Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-59
Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. 125 tése főleg azért történt, hogy apró kisembereket nyugdíjba kényszerítsenek. Nálunk minden takarékosság alulról történik. Itt is apró egzisztenciákról van szó, akik egy hosszú élet munkája árán parányi ingatlanokat szereztek ott Szegeden s most a műhely áthelyezésével arra a válaszútra kerülnek, hogy vagy otthagyják lakhelyüket, vagy teljes nyugdíjesztendők nélkül az állásukat. Ennek a kényszerhelyzetnek, apró egzisztenciák, jelentéktelen fizetésű kisemberek kényszerhelyzetének kihasználását csak olyan kormányzati rendszer képes végrehajtani, amely a takarékosságot, az igényekről való lemondást csak az elnyomottak és kizsákmányoltak felé tudja prédikálni és végrehajtani. Nem megnyugtató a válasznak az a része sem, amelyet az ezidőszerint veszedelemben nem forgó intézmények ügyében ad. Ez a válasz azt mondja, hogy hosszabb tanulmányozást, alapos megfontolást igényel ezeknek az intézményeknek dolgában határozatot hozni. Az egyetemre vonatkozó részen ezt kiegészíti, amikor azt mondja: «hogy a csökkenés milyen mértékben fogja Szegedet érinteni, azt előre látni nem lehet.» Nem nyugtat meg bennünket ez azért sem, mert hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy az ilyen tanulmányozásokból, megfontolásokból soha semmiféle üdvös a közre még nem származott. Az a flastrom azután, amelyet a válasz végén ad a miniszter, amikor azt mondja, hogy jóindulattal és megértéssel viseltetik a város iránt; amikor azt mondja, hogy teljesen átérzi a nehéz helyzetet, amelybe az intézkedések folytán a város jutott, ez semmi egyéb, mint annak a régi anekdotának új formában való felmelegítése, hogy •dobjátok ki, mert megszakad a szívem. Ez a kormányzat igen magasan ül a hegy tetején és nem veszi észre, hogy az árvíz már a hegynek egészen a közepéig emelkedett; nem veszi észre, hogy ő nem az Ararát hegyén ül. nem az Ararát csúcsa az, amelyet ő elfoglal, ahova tehát a vízözön nem fog feljönni. A lélektelenül, papirosról végrehajtott, takarékosságot nem jelentő, de sok tízezer dolgos ember tönkretételével járó kormányintézkedéseket, illetőleg ebben az ügyben adott kormányválaszt sem magam nem veszem tudomásul, sem a kerületem nem fogja tudomásul venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni 1 ? (Igen! Nem!) Akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak feláll ani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. Következik a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válasza Kabók Lajos országgyűlési képviselő úrnak (Ulain Ferenc: Mi az, hát a kereskedelemügyi miniszter úr is elfelejtett beszélni? ö is levelez? —• Zaj.) a Képviselőház folyó évi január hó 14-iki ülésén a devizakorlátozásokból származó termelési zavarok tárgyában előterjesztett sürgős interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszter úr válaszát felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Igen tisztelt Képviselőház! Kabók Lajos országgyűlési képviselő úrnak a Képviselőház folyó évi január hó 14-iki ülésén előadott sürgős interpellációjára és annak indokolására a következőket válaszolom: Akülfölddel való fizetési forgalom korlátozását tudvalevőleg az a körülmény tette szükségessé, hogy a rendelkezésre álló devizakészlet közgazdaságunk külföldi fizetési eszközökben mutatkozó szükségletének fedezésére nem volt elegendő. A devizaforgalom korlátozása azonban csak azt célozhatta, hogy a devizák a szükségletek viszonylagos fontossága szerint használtassanak fel, vagyis a devizagazdálkodásba bizonyos rendszeresség hozassék. Ez a szabályozás természetesen nem idézhette elő a devizakészletek emelkedését, s így nem járhatott azzal a következménnyel, hogy a sokoldalú igénylések teljes mértékben kielégítést nyerhessenek. Ez a körülmény több oldalról érthető panaszokra vezetett, melyek komolyságát nem vonom kétségbe, egyelőre azonban meg kell elégednünk azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank rendelkezésére álló devizák elosztása az egyes igénylések közgazdasági jelentőségének szemelőtt tartásával történjék, és ilykép a legfontosabb szükségletek megfelelő mérvben kielégítésre találjanak. Éppen ezért a kormány már elejétől fogva arra törekedett, hogy a belföldi termelés ^ fennakadás nélkül fenntartassék, és hogy e végből az ipari nyersanyagok beszerzéséhez szükséges külföldi fizetési eszközök a lehetőség szerint biztosíttassanak. Ezt a célt volt hivatva előmozdítani annak a rendszernek a bevezetése, hogy az árubehozatalon alapuló devizaigénylések felülbírálásával a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, tehát egy megfelelő szakértelemmel rendelkező szerv bízatott meg, amely az igényléseket a behozott áruk közgazdasági jelentősége szempontjából osztályozza, és pedig az érdekelt szakminisztériumok kiküldötteinek közreműködése mellett. Ennél az osztályozásnál elsősorban a nyersanyagok és azután a további feldolgozásra szolgáló félkészgyártmányok vétetnek figyelembe; ezzel biztosítva van, hogy a rendelkezésre álló korlátolt mennyiségű^ devizakészletek az elérhető legnagyobb mértékben szolgálják a termelés további fenntartását és ezzel a munkanélküliség növekedésének megakadályozását. A nyersanyagellátás biztosítását célozza az is, hogy a jelentékenyebb kivitellel bíró azok a vállalatok, amelyek termelésükhöz külföldi anyagokat kénytelenek felhasználni, engedélyt nyertek arra, hogy r a kivitelükből származó devizákat elszámolás kötelezettsége mellett saját dimportszükségletük fedezésére használhatják fel. Miután tudatában vagyok annak, hogy az ipar ta részére juttatott külföldi fizettési eszközökkel nincsen kielégítve, másrészt pedig >a rendelkezésre álló devizák mennyisége nem elegendő a sokféle igényié; sek ellátására, az iparnak nyersanyaggal való ellátásának biztosítására másirányúú tárgyalásokat kezdtem, melyek részben még folyamatban vannak, részben azonban már végleges eredménnyel is jártak. így pl. sikerült pengőbefizetések ellenében Egyiptomból oly mennyiségű nyerspamutot biztosítanom, mely a hazai pamutfonógyáraknak legalább is négyhavi szükségletére elegendő. Az első szállítmányok már meg is érkeztek. Tárgyalásokat folytatok a nyersolaj, a réz és egyéb fémek biztosítására is és remélem, hogy hasonló természetű megállapodások ezekben a vizsonylatokban is létrehozhatók lesznek, f ami lényegesen megkönnyíti az ipar számára a jelenlegi nehézségek áthidalását. Elénk figyelemmel kisérem a niunkáselbocsátásokat is. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy ennek oka nem egyedül a deviza18*
