Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

126 Az országgyűlés képviselőházának hiányban keresendő. Az interpelláló képviselő úr előtt is bizonyára ismeretes, hogy 1931. január 1-étől júliusi 31-éig, tehát abban az időben, araikor a devizaforgalom, még szabad volt, a munkáseibocsájtás ugyanolyan mérvű volt, mint az 1931. augusztus 1-étől december hó végéiig terjedő időben. Egy oly folyamattal állunk szemben, amelyet nem a pénzügyi korlátozások idéztek elő, hanem amelynek r oka inkább a fogyasztás nagymérvű csökkenésére vezethető vissza. így pl. a képviselő úr által felemlített konkrét esetekben: A Telefongyár r.-t.-nál az a helyzet, hogy a hangosfilm-leadóhoz külföldről beszerzendő alkatrészek a készülék érának csupán 10%-át teszik ki, ami a gyártást még

r nein akadályozza meg. Ellenben a készülék elhelyezésében vannak nehézségek, mert a német ilynemű gyártmányok versenyárai a Telefongyár készülékeinek elhelvezését jóformán lehetetlenné teszik. Ehhez járul az is, hogy rádiókészülékek eladási .szezonja már elmúlt. A Standard villamossági r.~t.-nál is ugyanaz a helyzet, ezért a rádiók előállításánál alkalmazott munkásokat már nem tudja teljes számiban foglalkoztatni. TTjabb telefonautomaták megrendelésére pedig ez idő szerint szükség nincsen, mert f az előfizetők száma igen csekély, SÍ a szükségleteket a már elkészült megrendelésekből is fedezni lehet. A Weiss Manfréd cégnél a munkáselfoocsájéésok megszűntek, azonban rendelések hiányában a gyár nem tudja normális munkáslétszámát foglalkoztatni. Ezeken a^ bajokon egyedül a fogyasztóképesség növelésével lehetne segíteni, mely kérdés megoldása nem egyedül a magyar kormány gazdasági intézkedéseitől függ, hanem világpolitikai feltételei is vannak. Mindenesetre

; állandó figyelemmel kísérem mindazon jelenségeket, amelyek a gazdasági életre zavarólag hatnak, s a devizák rendelkezésre bocsátásánál is a Magyar Nemzeti Bankot az égető bajokra idejében kívánom figyelmeztetni. Tisztelettel kérem a t. Házat, hogy a pénzügyminiszter úr nevében is adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1932. évi március hó 5-én. Kenéz Béla s. k. m. kir. kereskedelemügyi miniszter.» Elnök: Miután az interpelláló képviselő úr nincs jelen, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úrnak a pénzügyminiszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Propper Sándor: A pénzügyminiszter úr nem ér rá válaszonli? — Kéthly Anna: Levelezéssel sem? — Propper Sándor: Kvartetteket komponál! — Zaj.) Csendet kérek. Most pedig az ülés elején történt bejelentésnek megfelelően áttérünk Farkas Tibor képviselő úr sürgős interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a m. kir. államrendőrség zalaegerszegi főkapitánysága 846/1932. köz. számú végzésével megtiltotta, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok a mezőgazda-érdekek érvényrejuttatásának es a gazdatársadalom érdekeit szolgáló javaslatok keresztülvitelének biztosítása tárgyában értekezletet tartsanak? Hajlandó-e a belügyminiszter úr nyilatkozni, hogy ez a hatósági felfogás a belügymi59. ülése 1982 április 1-én, pénteken. niszter úr intenciójának megfelel-e? Ha nem, hajlandó-e intézkedni, hogy a vidéki hatóságok ilyenforma túlkapásoktól tartózkodjanak? — Farkas Tibor &. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj. —• Halljuk! Halljuk!) Farkas Tibor: T. Ház! Mielőtt interpellációmra áttérnék, szükségesnek tartom, hogy a Ház türelméért előre köszönetet mondjak és a felelősséget elhárítsam magamról azért, hogy az ülés ilyen sokáig tartott, mert a tegnapi napra kértem sürgős interpelláció elmondására engedélyt, azt nem kaptam meg, mert három napirend előtti felszólalás volt. Hogy azután interpellációm véletlenül összeesett nyolc miniszteri válasszal és az ülés kitolódott 4 óráig, ezért felelősség engem nem terhelhet. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ez is taktika!) Semmi esetre sem tehetem azt, hogy a legközelebbi interpellációs napig várjak, mert a dolgot fontosnak tartom, sürgősnek tartom és azt hiszem, hogy országos érdek az, hogy^ a belügyminiszter úr véleményét ebben a kérdésben és ehhez hasonló kérdésekben mielőbb megtudja az ország közvéleménye. A tényállás röviden az, hogy több zalavármegyei törvényhatósági bizottsági tag szükségét látta annak, hogy értekezletet tartsanak azért, hogy állást foglaljanak a Zala vármegye törvényhatósági bizottságában tárgyalás alá kerülő gazdasági kérdésekben és egyöntetű állásfoglalásukkal biztosíthassák a törvényhatósági közgyűlés határozatát. (Sauerborn Károly: Elég nagy bűn!) Azt hiszem, ez olyan dolog, amely kétségtelenül nem tartozik semmiféle közigazgatási engedélyezésre, azonban olyan időket élünk, hogy a különböző hatóságok különbözőkép magyarázzák a törvényt és a jogot, mindenesetre célszerű, hogy a helyi rendőrség véleményével tisztában legyenek azok, akik értekezletet akarnak tartani, mert az értekezleten esetleg egyszerűbb emberek is megjelennek a törvényhatósági bizottsági tagok közül, akiknek esetleg kellemetlenné válhatik az, ha a rendőrség velük szemben fellép. En nem a magam ügyéről beszélek, én mint képviselő talán a mentelmi jog védelme alatt semmiféle megtorló intézkedésben nem részesültem volna. (Sauerborn Károly: Talán. — Andaházi-Kasnya Béla: Az én beszámológyűlésemet feloszlatták! — Ulain Ferenc: Bizonyára a miniszter úr nem tudott róla!) A tényállás az, hogy érdeklődtek a, rendőrség vezetőjénél, aki azt mondotta, mégis célszerű lesz, hogy az értekezletet is jelentsék be. A bejelentés megtörtént &gy hétfői napon és a, választ megkapta a bejelentő szombaton, két nappal azon időpont előtt, amely időpontban az értekezletet megtartani óhajtották. A rendőrkapitány indokolása kétségtelenül sok tekintetben klassszikus példája lehet annak, (Hegymegi Kiss Pál: A bornirtságnak!) hogyan ne kezelje a rendőrség diszkrecionális hatalmát. A véghatározat így szól (olvassa): «A bejelentést tudomásul nem veszem, az értekezlet megtartását megtiltom. Egyben f figyelmeztetem bejelentőt, hogyha a gyűlést tilalom ellenére is megtartanák, azt karhatalommal fogom feloszlatni és a rendezők, valamint résztvevők ellen az 1931. évi 7430. számú belügyminiszteri rendelet értelmében fogok eljárni.» (Sauerborn Károly: Törvényhatósági bizottsági tagokról van szó! — Sándor István: Ezeknek Összejövetele tiltott gyűlési