Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

132 Áz országgyűlés képviselőházának Horváth Boldizsár. Beszéde további folyamán a jogegyenlőséget, a szabadságot, a szabadforgalmat és a versenyt említi az uzsoratörvények eltörlésének indokául, hangoztatván, hogy az uzsoratörvények «balítéleten» alapulnak. Ez volt az az 1868 : XXXI. te. az uzsoratörvények eltörléséről. Szörnyű pusztítás lett ennek a következménye s az uzsora olyan mérveket öltött, hogy az egész^ közvélemény követelte a kamatok szabályozását. Ennek folytán Perczel Béla igazságügyminiszter tizenegy év múlva törvényjavaslatot nyújtott be, melyet ma is mint kamattörvényt, mint laz -1877 : VIII. tcikket ismerünk, s amely ma is érvényben van. Ez a törvény az uzsorát nem bünteti, azonban meghatározza a törvényes kamatot 8%-ban, amelyen felül magasabb kamatot sem bírói ítéletben, sem^bírói egyezségben megállapítani, sem közjegyzői okiratban kikötni nem lehet és amelynél magasabb kamat jogvédelemben nem részesülhet. Különösen fontos, hogy ebben a 8%-ban benne van: kötbér, üzleti díjmegtérítés és minden mellékköltség, amelyet be kell számítani ebbe a 8%-os kamatba. Ez — mint látjuk — magánjogi védekezés, tehát ismétlem, r a gazdasági élet volt forrása ennek az intézkedésnek, a magánjog volt a fészke a megfelelő törvényes szabályozásnak. Ezután jött az 1878 : V. te, a büntetőtörvénykönyv, amelynek 385. §-a már büntető rendelkezéseket is foglal magában az uzsorások ellen, — sajnos — csak a gondnokság alá helyezettek és a kiskorúak védelmében. Természetes, hogy ez az állapot nem elégítette ki az akkori gazdasági életet és azokr.t, akik mindenáron gondoskodni kívántak a társadalmi, gazdasági életben arról a természetes összhangról, amely a gazdaságilag erős és a gazdaságilag gyenge egymásközötti harcában a gazdasági és társadalmi élet nyugalma érdekében feltétlenül biztosítandó. így született meg az 1883 : XXV. te, a ma is érvényben lévő uzsoratörvény, melyről nyugodtan állíthatom, hogy egyike legszebb büntető jogászi alkotásainknak. Es ha az idők folyamán kifogások emeltettek ellene, méltóztassék elfogadni azt a megállapításomat, hogy nem annyira a törvényben volt a hiba, mint inkább abban a bírói gyakorlatban, amely a törvény igazi célzatát nem ismerte fel, s amely a törvény intenciói ellenére, a törvény mellett sokkal szűkebb körre szorította az uzsora fogalmát, mint ahogy azt a törvény eredetileg elgondolta. Hangsúlyoznom kell, hogy az a megállapítás, melyet az uzsoratörvény az uzsora lényege tekintetében tett, mely szerint uzsora akkor követtetik el, ha más^ szorultsága, könynyelműsége, tapasztalatlansága kihasználtatik s e kihasználás által valaki magának túlságos mérvű vagyoni előnyöket köt ki és szerez, ez az igazi uzsora lényege, feltétlenül helyes, ß amikor hozzátette: amennyiben ez a kikötés, ez az aránytalan kikötés alkalmas az adós anyagi romlását előidézni, vagy fokozni, vagy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik, mindenképpen helytálló, különösen az az utóbbi megállapítása pedig, mely a szembeötlő aránytalanságra vonatkozik, egyenesen klasszikus és örök érvényű erkölcsi, gazdasági és jogi elv is. Természetesen nagy vita támadt a törvény alkalmazása körül. Hiszen tulajdonképpen én mint gyakorlati büntetőjogász, őszintén megmondom, azért vagyok mindig elvileg ellene minden újabb törvényalkotásnak, mert egy 60. ülése 1932 