Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

152 Az országgyűlés képviselőházának 60. illése 1932 április 5-én, kedden. vetélni a túlságosan magas kamatot. (Magyar Pál: Jól tetszik aposztrofálni a külföldi hitele­zőket! — Vázsonyi János: A legmagasabb ka­mat, 24%, a Magánalkalmazottak Biztosító Inté­zeténél van! 24%! — Halljuk! Halljuk! jobb fe­lől.) Ezzel a hitelt visszaállítjuk a maga morá­lis alapjaira és a mostani kölcsönös félreveze­tésből és félrevezettetésből Széchenyi István-i értelemben vett hitelllé fogjuk átalakítani. Akkor azonban, amikor a magas kannáto­kat, mint a hitelnek, mint okozatnak egyik for­rását és egyik szülőokát feltártam, kénytelen vagyok tovább menni és azt is megállapítani, hogy magas kamat van ugyan ebben az ország­ban, hanem pénz — az nincs. Itt megint az uzsorának egyik lehetőségére, egyik legújabban megnyílt módjára kívánom; az előadó úr figyel­mét is felhívni. Ez pedig abban rejlik, hogy pénz nem lévén, falun ma már kezd kialakulni a cserekereskedelem. Például értesültenni róla, a — ez pozitív tény — hogy legutóbb az egyik falun a vásáron a tehenet nem pénzért adták, az egész faluban ugyanis nincs pénz, — mert méltóztassék ezt úgy venni, hogy vannak fal­vak, iából 20 pengőt sem lelhet összeszedni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — hanem az egyiknek van eladó tehene, a másiknak van eladó búzája, pénzie pedig egyiknek sincs. Itt is az történt, hogy az illető a tehenet eladta 2 mázsái búzáért. Kérdem most az igen t. előadó urat: hogyan fogja itt megállapítani az uzsora tényálladéki elemeit, mikor nincs értékmérői Abban a falu­ban a pénz, a pengő nem értékmérő, ott nem lehet azt mondani, hogy a tehén 200 pengő és a búza mázsája 10 pengő. Nem:! Ott ennek a te­hénnek két mázsa búza azi ára. Itt azután kifej­lődik egy új uzsoranem, a csereuzsora, az uzso­rának egy egésizen új fajtája, amely azonban a cserekereskedelemmel önkénytelenül be fog vonulni és amelyről a legközelebbi ülésszakban hozhatunk egy új törvényt. Pedig ezt meg le­het előzni. Méltóztassék megszüntetni azt a de­flációs politikát, amely ma kivonja a gazldlasági életből a pénzforgalmi eszközöket, a pénzt. Tes­sék ebben az irányban is, mint törvényhozás, megfelelő nyomást gyakorolni a Nemzeti Bankra. Én felelősségem tudatában, nem ok nélkül, emelek erről a helyről, innen, ebből a pártból szót a defláció ellen. Ez csak egyéni felfogáso»mi, de igenis, éppen a kormányzópárt felelős helyéről is hangoztatni kívánom, hogy a deflációs pénzügyi irányziat, amelyet Nem­zeti Bankunk követ, nemcsak, hogy nem felel meg az ország érdekeinek, hanem felburjánoz­tatja az uzsorát, mint ahogyan az általam em­lített csereuzsora lehetősége, kifejlődése és nemsokára ebben az országban való elterjedése azt bizonyítani fogja. (Magyar Pál: Nem tisz­tázná ezt a kérdést a pénzügyminiszterével 1 ? Szerencse, hogy ez csupán egyéni felfogása!) Az autonóm Nemzeti Bankra tartozik a kérdés, nem a miniszterre. T. Képviselőház! A deflációs politika .aib­ban nyilvánul meg, hogy amíg 1928 október 31-én még 541 millió pengő volt a magyar bankjegyforgalom, addig ma már 400 millión alul van, de ez sincs mind forgalomban. Ke­zeim közt van a 14 legnagyobb budapesti pénzintézetnek március 15-ig közzétett mérlege és ebből megállapítom, hogy 1931 december 31-én