Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

Az országgyűlés képviselőházának 60 gyünk külföldre, azt mondjuk, hogy mi a művelt Nyugathoz tartozunk s ennek ellenére magyar pénzügyi szaktekintélyek ajkáról azt kell hallanunk és tollából azt kell olvasnunk, hogy Európa keletén vagyunk. Európa keletén csak akkor vagyunk, ha a balkáni kamatmentalitásba minden áron bele akarjuk szorítani Magyarországot is, amelyhez pedig nem tartozik sem kultúrájánál, sem lelkületénél. sem igazságszolgáltatásánál fogva. Csak tőlünk függ az, (hogy amint ma, sajnos, a Balkán Nagyváradnál, Temesvárnál és Szabadkánál kezdődik, a kamatláb terén is a Balkán Hegyeshalomnál kezdődjék-e, mint kezdődik ma, vagy pedig kezdődjék holnaptól vagy holnapu.tántól kezdve a Balkán ugyanott, ahol egyébként is kezdődik. (Vázsonyi János: Ebben igaza van!) En azt mondom, ha a Nyugathoz tartozunk minden szempontból, tartozzunk a kamatláb szempontjából is ide, annál is inkább, mert az alacsony kamatnak minden előfeltétele megvan nálunk. (Zsindely Ferenc: Ez igéz!) A mi magyar népünk & kamatot becsülettel, hűséggel fizeti, amíg tudja. Odakünn a magyar népnél kényszeregyesség nincs. Ki hallott arról, hogy a gazda kényszeregyősséget kérjen maga ellen. A becsületes .kereskedő is fizet. Nálunk az igazságszolgáltatás gyorsan és pontosan működik. Nálunk a hitelre,a kellő fedezet megvan, mert hiszen vagyonunk van. Az adósnál megvan a jószándék. .megvan a fedezet, megvan a. behajtás lehetősége is. Mi akadályozza a behajtást? A magas kamat, amelybe beleütközik mindenféle követelés. Ha tehát nálunk megvan a nyugati alacsonyabb kamatlábnak minden erkölcsi, jogi és gazdasági előfeltétele, akkor itt alkalmazni is kell feltétlenül az alacsony kamatlábat. Ezzel kapcsolatban kötelességemnek tartom, hogy rámutassak arra, mekkora csalódás érte nemrég az egész magyar közgazdaságot, Napról-napra vártuk a Nemzeti Bank tanácsának határozatát, hogy a kamatlábat le fogja szállítani. Vártunk legalább egy százalékos leszállítást, pedig ez kevés, mert sokkal radikálisabb leszállításnak lenne helye és mi lett az eredmény? Még fél százalékkal, sőt egynegyed százalékkal sem szállította le a Nemzeti Bank a kamatlábat, ellenben jött a megdöbbentő határozat, hogy majd később fognak erről határozni. Ezekre az igazságokra is

% amelyeket elmondottam áll Széchenyi mondása (olvassa): «Igazságokat, habár keserűek is, yégre kimondani nemcsak hasznos, .sőt szükséges, mert az Önismeret minden előmenetel s jobbulásnak legelső kezdete; kellemetlen ugyan, de józanabb azokat honbélitől, rokontól hallani, mint inkább idegen vagy veszedelmes hazai figyelmeztetőre vagy dorgálóra várni.» Senki nagyobb szeretettel nem nézi a Nemzeti Bank működését, mint én, a régi 48-as, aki a Magyar Nemzeti Bankot követeltem évtizedeken keresztül s most, amikor megvalósult ez a Nemzeti Bank, nekem a legfájdalmasabb megállapítanom azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank a magyar gazdaközönség, a magyar közgazdaság legelemibb kívánalmait nem honorálja a kamatláb kellő leszállításával s ezzel éppen ennek a törvénynek legnemesebb intencióit, erkölcsi magas szempontjait nem támogatja. En tudom azt, hogy nagyon nehéz dolog rávenni nem a Magyar Nemzeti Bánkot. hanem a mögötte álló és — ismét aláhúzom — túlnyomórészt külföldi titkos hatalmakat arra, hogy az ő mostani kényelmes pozíciójukból engedjenek. De ezekre is ráolvasom Széchenyinek egy ülése 1982 április 5-én, kedden. 