április 5-én, kedden. törvény, amikor életbelép, a gyakorlatban tízévi jogbizonytalanságot jelent, úgyhogy csak nagyon sürgős és indokolt esetben kívánok én a régi törvények ahelyett új törvényeket alkotni. (Magyar Pál: Fokozottan vonatkozik ez a gazdasági törvényekre!) Ez a gyakorlati ember természetes tartózkodása minden új dologtól. Neon biztosi, hogy igazam van, sőt nem is mondom általános elvként, hogy ez a helyes, mi azonban, ;akik megszoktunk egy járt utat, tudjuk a törvény csínját-bínját, a vérünkbe ment át, — 30 esztendő kell ahhoz, hogy a vérébe menjen át a törvény annak a jogot alkalmazó bírónak és az életnek — ezért mindig kissé idegenkedéssel nézünk egy új jogszabály elé. Nem azért, mert meg kell azt tanulni, hanem azért, mert nem tudjuk, hogy az élet ezer megnyilvánulásai között hogyan és miként tudjuk azt adott esetben alkalmazni. Ezért van a gyakorlati emibernek mindig bi~ zonyosi tartózkodása 'minden újabb törvényalkotástól. Ez azonban a jelen esetre nem vonatkozik, ezt hangsúlyozni kívánom, mert iá jelen esetben az a helyzet, hogy meglévő törvényünknek az a kitétele, hogy: «hitelez», a íbírói gyakorlatba és az életbe máig se ment úgy át, amint kigondolta a törvényhozó. Ennek következtében igenis precízzé, szabatossá kellett tenni ezt a kifejezést, s ez az igazi indoka annak, hogy én a uzsora-törvényjavaslatot örömmel ési lelkesedéssel üdvözlöm. Nem azért, mintha ölelő karok helyett uzsora-törvényjavaslattal várnám -azt a pénzt, ami nincs s ily módon kívánnám elriasztani azt a pénzt, ami nincs; nem ezért, hanem azért, mert tiszta jogi helyzetet akarok s ez a jogi helyzet az egyedül alkalmas arra, hogy a gyöngéket, a gazdaságilag védteleneket éppen most, ilyen pénztelen világban a visszaélések, túlkapások, kiuzsorázások ellen 'megvédelmezzük, viszont a pénz biztonságát is biztosítsuk. Tudnunk kell, hogy ennek az 1883 : XXV. tc.-nek egyéb hibája is van: indítványivá teszi az uzsoravétséget. Nagy hiba, ha a felek szabad rendelkezésére hízzuk a büntetőkérdések elintézését, mert ez zsarolásra vezet, a jogérzettel ellenkezik s kiszolgáltat egy nagy jogelvet a magánosok kénye-kedvének és tetszésének. De még egy ihibája van. Amint niondottam s amint az előadó úr is nagyon helyesen mondotta, az uzsotra fészke a magánjog területén székel. Ott kell a kérdést erősen megfogni, ott kell lesújtani arra az uzsorásra, hogy a magánjogi következményeit érezze: elveszti a követeléseit, elveszti a kikötött előnyöket, stb. Ezek azok a (hátrányok, melyek a magánjogi területen érzékenyen sújthatják a hitelezőtíSajnosi, az 1883 : XXV. te. ezt a magánjogi következményt nem vonja le eléggé. Lényegében ma az 1883 : XXV. te. szerint az uzsorás a kikötött jogtalan anyagi előnytől elesik, ez az egész magánjogi következmény. Megegyezhetünk aibban mi jogászok az igazság és erkölcs nevében, hogy ez mégsem lehet. Ha sikerül, jó, ha nem sikerül, visszaadom: ez nem elég. Kétségtelen, hogy itt a magánjognak erősebh kezekkel kell belenyúlnia e kérdések magánjogi következményeinek levonásába. T. Képviselőház! Amikor én ezt a régi törvényt szeretettel simogatom.' — ne méltóztassék rossznéven venni, harminc esztendeig foglalkoztam vele, ehhez engem szellemi kapcsolat fűz, a szakember ragaszkodása ehhez a régi törvényhez — ezért kell, hogy gondolkodóba essem, hogy tulajdonképpen igaz és helyes-e az, ha mi ezt úgy szó nélkül sarokba tesszük,