Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-60
148 Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1932 április 5-én, kedden. országokban á dolgozók és a néptömegek érdekében szabályozni kell. Mivel ennek lehetőségei nincsenek meg, sőt ellenkezőleg, itt egy egészen kis csoport speciális szempontjai érvényesülnek, minthogy ez a parlament szervi hibájánál fogva ilyen intézkedések törvényerőre emelésére képtelen, a javaslatot ' természetszerűleg nem fogadom el(Helyeslés <a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszédében két kardinális tévedés van. Az egyik kardinális tévedés az, .amikor a kizsákmányolóügyleteket uzsorásügyleteknek kívánja minősíteni. Minden uzsora kizsákmányolás, de nem minden kizsákmányolás egyúttal uzsora is. Ha a kizsákmányolásból hiányzik a hitel, ebben az esetben már nem uzsora, és vigyázni kell, nehogy az uzsorának jogi következményeit alkalmazzuk azokra az esetekre, amelyek nem esnek az uzsora fogalma alá. Minden kizsákmányolást üldözni kell, de mindennek megvan a maga módja. Sőt egy bizonyos útmutatás már ebben a törvényjavaslatban is van, amikor ez a törvényjavaslat a kizsákmányolóügyleteknek fogalmát külön meghatározza és azokat semmiseknek nyilvánítja, sőt annak magánjogi következményeit is levonja. A másik kardinális tévedés, amely igen t. képviselőtársam beszédében foglaltatik, az, (Buchinger Manó: Miért kobozták el vasárnap a Népszavát 1 ?) hogy a kapitalizmust összetéveszti az uzsorával. (Farkas István: Az igazságügyminiszter úr megvédi az ügyészét! — Zajt) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Krüger Aladár: A kapitalizmusnak kinövése az uzsora és a kapitalizmus kinövését üldözni nem jelenti egyúttal a kapitalizmus üldözését is. (Buchinger Manó: A munkásokat üldözik!) Egyetértünk azonban abban, hogy az uzsorát, bármilyen formában nyilatkozik, sőt még a kizsákmányolást is feltétlenül üldözni kell. Hogy annak milyen formája lesz, mi lesz a jogi elintézési módja, az más lapra tartozik. Itt most szemben állunk egy törvényjavaslattal, amely a kizsákmányolást a hitelezés terén üldözi és pedig sokkal szigorúbban üldözi, mint ahogy eddigi törvényeink üldözték. Nemi értem tehát, hogy mi logika van abban, amikor t. képviselőtársam a kizsákmányolást üldözni kívánja és ennek dacára azt a törvényjavaslatot, amely a kizsákmányolást a hitel terén a legszigorúbban, olyan szigorúan bünteti, hogy egyesek még fel is zúdulnak a szigorúsága ellen, nem fogadja el, holott a saját álláspontjából kifolyólag neki ezt a törvényjavaslatot legalább olyan örömmel kellene üdvözölnie, mint amilyen örömmel üdvözöljük mi. (Szeder Ferenc: Eszébe jutott a földteherrendezés!) Ha az elmúlt tizennégy év történetét valaki meg fogja írni, azt a szabad uzsora korszakának fogja jelezni, mely szabad uzsora nem a (háborúval, hanem a békekötéssel kezdődött. mert a háborúban az erőszak győzött, a békekötésekben pedig a kapzsiság. A háborúban az erősé volt a jutalom, a békekötésekben a kap : zsiságé lett a győzelem, és amikor a balkáni kapzsiságot megjutalmazták, egyúttal a kapzsiságot az egyéni kapzsiság terén is szabad pórázra engedték. Itt látom az eredetét annak az uzsorának, amely a kapzsiság szelleméből nőtt ki és amely a magyar közéletet 14 éven keresztül megmételyezte. Akkor, amikor elvettek területeket, a megmaradt területen a megélhetést is lehetetlenné kívánták