Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1982 április 5-én, kedden, J57 viselő úr bele akar magyarázni. (Esztergályos János: Téved, fiatalember! — Derültség.) Mi tisztában vagyunk a magyar fiatalság nehéz helyzetével és ezen nehéz helyzetből a kibontakozás eszközeit keressük nemcsak azért, mert ez kötelességünk, hanem azért is, mert a magyar fiatalság hordozza magában a jövendőt és nekünk a jövendő már a saját gyermekeink érdekében is, de a nemzet nagy érdekeinek szempontjából is van olyan fontos, mint bármelyik politikai pártnak, vagy bármelyik politikusnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A magyar ifjúság jövendőjét nem lehet pártpolitikai szempontból megítélni. A magyar ifjúság elhelyezkedése, a magyar ifjúság jövendője és kenyere magyar nemzeti politikai kérdés és nem pártpolitikai kérdés. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Foglalkozni kell vele és mi ezeknek az eszközöknek a megteremtésén fáradozunk. A t. képviselő úr is működjék ebben közre és szíveskedjék megmagyarázni annak a budapesti szívtelen nagytőkének, hogy nyissa ki kapuit a magyar ifjúság előtt és igyekezzék a szívtelen tőke módot és lehetőséget nyújtani arra, hogy a magyar ifjúságnak kenyeret adjon. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ne önoélúságnak tekintsék a budapesti nagytőkések és nagyvállalkozók a szerepüket és vagyonukat, hanem tartsák feladatuk körébe esőnek azt is, hogy a magyar ifjúság számára egy előrehaladási lehetőséget segítsenek elő. (Andaházi-Kasnya Béla: Miért nem mondja ezt a 33-as bizottságban! — Esztergályos János: Önök kormányoznak egy évtized óta! Önök csinálták! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Berki Gyula: Már most, ami a t. képviselő úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy 1918-ban is az idézte fel a veszedelmet, hogy a korszerű reformok elől és a nemzet nagy szükségletei elől kitértek, bocsásson meg, de akkor talán még fiatal volt ahhoz, hogy kellően érzékelhette volna azt, ami történt. Nyíltan meg kell önnek mondanom, nem az volt az igazi hiba. Az igazi hiba az volt, hogy a legkritikusabb pillanatban a felelős tényezők, kezdve ő felségén a királyon és végezve a parlament tagjain, még pedig végezve a baloldali képviselők egy igen jelentékeny részén: a nemzet nagy szempontjait szem elől tévesztették detailkérdések miatt és a nemzet megmaradásának legfontosabb problémájáról a kellő időben elfeledkeztek gondoskodni. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Éppen úgy, mint most!) Ez a lényege, igen t. képviselőtársam, a 18-as eseményeknek és önnek megmondhatom, hogy mi nem felejtettük el ezeket az eseményeket, leszűrtük azok konzekvenciáit, s biztosíthatom arról, hogyihia arra kerülne a sor, hogy kellő pillanatban elhatározó lépést kellene tenni, akkor a múlt konzekvenciáiból leszűrnénk magunknak azt, hogy cselekedeteinkben milyen irányt mutassunk és a részletkérdésekért a nemzet nagy ügyeit, s a nemzet megmaradását sohasem áldoznánk fel. {Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Buchinger Manó: Már megtörtént!) Az elnök úr napirendi indítványát elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e napirendi javaslatomat elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház az elnök napirendi javaslatát fogadta el. Vázsonyi János képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. (Zaj.) A szót a képviselő úrnak megadtam. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Berki Gyula t. képviselőtársamnak három mondatára óhajtok válaszolni. Azt a kérdést, hogy az 1918-as összeomlásnak mi volt iaa előidézője és hogy mi okozta azt, a mi kettőnk vitája itt nem fogja eldönteni. Az a történelem elé tartozik, de nyugodjék meg abban az igen t. képviselő úr, hogy ha fiatalén) ber vagyok is mia és talán még gyermek voltam akkor, mégis ta saját bőrömön kellett tapasztalnom és éreznem véletlenek folytán, születés és helyzetek folytán azt, hogy miért és hogyan történt az 1918-as összeomlás. Nagyon kérem azonban a képviselő urat, íhogy halottakat ne keverjen ebbe a vitába, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem kevert bele!) amint bele méltóztatott keverni Károly király magas személyét. Ne méltóztassék belekeverni azért, mert néha a halottak erősebbek, mint az élők. Az csak későbben derül ki, hogy a halottaknak, vagy az élőknek volt-e, vagy van-e igazuk. A másik kérdés az ifjúság kérdésére vonatkozik. Én nem speciálisan a magyar ifjúságról, hanem általában mindenütt a fiatalságról beszéltem. Ami a képviselő úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy a budapesti nagytőkénél próbáljam a magyar fiatalság kérdését megoldani, erre vonatkozólag legyen szabad sajnálattal azt válaszolnom» hogy a budapesti nagytőkéhez sokkal kevesebb kapcsolatom van, mintsem ilyen feladatra vállalkozhatnám. Abban a pártban, amelyben az igen t. képviselő úr van, sokkal inkább talál kapcsolatokat. Egyébként az ifjúság segítésében szívesen állok rendelkezésére bárkinek. Eddig is megtettem, ami erőmből tellett. Ami azi igen t. képviselő úrnak harmadik kérdését illeti, abban igaza van, hogy felszólalásom lényege az utolsó mondat volt. Arra, ami február 27-én hangzott el és az egész magyar sajtóban megjelent, sehonnan semmiféle cáfolat nem érkezett, pedig olyan vádak emeltettek éhben, amelyekre igenis cáfolattal kell élnie annak, iaki felelős, államférfiúnak tartja magát. Ha erre cáfolattal nem él, a hallgatás tiszta beismerésnek kell hogy vétessék. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik az indítvány könyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Dr. Györki Imre és társa. Indítványozzuk a gróf Károlyi Gyula elnöklése mellett működő kormány tagjainak vád alá helyezését az 1931/1932. költségvetési év első felében kimutatott 37'5 milliós hiteltúllépés és fedezet nélküli kiadás utalványozása miatt.» Elnök: Megállapítom, hogy az indítványt írásban is benyújtották, így az a házszabályok kellékeinek^ megfelel. Áz indítvány megindokolására nézve később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Következik az interpellates könyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Hep-ym^gi Kiss Pál — a vallás- és közoktatásügyi minisz-