Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április l-én, pénteken. 105 Említett interpellációmban rámutattam már arra, hogy tűrhetetlen a magyar adós szempontjából, hogy a záloglevéLkérdés még mindig rendezetlen. Azóta megtörtént a transzfermoratórium intézkedése, amely a rendezetlenséget olyan értelemben rendezte, hogy ex; pressis verbis megtiltotta a záloglevelekkel való adósságtörlesztést. Ismételten hallottunk erről, hogy ez a külföldi hitelezők követelménye. Lehet. De ha ez így van, nagyon régen itt volna már az ideje annak, hogy megfelelő nyomatékkal felhívjuk a külföldi hitelezők figyelmét arra, hogy ennek a követelménynek a fenntartása egyáltalán nem szolgálja az ő érdekeiket. Ellenkezőleg, azon keresztül, hogy a belső magyar gazdasági élet erőit légy engl ti, az ő érdekeik ellenére is való. Mert az a helyzet, amely ma fennáll — a transzfermoratórium^ harmadik szakaszával kapcsolatos intézkedés — mindenkinek érdekeit sérti az én meggyőződésem szerint. Sérti a külföldi hiteltőkét, sérti a magyar adósét, aki a legrosszabb időben vette igénybe ezeket a kölcsönöket, amikor termeivényeinek ára a mainak kétszerese és háromszorosa volt. Egyedül a sokat üldözött, itt sokat kifogásolt üzérkedés érdekeit istápolja és igen élénk kontrasztban álló magatartást látok a kormány részéről abban, hogy nem látja be azt, hogy ha lehetővé tenné a záloglevelekkel való visszafizetést, akkor minden uzsora törvényjavaslatnál nagyobb szolgálatot tenne a magyar gazdasági életnek azáltal, hogy lehetővé válnék a ma maximálisan 50—60 százalékon visszavásárolható, belföldön, legitim alapon visszavásárolható záloglevelekkel való teehermentesítés s ezzel megélénkülhetne az ingatlanforgalom, ami nem csupán a ma eladósodott egyedek tehermentesítését jelentené, hanem jelentené új adósképes, új hitelezésre alkalmas egyedek keletkezését is. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ha tegnap a pénzügyminiszter úr az egységespártban tartott beszédében arra mutatott rá, hogy veszedelmesen növekedett az utóbbi időben eladósodásunk, nekem ezzel a megállapítással szemben arra kell rámutatnom, hogy ez nem következett be. Ha méltóztatnak megnézni a bankok niérlegeit és általában a hiteléletről megjelenő kimutatásokat, méltóztatnak látni, hogy az utóbbi időben nagyon visszament a iszubsztrátum, ellenben veszedelmesôbbé vált eladósodásunk azáltal, hogy az adósság alapjául szolgáló értékek gazdasági állapotaink folytán leromlanak, s ezáltal nincs meg a hitel fedezésére szükséges alap. A baj az, hogy nem-teszi lehetővé a kormány — többek között ezeknek a zálogleievekkel való fizetéseknek megengedésével —, hogy hitelképessé és ezzel a gazdasági élet szempontjából értékessé váljanak azok, amiket ma az adósságokban való elmerülés veszélye fenyeget. De szorosan ezen a területen maradok, amikor rámutatok arra, hogy teljesen szólam, a gazdasági élet való követelményeinek abszolút negligálása mutatkozik a kormány gazdasági politikájában azon a téren is, amikor már a Népszövetség szakbizottságának jelentésére adott válaszában, illetve kísérő iratában jelzett banktörvényről nem gondoskodik. Egy szomszédunk: Csehszlovákia, amelynek politikáját igen erős kritikával szoktuk illetni, az utolsó évtized folyamán egy dologról élénk bizonyságot adott, hogy gazdasági meglátásai, gazdasági törvényei közelebb állnak az élethez, mint a mieink. Ha készséggel el is ismerem azt, hogy a magyar bankvezetés sokkal előrelátóbb, sokkal konzervatívabb, az élet követelményeihez sokkal alkalmazkodóbb volt, mint nyugati szomszédaink bankjainak a vezetése, tehát akár Ausztria, akár Németország bankjainak a vezetése, ezen elismerésem mellett sem hallgathatom el azt a tényt, hogy a magyar hitelélet szempontjából is időszerű — inkább, mint Csehszlovákiában — a banktörvény. Ügy számban, mint organizációban túlzottak azok iá bankintézmények, azok a pénzintézetek, amelyek megvannak és az ezzel kapcsolatos ,refoirim, a magyar pénzintézetek koncentrációjának megindítása és elvégzése, van olyan fontos feladat és gyakorlati jelentőségében közvetlenebb kihatású, mint ez az uzsoratörvényjavaslat. Hogy ennek negligálása, ennek mellőzése megint nem azt a tételt igazolja, minthogyha ebben az időszakban a gazdasági élet szempontjából gyakorlati jelentőségű intézkedéseket nem lehetne megtenni, mindenki előtt kétségtelen lehet. En tehát így rövidesen több és szorosan evvel a törvényjavaslattal kapcsolatban álló olyan intézkedést soroltam fel, amelyeket a kormány a kivételes törvényben nyújtott hatalma alapján már hosszú hónapok óta kellett volna, hogy életrehívj on, és ha ezzel a felhatalmazással nem akart élni, már itt a parlament keretén belül, a plénumban is régen letárgyaltathatta volna. Ezzel megadhatta volna a tárgyi segítségen felül azt a lélektani alátámasztást is a letargiával és bizalmatlansággal küzdő gazdasági életnek, hogy látjuk a bajokat, hogy megvan bennünk legalább a jóindulat és jóakarat, hogy addig is, amíg az általános viszonyok javulása a tárgyi feltételek nyújtását lehetővé teszi, legalább lelki kapcsolatban állunk a közélettel és hogy bajait látva, ott, ahol tehetjük, segíteni is igyekszünk. De ezek mellett a mulasztások mellett önkéntelenül is eszébe jut az embernek a gazdasági élet egy kimagasló alakjának, Teleszky Jánosnak 1931. decemberében a Felsőházban tartott beszéde. Egy pénzügyi védőbeszéd, amelyben a kormány gazdasági politikájának meddőségével szemben .azt a megállapítást tette, hogy a kormányelnöknek az inflációval szemben való állásfoglalása egy gazdasági Programm. Egy olyan gazdasági programúi, amely tökéletes, amelyhez sem hozzátenni, sem elvenni nem szabad. Egy gazdasági programúi, amely jelenti a pénzügyi egyensúly ibiztosítását az államháztartásiban és jelenti a termelés folytonosságának fenntartására való törekvést. T. „Ház! Teleszky János sokkal tanultabb művelője a gazdaságtudománynak, semhogy ilyen kijelentést alap nélkül tett volna és azt hiszem, nem tévedek, hogy amikor Teleszky János 1931 decemberében ezt a kijelentést tette, nem annyira a gazdasági tudós, mint inkább a gazdasági pszichológus szólalt meg benne. Az akkor elharapózott inflatórius tervekkel szemben tekintélyének súlyával és kijelentésének határozottságával igyekezett a pengő védelmében olyan nyilatkozatokat tenni, amelyek ennek a fontos gazdasági faktornak stabilitását biztosítják. En^ készséggel elismerem, isőt ellenzéki magatartásom sem tart vissza attól, hogy mint nagy eredményt könyveljem el, hogy a nehéz viszonyok ellenére a kormánynak sikerült a