a 14 intézet pénztári készletei és bankári követelései 161,124.000 pengőt tettek ki. Ennyi pénz és ennyi bankári követelés, készpénz ott hevert a bankok trezorjaiban felhasználat­lanul. Ha most hozzáveszem a többi intézetek pénzkészletét is — ma tudniillik nagyobb pénzkészletet kell tartaniok a bankoknak, mert a bankzárlat óta a közönség bizalma meg­ingott, a bankbetéteket gyakrabban veszik ki, nagyobb készletet tartanak, tehát ha hozzá­veszem azonfelül azt is, hogy a Postatakarék­pénztárban is állandóan nagyobbösszegű pénz­nek kell lennie, ha hozzáveszem azt, hogy az egyes; vállalatok is kell, hogy tartalékoljanak pénzt, az egyes embereknél is van pénz, nem forog, egy darabig áll a pénz, akkor azt hi­szem, Magyarországon a 350—360 millió pengő­ből forgalomban 150—200 milliónál sokkal több nincs. Ezzel a 150—200 millió pengővel egy ország gazdasági életét lebonyolítani, a kellő közgazdasági körforgást fenntartani nem lehet. Ez ia egyik forrása az uzsorának. Ezekben az elgondolásokban azokra a hátterekre kívántam rámutatni, amelyekből mintegy az élet követelése tört elő, ez az uzeoratörvényjavaslat. Egy feljajduló orszásr eladósodottjai követelik az uzsoratörvénynek a megvalósítását és ebből a javaslatból tör­vény is lesz. De én nem akarom, hogy ez a törvény csak egy lapjai legyen törvénytárunk­nak, én azt akarom, hogy az a magas erkölcsi elgondolás, amely iái törvényjavaslatot dik­tálta, az a magas erkölcsi szellem, amely a törvény szerkesztőit, elsősorban az igazságügy­miniszter urat ebben a munkájában lelkesí­tette, terjedjen el az országban, hogy a ki­zsákmányolás elleni szellem, a tőkének, a munkának, a fáradozásnak egyenlő értékelése találjon végre elismerést. Erre azt szokták mondani, hogy nehéz nekünk mai helyzetünk­ben újabb gazdasági elgondolásokat megvaló­sítani, mert szegények vagyunk. Széchenyi István erre is mondott valamit (olvassa): «Más, most gazdag és pénzes nemzetek sem voltak mindig dúsak. Velence, Genua, Hol­landia arany- és ezüstbánya nélkül valaha Európa minden « kincseiben fénylettek és az emberi ész Britanniába idézi a félvilág ja­vait. Az angol nem kezdette a gyarapodás talpkövét pénzzel, de munkával.» Azt látom, hogy a< munkára itt ebben az országban a kellő készség megvan, csak nem szabad meg­engedni, hogy ennek a munkának eredményeit a tőke túlságosan magas kamatokkal kizsák­mányolja. Ez a törvényjavaslat szerencsésen rámutat közéletünk, mai gazdasági életünk egyik leg­rettentőbb hibájára, rákfenéjére, az uzsorára, amely a kamatok túlságos magasságában nyil­vánult meg. Szükség volt erre a törvényjavas­latra. Örömmel üdvözlöm és elfogadom, de egy­úttal ismétlem: látom azt a szellemet, amely ebből az egész országra kisugározni hivatva van, látom, hogy Széchenyi szellemében akar dolgozni ez a törvényjavaslat a nemzet boldo­gulásán és mivel a nemzet boldogulását biztos célkitűzéssel és jól megválasztott eszközökkel kívánja szolgálni, a törvényjavaslatot általá­nosságban elfogadom. (Elénk helyeslés, éljen­zés és taps a jobboldalon. — A szónokot számo­san üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen! Szólásra következik? Frey Vilmos Jegyző: Kelemen Kornél! Kelemen Kornél: T. Ház! Tisztelettel kérem beszédemnek a holnapi napra való halasztását. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents