Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

98 Az országgyűlés képviselőházának nem eshetik a törvény és ezért foglalkozik a kizsákmányoló ügyletekkel is, azonban nem »büntetőjogilag üldözi ezeket, hanem lehetővé teszi ezek semmiségének, illetve 'megtámadhatóságának kimondását is. Erre a szakaszra vonatkozólag leszek bátor egy már benyújtott módosító javaslatomat annakidején részletesebben megindokolni, úgyhogy ezzel a kérdéssel most talán nem szükséges bővebben foglalkoznom. Áttérhetek ezekután arra, hogy milyen nóvumokat hoz a javaslat a büntetőjogi üldözés terén. Először is hozza azt, hogy szélesebb körre — talán túlságosan széles körre — terjeszti ki az uzsorát a büntetőjog szempontjából. Ez még megfontolás tárgyává teendő a t. Ház által. Azután hozza a javaslat azt, hogy magánindítvány helyet hivatalból üldözendőnek nyilvánítja az uzsorát, sőt ennyiben, — a hivatalból való üldözés szempontjából — visszaható erővel ruiházza fel a javaslatot. Es hozza a javaslat büntetési tétel felemelését, hozza a pénzbüntetés alkalmazását és hozza a mellékbüntetések részletesebb és konzekvensebb szabályozását. Az, hogy az uzsorát hogyan, milyen büntetési tétellel büntessük, szintén megfontolás tárgyát kell, hogy képezze. Az eredeti javaslat — és ettől a bizottsági szöveg sem tért el — abból iindul ki, hogy nem követi az eddigi törvénynek azt a rendszerét, amely abból iaz elvből indult ki, hogy vannak az uzsorának különösen súlyos esetei, amikor váltóban, közokiratban, bírói eg^yességben, stb. elpalástolva kötik ki az uzsoráselőnyöket. Ezeket minősített esetek gyanánt kezelte az eddigi törvény és szigorúbban büntette. A javaslat mondja, hogy hat hónaptól három évig terjedhető fogház a büntetési tétel, ennélfogva olyan tág kerete van a bírónak mérlegelni az egyes esetek konkrét körülményeit, hogy nem szükséges minősített eseteket felállítani. Ha azonban a büntetőjogi üldözés területét szűkebbre szorítja a t. Ház, amire nézve indítvány adatott be, akkor viszont a legszigorúbban büntetendő minősített eseteket indokolt^ lesz nem vétség, hanem bűntetti büntetés alá helyezni. Ami a pénzbüntetések alkalmazását illeti, a második büntetőjogi novella, az 1928 : X. törvénycikk a pénzbüntetést igen tág körben engedi alkalmazni mind mellékbüntetésként, mind főbüntetés gyanánt, mégpedig akkor, ha jogtalan vagyonszerzési célzat volt, és alkalma volt különösen a bűncselekmény által a tettesnek jogtalan vagyoni előnyt, vagyont, jövedelmet elérni. Azt hiszem, alig van bűncselekmény, amely ezeknek a kellékeknek tipikusabb an felelne meg, mint éppen az uzsora, és ezért a pénzbüntetés alkalmazásának nagyon tág tere lesz, és helyes, ha ezt a pénzbüntetési rendszert a javaslat ide terjeszti. Helyes a mellékbüntetések rendszerének, nevezetesen a kiutasításnak és az ipar, vagy foglalkozás gyakorlatától való eltiltásnak részletes szabályojíílScl IS* Meg kell említenem a javaslat 6. §-át, mely tulajdonképpen csak átveszi teljesség kedvéért a régi törvény bizonyos intézkedését, amely a hitelezési ügylet biztosításának tiltott módjáról szól; nevezetesen, ha valaki kiskorú, gondnokság alatt álló vagy olyan személytől, akire nézve az esküvel, becsületszóval, vagy hasonló megerősítéssel tett ígéret állásának elvesztését vonhatja maga után, a hitelezett szolgáltatás megtérítését esküvel, becsületszóval, vagy más hasonló megerősítéssel ígérteti meg. 