Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-60
Az országgyűlés képviselőházának 6 0. ülése 1982 április 5-én, kedden. 131 együttérzés nevében nem szabad és nem lehet. (ügy van! jobbelől. — Szilágyi Lajos: Ez ma nagyon aktuális!) Kétségtelen, hogy az erkölcs, az igazság, az emberi együttérzés nem tűrheti a hatalommal és szabadsággal való visszaélést és ennek az igazságügyi javaslatnak a miniszter úr által előterjesztett indokolása meg is mondja, hogy ez a javaslat ma különösen aktuális, mert ma különösen látnia kell az igazságügyi politikának, az igazságügyi hatóságnak azt a számtalan visszaélést, amelyet a szabadság eégére alatt a gazdaságilag erős a gazdaságilag gyengébbel szemben elkövet és űz. A kormány nem nézheti közönnyel a ? kisemberek vergődését, kihasználását, kizsákmányolását és ha a fennálló törvényes rendelkezések nem elegendők, kötelessége, a nemzet s társadalom rendje és nyugalma érdekében kötelessége megfelelő törvényjavaslattal ezen a hiányon t segíteni. Kötelessége ez éppen a mai gazdasági és hitelélet szempontjából, mert ezek a kérdések a mi napi gondterhes életünkkel szoros kapcsolatban vannak. Mulasztást követne el a kormány, ha nem sietne a kisemberek védelmére. Igaz, itt nagyon t könnyű az ellenvetés: ^hát hol van a szerződés szabadsága? Végeredményben a felek, amikor megállapodnak egymással, kölcsönösen akaratot nyilvánítanak és pedig szabadakaratot; hogyan lehet ebbe a törvény hatalmával beleszólni és szabályozásokkal a szerződési szabadságot lehetetlenné tenni? Nem így áll a dolog! Egyenesen nevetséges szerződési szabadságról beszélni, amikor az egyik fél gazdaságilag, szellemileg és egyébként is erőteljes és előnyösebb helyzetben van s szembenáll vele egy kényszerhelyzetben, tudatlanságban, értelmi gyengeségben vagy egyéb olyan adott nyomorúságos és alárendelt 'helyzetben levő másik fél, aki nem szabad akaratával köti meg azt az uzsorás szerződést. Ott az ő helyzete folytán nem nyilvánul meg az ő szabad akarata. Ez tehát a legnagyobb tévedés, ilyen uzsorás szerződésnél szabad akaratról nem lehet beszélni. Ez kényszerhelyzet, tapasztalatlanság, lelki és helyzeti állapotok folytán nyilvánított akarat, amelyet mindennek lehet nevezni, de szabad akaratnak semmiesetre sem és az a szerződés, mit elfogadott, nem felel meg az ő szabad akaratának. Mi tehát az uzsora? Az uzsora lényege az, hogy az egyik fél, a helyzetileg, értelmileg, gazdaságilag erősebb fél visszaél a másiknak szellemileg, vagyonilag feltűnően, kirívóan, aránytalanul gyengébb, alárendelt, inferioris helyzetével s azt akként használja ki, hogy magának olyan ellenszolgáltatást köt ki vagy szerez, amely az általa adott szolgáltatással szemben kirívó módon, feltűnően aránytalan. Ez az uzsorának a lényege. Amikor tehát ezt a javaslatot tárgyalni kezdjük, ezzel a gondolattal és tudattal kell nekiindulni ennek a valóban értékes javaslatnak tárgyalásához, amellyel ma a Képviselőház foglalkozik. Nagyon érdekes, hogyan jutottak az emherek az uzsora fogalmára. Régen már az ókorban észrevették, hogy az uzsora aránytalanul magas kamatkikötéssel, szóval kamatszedéssel kezdődik és ez a gyengék kizsákmányolását jelentheti. A babilóniaiak, a rómaiak mind elsősorban a kamatszedésben látták azt a lehetőséget, hogy az egyik fél kihasználtassék, kizsákmányoltassék, t kiuzsoráztassék az erősebb fél, a kölcsönadó fél által. Mi történt 1 ? Az egész vonalon megtiltották