Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

loa Az országgyűlés képviselőházának déseire, Ihanem a gazdaságpolitikus intézkedéseire volna szükség, hogy a gazdasági életben mutatkozó visszásságokat megszüntethessük. T. Ház! Az igazsiágügymkiiszter úr szerepe ebben a kérdésben engem — egy hasonlattal élve — erősen emlékeztet annak a szerepére, aki egy alvó ember arcáról laa azon szemtelenkedő legyet egy doronggal akarja elkergetni és lecsap az alvó emberre. A szemtelenkedő légy elrepül, de az alvó ember erősen (megsérül. Mi ma gazdasági életünk legnagyobb baja? Mi az, ami a gazdasági válságot a termelő élet minden területén karakterisztikussá tesizi? A hitelválság! À hitelélet teljes megbénulása! S ebben ia megbénults ágban olyan intézkedésekkel akar jönni a kormány, amely intézkedések talán alkalmasak a mindannyiunk előtt visszataszító, szemtelenkedő légy elűzésére, de amelyek semmi esetre sem alkalmasak a gazdasági élet hátrányát jelentő hitelmegmerevedés felolvasztására, a hitel vér keringésnek megindítására. Ez azoniban nem az igaz^ ságügyminisztecr úr feladata és az ezirányú mulasztásokat nem az igazságügyminüszter úr volna hivatva pótolni: így áll elő az a helyzet, hogy a gazdasági helyzettel való kapcsolat hiányában kapunk egy törvényjavaslatot, amely — ismétlem, nem tudok e nagyon nehéz kérdésben in merito állásitifoglalni, mert nem tudom, hogy ia meglévő paragrafusok miként módosíttatnak, de arra kell következtetnem az előadó úr szavai nyomán, hogy azok szelleme változatlan marad — azt kell mondanom, tipikusan sorakozik azoknak a törvényeknek sorába, amelyek alkalmasak arra, hogy a gazdasági tisztességet, a gazdasági élet erkölcsi színvonalát komolyan vevő .üzletembereket az üzletkötéstől visszatartsanak, ellenben igenis, módot nyújtsanak a paragrafusartistáknak, a gazdasági erkölccsel nem törődőknek, hogy még a mainál is jobban visszaéljenek. Egy ilyen értelmű törvény hozását a mai viszonyok között időszerűnek egyáltalában nem tarthatom s méltóztassanak megengedni, hogy mivel a részleteket nem ismerem, ezen általános megállapítások nyomán szorosan magával a törvényjavaslattal való foglalkozást befejezzem és fenntartsam magamnak a jogot arra, hogy majd a részletek tárgyalásánál erre visszatérjek. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy amikor megállapítom, hogy ez a törvényjavaslat nem szolgálja a gazdasági élet követelményeit s hogy amikor azt mondom, hogy a mindennapi élet kívánalmai szempontjából más javaslattal kellene a kormánynak ezt a Házat •foglalkoztatnia, ne álljak meg a meddő kritikánál és közelebbről szorosan ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban rámutassak arra, •hogy mit látnék én sürgősebb teendőnek, a gazdasági élet szempontjából fontosabbnak, •mint ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását. (Halljuk! Halljuk!) Állandóan és következetesen rámutatunk arra, hogy azon időszak óta, amióta a kormány a kivételes felhatalmazás alapján az ország gazdasági és termelési rendjének helyreállításán fáradozik, dolgozik, nem látjuk ennek a •fáradozásnak, ennek a munkának azokat a •külső ismérveit, amelyek valójában alkalmasak volnának arra, hogy az ország megakadt termelési rendjét legalább megközelítően és a világválságtól függetlenül folyamatossá és a í eladatok teljesítésére alkalmassá tegyék. Ezzel szemben ismételten hallottuk a miniszterelnök úr részéről azt a kijelentést, hogy 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. Programm megalkotására ez az időszak nem alkalmas, mivel a válság máról-holnapra változó periódusaiban nagyon nehéz olyan gazdasági prograomimot kidolgozni, amelynek követése lehetővé válnék. Magamévá téve ennek a megállapításnak elvileg helytálló voltát, mégis súlyosan nehezményeznem kell azt, hogy az intézkedéseknek olyan hosszú sorozata van, amelyek teljesen függetlenek a gazdasági válságtól, a világpiacokon történőkkel semmi összefüggésük nincsen, amelyek speciális magyar bajok s amelyeknek orvoslását hosszú hónapokkal ezelőtt igen illetékes faktor, maga a magyar kormány már kilátásba helyezte. En ezekből a bajokból, ragaszkodva a házszabályok intézkedéseihez, csupán és elsősorban azokat óhajtanám felemlíteni, amelyek a magyar hitelélet kérdéseivel és ezzel kapcsolatban a most tárgyalt javaslattal állanak szoros összefüggésben. Méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy amikor a népszövetségi bizottság itt járt, többek között bírálat tárgyává tette a magyar gazdasági élet egyik legjelentősebb faktorát, a magyar bankéletet is. Ennek a kritikának nyomán, szoros kapcsolatban a népszövetségi bizottság jelentésével, a kormány egy nyilatkozatot tett, amelynek az volt a lényege, hogy intézkedik aziránt, hogy a bankok iránti bizalom s ezzel kapcsolatban a belső tőkeképződés elősegítése érdekében a bankok olyan kapcsolatba kerüljenek a Nemzeti Bankkal, hogy annál egy megfelelő állandó tartalékot tartsanak és a betétek szekuritásának előmozdítására ezenfelül a közönség állandó tájékoztatásának érdekében hónapról-hónapra kimutatást tegyenek közzé. Ezek az intézkedések egészen függetlenek a gazdasági válságtól. De igenis alkalmasak arra, hogy a magyar gazdasági életben érezhető legnagyobb hiányon, a tőkeképződés folyamatán, ha már tárgyilag nem is, — mert sajnos, ehhez a gazdsági helyzet lényeges megváltozására volna szükség — de legalább lelkileg, a bizalom irányában javulás álljon be. Rá kell, hogy mutassak arra, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban négy hónappal ezelőtt sürgős interpellációt terjesztettem már be a kormányhoz. Hogy interpellációmra választ nem kaptam, az talán szintén belefér a házszabályok intézkedéseibe, (Éber Antal: Nem volt elég sürgős az interpelláció!) de hogy azóta semmi ilyen irányú intézkedés ebben a dologban nem történt, az azt igazolja, hogy a kormány r néha, időről-időre a politikai helyzet nyomása alatt szükségesnek látja azt, hogy a gazdasági törvényhozás szükségességét hangoztassa, de — mint a példa mutatja — ennek legelemibb részének végrehajtásáról sem gondoskodik. De akkor, amikor egy drákói szigorúságú törvényjavaslattal az adós védelmére gondolunk, amikor a hitelélet pangása közben ezzel foglalkozunk, — hiszen a törvényjavaslat előadójának véleményével szemben ma valóban nem az karakterizálja a magyar gazdasági életet, hogy nagyon elharapóztak az uzso-rahitelügyletek, mert az általános kép inkább az, hogy egyáltalán nincs hitelügylet — akkor azt kell megállapítanunk, hogy a magyar kormány az adós védelmére még azokon a területeken sem teszi meg a szükséges intézkedéseket, ahol ez voltaképpen módjában volna és ahol az uzsoratörvény minden drákói szigorúsága büntetőjogi konzekvenciájánál biztosabb, közvetlenebb segítségére lehetne a gazdasági életnek.