Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

Az országgyűlés képviselőházának 6( és határozottsággal tiltakozni, mert a beteg munkások nem lesznek hajlandók még egy újabb, nem tudom hányadik, harmadik vagy negyedik jogcsorbítást, segélyleszállítást elviselni csak azért, mert nekik kell olyan urak nyugdíjait fizetni, akik nem az intézetnél viselt szolgálatuk után ezt a nyugdíjat a maguk számára reklamálják. A javaslathoz elhangzott kritikájában Magyar képviselőtársam utalt egy banktörvény szükségességére, utalt arra, hogy ezen a területen a beavatkozás felettébb időszerű volna. Képviselőtársam nincs itt. Valószínűnek tartom, hogy ő ennek a törvénynek szerkezetét, tartalmát, irányelveit illetőleg merőben más állásponton van, mint amilyen meggondolásokból és 'Szempontokból én itt ebben a kérdésben a beavatkozást időszerűnek, sőt sürgősnek tartom. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy Ausztriában már a nyolcadik Kreditanstaltgesetz jelent meg és ez a Kreditanstalt-törvény megint csak az állam autoritativ erejével nyúl egy olyan intézet alkalmazottainak, főkép pedig vezető és egyéb tisztviselőinek illetményeihez, amely intézetért az állam, tehát a polgárok öszszessége garanciát vállalt. Igen! Ausztriában eljutottak már odáig, hogyha a terheket át is hárítják az állampolgárok összességére, a tehervállalás ellenében azonban jogokat követelnek és iktatnak törvénybe az állampolgárok összesége számára ezekkel a hitelintézetekkel szemben. Hogyne! A jó üzletmenet esetén, a jó konjunktúra esetén az iparvállalatok kizsákmányolásának haszna a banké, a kölcsönnyujtó kizsákmányolásának és kihasználásának »minden előnye a banké. Amikor jól megy, amikor az intézet in floribus van, akkor csak nem engedhetjük meg magunknak azt a «bolsevista» kísérletet, hogy az állam beavatkozzék a magángazdaságnak, a banktevékenységnek egyedül és kizárólag a magángazdálkodás elvei szerint lebonyolított tevékenységébe. De ha bajok vannak, ha nehézségek mutatkoznak, ha veszteségek jelentkeznek, akkor ugorjék be az állam, akkor jelentkezzék azután mint ezeknek a terheknek a viselője, mert akkor azután egyszeriben nem a magángazdálkodás, hanem a közhitel szempontjai nyomulnak előtérbe és a terhekben való osztozást a fin-anekapitalizmus a közösségnek nem hajlandó elengedni. Ezt a tényt, ezt a körülményt értékelik és értékelték úgy Németországban, mint Ausztriában, sőt Cseh-Szlovákiában is akkor, amikor az új banktörvények, az új részvényjogi reformoknak a sorával nyúltak hozzá ehhez a problémához, valóban az igazság, az etika és a szociális méltányosság szem előtt tartásával. Igenis, ha ez az osztrák állaim részére nagy terhet jelent, akkor leszállítja, mégpedig 8%-tól 45%-ig terjedő mértékben, a tisztviselők és alkalmazottak Illetményeit. Ha ezt a köz érdeke megkívánja, akkor megállapítja az adható nyugdíjak legmagasabb mértékét és én igen szeretném, ha itt ebben a parlamentben végre felállana a banktőkének, az ipari tőkének valamely képviselője és kinyilatkoztatná, hogy minden állami és minden parlamenti beavatkozás, minden törvényes kényszer nélkül nálunk már végrehajtották azt, amit a Kreditanstalt-gesetz Ausztriában most a 8. novellájában kimond, azt tudniillik, hogy 10.000 pengőnél nagyobb nyugdíja pedig az intézet egyetlen alkalmazottjának sem lehet. ' Majd ha ezek az urak ezeket az intézkedéseket saját jó voltukból produkálják, akkor el fogom hinni azt, hogy itt pedig rá lehet bízni 1 '. ülése 1932 április 5-én, kedden. 