vonatkozásban, ahogy azt Bethlen Istvánnal és Gömbös Gyulával összefüggésbe hozta. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Meg kell, hogy állapítsam, hogy minket nem érdekel sem az, hogy ez az úr mit mondott, sem az, hogy mit cselekedett, abban azonban biztos vagyok, hogy sein a mi pártunk, sem pártunk vezérei ezzel az úrral semmi, néven nevezendő politikai vagy társadalmi összeköttetést nem tartottak fenn és a jövőben sem fognak fenntartani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Egy ilyen jelentéktelen bűnügyi vallomásnak országos vonatkozásban jelentőséget tulajdonítani, legalább is felfújt és túlzott megítélés. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rátérve arra az elszólásra

; mert csak ennek kell, hogy minősítsem a t. képviselő úr azon megjegyzését, hogy az ifjúság egyelőre türelmes, de a munkanélküli és elhelyezkedni^ nem tudó ifjúság majd egyszer lázadozni fog és azt mondja: ti okoztátok a háborút, ti csináltátok a forradalmat, ti csináltátok a békét, legyetek átkozottak még háló porotokban is, hát én et-, tői nem félek. A magyar ifjúság gondolkozásmódját — még elég fiatalembernek tartom magamat (Derültség.) —én is ismerem és meg tudom ítélni, hogy egy magyar fiatalembernek milyen a lelki berendezkedése: biztos vagyok abban, hogy éppen az ellenkezőjét gondoljaez az ifjúság annak, amit az ő lelkületébe a t. kép-