tenni; jelentkezett az infláció, mintegy önkénytelen, kétségbeesett védekezési kísérlet azzal szemben, hogy bennünket a megélhetési eszközöktől is megfosszanak, és akkor jött a kapzsiság, amely még ennek a kétségbeesett védekezésnek a kísérletét is hatálytalanná kívánta tenni, felszöktetvén egyszerre a kamatlábat. Jött a heti kamat, jött a kosztkamat, csak a napi kamatnál állottunk meg. aminek a következménye azután az lett, hogy némelyek elfeledkeztek arról, hogy van uzsoratörvény, hogy van uzsora. A törvényhozás megpróbálta ezt a kétségbeejtő helyzetet egy kissé normálisabb mederbe szorítani és elkövetkezett az 1923 : XXXIX. te. a kártérítési kamat behozatalával. Mit jelentett ez >a kártérítési kamat? Azt jelentette, hogy meg lehetett állapítani vétkes mulasztás esetén heti 1'5%-os kamatot is, — mi szinte elszörnyedünk rajta — de akkor, amikor egy új uzsoratörvény szükségességéről van szó, akkor rá kell mutatnom arra, hogy a múltban volt időszak, amikor törvényes rendelkezés alapján lehetett heti 1'5%-os kamatot követelni, és rámutatok arra is, hogy ezen kártérítési kamat megítélése folytán egyes bírói ítéletek esetleg még ma is végre hajthatók, mert túlságosan magas kamatbekebelezésektől még ma is éktelenkednek egyes telekkönyvek. Az uzsoratörvényt tehát, amelyet most tárgyalunk, nem^ elégséges pusztán a törvény szövegéből megítélnünk, hanem annak múltjával és jövőbeli kihatásával is foglalkozni kell. Ká kell mutatnom arra is, hogy a magyar bíróságok igenis, mihelyt annak lehetősége megnyílt, megtettek mindent abban az irányban, hogy a kosztkamatba burkolt uzsorát letörjék s a magyar bíróság ítéleteiben, ahol ki nem köttetett a kamat, évek óta állandó a törvényes 5%-os kamat megítélése. Sajnos azonban, ennek lehetősége a legtöbb alkalommal nincs meg. Nincs meg azért, mert normális hitelezés Magyarországon nincs; Magyarországon csak váltóhitel van, a váltóhitel pedig magában foglalja az egyszerű emberekkel szemben a kiuzsorázás lehetőségét. Hogy a váltóhitel elharapódzása mit jelent Magyarországon, mutatja az, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank váltótárcája 1930. december 31-én még csak 119 millió volt, 1931. december 31-ére a váltótárca 143 millióra szökkent fel, holott nyilvánvaló dolog, mindenki tudja, hogy kereskedelmi életünk pangása folytán a váltó tárca emelkedése éppen nem a kereskedővilágra, hanem valószínűleg a gazdaközönségre esett, már pedig a gazdaközönségnek egyáltalán nem a váltó alapján kellene hitelt igénybevennie. (Ügy van! a jobboldalon.) Hogy ennek fordítottja is mennyiben áll, azt bizonyítja az, hogy ugyancsak a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak a jelzálog- és községi köles önállóm anya 1930. december 31-én 79 millió volt, egy évvel később ez 77 millióra csökkent, vagyis a stabil hitel csökken, a mozgó hitel, a váltóhitel pedig, ahol a tág kamatfelszámítási lehetőség megvan, emelkedik, és pedig nem a kereskedőelem kárára. Ebben a dzsungelben az 5610/1931. számú hitelrendelet próbált meg bizonyos mértékben mégis rendet teremteni, azonban ezzel a rendelettel szemben fel kell hívnom most e helyen és ez alkalommal a figyelmet arra, hogy vájjon teljesen alkotmánys'zerű-e az, amikor az 1923. évi XXXIX. te. 2. §-ának első bekezdésében inaugurált kártérítésszerü kamat kérdését .a törvénytárból egyszerűen az 5610. számú rendelet törli?