151 mondását (olvassa): «Némelyik pedig mindenkor maga becses személyével áll a közjó útjába s így azt önárnyéka miatt sohasem láthatja.» Akármilyen keserű dolog, de rá kell mutatnom arra, hogy egyes becses személyek borítják árnyékba itt a közjót és e miatt neon képes a Magyar Nemzeti Bank .annak a feladatának megfelelni, amelynek pedig már régen meg kellett volna felelnie, hogy a maga^ nagy erkölcsi és anyagi behatásával és kihatásával a kamatot letörje ebben az országban. Mi azonban nem annak a néhány becses személynek megbízásából ülünk itt, akiknek jogtalan érdekeit sérti a kamatleszállítás, 'mi a nemzet millióinak megbízásából vagyunk itt, akik azokat a kamatokat már tovább kiizzadni nem képesek. Hogy mit jelentene csak egyszázalékos kamatleszállítás, legyen szabad azzal is röviden foglalkozni. Csak a mezőgazdasági ingatlanokra^ bekebelezett adósságok kamata —-, átlagban tíz százalékot véve — évi 200 millió. Egyszázalékos leszállítás csak az ingatlanok bekebelezett kamatainál húsz milliót jelent, 2% már negyven milliót jelent. Most mit jelentene, ha figyelembeveszem a be nem kebelezett terheket, ha figyelembeveszem a vállalatok terheit, ha figyelembeveszem azt is, hogy a Nemzeti Banknak nem elég leszállítani cl Set" ját leszámítolási kamatláb ját, hanem azt a bizonyos különbözetet is le kell szállítania, amely ma túlságosan magas a Nemzeti Bank kamatlába és a vidéki kisintézetek által szedett kamat között, akkor azt mondocm, hogy csak 2 százalékos kamatleszállítás^ ebben az országban legalább százmillió pengő kamattehertől való szabadulást jelentene. Enélkül a százmillió nélkül azok a bizonyos becses személyek még mindig nagyon meg fognak élni, de ez a százmillió az, amelyet ma már a gazdaság s az eladósodott ország tovább fizetni nem képes, amelytől meg kell szabadítani, amelytől ha nem fogjuk megszabadítani, majd meg fog szabadulni más módon, amely nem kívánatos, mert jönnek kétségbeesett tervek az adósságok elengedéséről, jönnek tervek az inflációról. Mind kétségbeejtő, mind szerencsétlen terv, amelyet mind paralizálhatunk azzal, ha a kamatlábát leszállítjuk és ha a Nemzeti Bankot szorítjuk arra, hogy a kamatlábat szállítsa le. Erre most nekem van egy gondolatom, amelyet az igazságügyminiszter úr útján óhajtanék a kormány figyelmébe ajánlani. A mi Nemzeti Bankunk autonóm testület. Igaz! A pénzügyminiszter úr is hangoztatta, hogy ő annak ügyvitelére, határozataira befolyást nem gyakorolhat. Igaz! Nekünk azonban van egy hatalmas eszközünk, amellyel a kamatok mérséklését— mégpedig nemcsak a Nemzeti Banknál, nemcsak az egész magyar hitel világban, hanem a külföldi hitelezőkkel szemben is — el tudjuk érni és ez volna: a magas kamatoknak magas adózással való sujtása. Ügy értem ezt, hogy például 5%-ig maradna a mai adózás, ellenben 5%-on felüli kamat esetén progresszív adóval sújtanám a kamatot, 8%-os kamat esetén már 80—90%-os adóval sújtanám, amikor is önmagától leengedné a kamatot nemcsak a Nemzeti Bank, hanem az a külföldi hitelező is, aki ma bennünket szorongat és a megkötött szerződésre való hivatkozással nem akar engedni azokból a horribilis kamatokból, amely magas kamatokat, annakidején kénytelenek voltunk elfogadni. Rendben van, megfizetjük a magas kamatot, de sújtsuk olyan adóval, hogy elmegy majd a kedve a külföldi hitelezőnek továbbra is kö-