a kamatszedést. Ez volt a kamat-tilalom kora. Azután (jött egy másik korszak, amikor megengedték a kamatszedést, de megállapították ia kamatmaximumot. Ez volt az a korszak, amikor pontosan megállapították, mi lehet az a maximális kamat, amit szedni lehet. Emlékszünk rá a római jogból, hogy a 12 táblás törvény szerint az uzsorásnak a kiuzsorázott összeg négyszeresét kellett visszafizetnie; sőt nagyon valószínű, hogy büntetést is kellett elszenvednie, amire azonban elegendő adat a múlt jogi emlékei között fel nem található. A 12 táblás törvény után jött a római Lex Genucia, amely a kamatszedést teljesen eltiltotta. Azután jött Krisztus előtt 51-ben egy senatusconsultum, amely újabb kamatszabályt állított fel, amelyben a 12%os kamatszedést engedte meg. Hogy ismétlődik az élet! Azután jött Justinianus, aki a szedhető kamatokat 6%-ra szállította le. (Andaházi-Kasnya Béla: Hol van az? — Kun Béla: Bizony, hol van?) Mennyire kívánja ezt ma is Kun Béla képviselőtársam! (Kun Béla: Nemcsak én, hanem a szenvedő kisemberek is! Mindnyájan!) Kívánják azok is, akik a gazdasági élet megrendszabályozásának hívei, s akik így akarnak segíteni a kisembereken! (Kun Béla: Vay László, a debreceni főispán is kívánja! Csak Korányi úr nem akarja! Kinek van igaza? — Magyar Pál: Annak van igaza, aki előbb hitelt kér, hogy előbb a hitel lehetősége legyen meg!) A rómaiak tehát ismerték a kamattilalmat, ismerték a kamatmaximumot, ismerték azt az elvet, hogy a kamatok a tőkének duplájára, ultra duplum, ultra alteram tasitum nem emelkedhetnek. Ismerték az anatocizmust, amely megtiltotta, hogy a hátralékos ^ kamatok még nováció útján is kamatozókká válhassanak. íme, ez a jogi világban az uzsora eredete és az első jelenség, amikor a törvényhozó, az államhatalom, a gazdaságilag gyengébb fél védelmére siet. Hazánk e tekintetben szintén igen erős jogi múltra tekinthet vissza. Magyarországon r a kamattilalom szokásjogon alapult. Az 1622. évi 46. tcikk a kamatvételt megtiltotta. 1647-ben egy törvény 6%-os törvényes kamatot enged meg. Az 1715. évi dekrétum 51. cikkp újra megtiltotta a 6%-on felüli kamatok szedését, az ellene vétőket pedig, a kialkudott kamat és ajándék elvesztésével marasztalta. Most jön egy érdekes szabály, az 1723. évi dekrétum 120. cikke, amely az uzsorásokat nemcsak a kamatnak, hanem a tőkének elvesztésével is bünteti. Ez ma is aktuális, a magánjogi rendelkezések tekintetében éppen ezen a területen folynak a legnagyobb jogászi viták. Az 1802. évi dekrétum 21. cikke a bíró bölcs belátása szerint pénz- és fogházbüntetést is kisbab az uzsorásokkal szemben. Az 1840. évi 17-ik te. 55. §-a a kereskedőkkel szemben kikötött kamatokat nem tekinti uzsorának. Nagyon érdekes, hogy az 1850—1860-as évek ideje gazdaságilag tulajdonképpen a teljes leromlás korszaka volt és mégis az uzsoratörvények ellen állandó felszólalások hangzottak el és az uzsoratörvények eltörlését követelték. 1868 június 18-án Horváth Boldizsár igazságügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be az uzsoratörvények eltörléséről. Nagyon érdekes október 19-iki beszéde, amely Magyar Pál képviselőtársamat nagyon érdekelni fogja. (Olvassa:) «A törvényjavaslattal ismét egyik maradványát visszük sírba azon régi politikai és közgazdasági rendszernek, amellyel e nemzet elvben már rég szakított.» Ezzel a beszéddel terjesztette be az uzsoratörvények eltörléséről szóló törvényjavaslatát 20*