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. Eddig kihágás volt ez a cselekmény, amelyet ez a törvényjavaslat változatlanul büntetendőnek minősít, de felemeli vétséggé. Van ennek a szakasznak néhány új szava, egy beszúrás, amely azt mondja (olvassa:) «... vagy bárkitől olymódon ígérteti meg, amely a kötelezett felet bűnvádi eljárásnak teheti ki.» Felmerült itt az az aggály, hogy nem fogja-e ez a most idézett szöveg tilalmazni a tulajdonjog fenntartással vagy bizományba történő el- és átadást, mert ezzel az átvevő felet esetleg bűnvádi eljárás veszélyének teszi ki. Rámutattak ugyanis arra, hogy ha valaki tulajdonjog-fenntartással ad el avagy bizományba ad valakinek valamit és az nem teljesíti, ellenben a bizományba avagy tulajdonjog-fenntartással adott dolgot megterheli vagy elidegeníti, akkor a sikkasztás bűncselekményét követi el, és hogy vájjon nem ezt tilalmazza-e ez a szöveg, amely úgy szól, hogy: «...oly módon ígérteti meg a szolgáltatást, amely a kötelezett felet bűnvádi eljárásnak teheti ki.» Megfontolható ezért, hogy ezt a részt, kihagyjuk-e,^ de »mindenesetre. szükségesnek tartom az előadói székből leszegezni, hogy ilyen eseteknek, amilyeneket felsoroltam, pönalizálása sohasem intenoionáltatott. Gondoltunk olyan esetekre, amidőn például valaki a fiúnak ad uzsorás kölcsönt és az apa nevét Íratja alá vele a váltón, vagyis hamisíttat vele egy váltóaláírást, tudva azt, hogy ez a legnagyobb preszszionális eszköz, mert hiszen bűnvádi eljárásnak tenné ki az illetőt. Ilyen, valóban üldözés után kiáltó esetekre gondol a törvényhozás és nem ezekre az említett tulajdonjogfenntartási és bizományi esetekre. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez visszamenő hatályú?) Nem. Áttérhetek ezután a törvényjavaslat vegyes rendelkezéseire. A 10. § kimondja teljesen /egybehangzóan az eddigi törvénnyel — és ez nagyon fontos (kérdése az uzsora érvényesülési területének — hogy a törvényengedte maximális^ kamat követelése nem lehet uzsora! Itt ismét egy felmerült konkrét aergály eloszlatása végett kívánom kijelenteni, hogy ezen szakasz szempontjából az intenció az volt, hogy kamatnak minősülj ön^ az 1923 : XXXIX. te. értelmében szedhető késedelmi kártérítés is. Aggály merült (ugyanis fel, hogy miután ezt nem nevezi kamatnak a törvény, vájjon az, aki a törvény alapján ezt a törvényes kártérítést követelte, szedte a késedelmes, tehát erre rászolgált adóstól, nem tekinthető-e a törvényes kamatmaximum megszegőjének, és így adott esetben uzsorának. Ez nem intene ionáltatott — és így ilyen értelmezésnek nincs helye. A másik, az uzsora érvényesülési területére döntően fontos kérdés az, vájjon fennmaradjon-e az a kivétel, amelyet a mai törvény tartalmaz, nevezetesen, hogy a bejegyzett kereskedőnek^ mint hitelnyerőnek, a szerződése uzsorásszerződésnek nem minősíthető. A törvényjavaslat ^kihagyta a mai törvénynek ezt a rendelkezését, aminek az lett volna a következménye, hogy a kereskedő is, aki hitelt vett igénybe, élhetett volna azzal a kifogással, hogy uzsorásszerződést kötöttek vele. A törvényjavaslat indokolása azonban már jelezte azt, hogy e kérdésben véglegesen majd a törvényhozásnak kell állást foglalnia. A kereskedőnek előre meg kell fontolnia, hogyan cselekszik —és ha a keresikedővilágba is bevisszük az uzsorakifogás lehetőségét, akkor annak jóhiszeműségét, stabilitását esetleg alááshatjuk. A bizottságban éppen kereskedői tekintélyes oldalról kérés hangzott el, hogy ezt a kivételt, amely