147 az erők szabad mérkőzésére és a kapitalizmus saját mérlegelésére azt, hogy hol, mikor és meddig akar nyirbálni és rendszabályozni. Míg ez nem történik meg, kénytelen vagyok azt hinni, hogy mindenféle ilyen törvényes rendezéstől való elzárkózás nem intenciónál egyebet, mint a korlátlan munka-kizsákmányolás szabadságának további fenntartását. (Buchinger Manó: Az agráriusok érdekében mindennap beavatkoznak!) Itt van a csehszlovák törvény. Csehszlovákiát még távolról sem érintette annyira a vihar szele, a gazdasági földrengés, mint amennyire érintette Németországot és Magyarországot és mégis már most foglalkoznak azzal, hogy igenis a közösség a maga törvényszerű erejével és hatalmánál fogva felbontani szándékozik és felbontani kíván minden olyan igazgatói és vezetői szerződést, amely aránytalanul és túlzottan nagy jövedelmet biztosít a részvényesek és a vállalat egyéb dolgozói rovására néhány vezetőnek és kivételes potentának Itt van a kezemben a vonatkozó cseh törvény, amely az évi mérleg mellett még évi jelentés közzétételét is követeli és ebben az évi jelentésben megkívánja azt, hogy az intézőségnek, az igazgatóságnak, a felügyelőbizottságnak összes, minden néven nevezendő < illetményei és juttatásai kimutatást nyerjenek, tehát a provízió, a költségmegtérítések, csakúgy, mint a hivatalos és nyilt jogcímeken való juttatások. Ugyancsak megkívánja azt, hogy a vállalat a nyilvánosság előtt számoljon be arról, vájjon vezetői az ott betöltött vezetői funkcióik mellett még hány részvénytársaságnak, vállalatnak vagy banknak igazgatóságában fejtenek ki bokros tevékenységet és ezért milyen ellenértéket húznak. Igen, a polgári társadalom elvi alapján is megvan a beavatkozás lehetősége ott, ahol azt egy demokratikus parlament kikényszeríti. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Megvan a beavatkozás lehetősége ott, ahol az illető parlament a társadalomnak különböző erőit megfelelően szóhoz juttatja, ahol nincsenek privilegizált osztályok, amelyeknek kivételes jog adatik a képviseltetés tekintetében és ahol nincsenek privilegizált osztályok abban a _ tekintetben, hogy az ő javukra adóamnesztiák, adóelengedések és egyéb kedvezmények hozatnak. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ha majd itt ebben a magyar parlamentben a nép valódi képviselői, a társadalom minden rétege által szabadon, erőszakmentesen és titkosan választott képviselők összesége hoz törvényeket, akkor a majdani demokratikus Magyarország igazságügy miniszterének, kereskedelemügyi miniszterének, vagy gazdasági miniszterének nem kell majd tojástáncot járnia amiatt, hogy egy-két hezitáló, bátortalan intézkedését elő merje-e terjeszteni, vagy sem. Akkor itt majd előterjesztetnek és törvényerőre emeltetnek intézkedések, amelyek a nagyoknak, a hatalmasoknak, a tőke túlságos hatalmánál fogva a kizsákmányolás, az elnyomás, .az uzsora teljességét gyakorlóknak ezt a hatalmát megnyirbálják, ezeket a kizsákmányolási lehetőségeit ráncbaszedik. Akkor ki fog alakulni az erőknek egy megfelelő, igazságosabb, tűrhetőbb, emberibb aránya és mértéke, s akkor azután eljutunk ahhoz a stádiumhoz, hogy a társadalomnak, iái termelésinek, azi árucserének, a hitelnek, az uzsorának problémáit szabályozhatjuk úgy, ahogy azt modern demokratikus 22*