Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. 99 a kereskedőket, mint hitelnyerőket kivonja, az uzsora alól, iktassuk be ismét a törvénybe. Ennek megfelelően az igazságügyi bizottság ezt be is iktatta, mint 10. %-i, és azt hiszem, hogy ez a kivétel helyes. Van itt aztán egy másak szakasz, amely szintén kritikára iadott okot. Nevezetesen, ha az uzsora vétségét pénzintézet üzletkörében követték el vagy pénzintézettel szemben hozták fel az uzsora-kifogást, akkor határozathozatal előtt a Pénzintézeti Központot kell véleményadásra felhívni. Ez a kérdés úgy állíttatott be, mintha ez bizonyos privilégiumot akarna biztosítani a pénzintézeteknek, olyan értelemben, hogy a pénzintézeti Központ aző védőpajzsát feléjük terjeszthesse. Az intenció, amint ez az indokolásból kitűnik az volt, hogy miután_ a közhitelszervezet, a nemzet érdekeinek integráns része, és miután annak faktorai kell, hogy közérdekű tevékenységet fejtsenek ki, ennélfogva ha e""v pénzintézettel szemben uzsora vádját emelik, ez sokkal súlyosabb vád, mintha magánossal szemben emeltetik s ezért ott a felügyelőhatóságnak — mert hiszen a Pénzintézeti Központ a pénzintézeteknek felügyeleti hatósága — alkalmat kell adni arra, hogy ezt a kérdést megvizsgálja; hiszen szakértőként is alkalmasabb, mint bárki más, mert komplikált üzletvitellel kapcsolatos kérdésekről van szó és viszont alkalmat adunk ezátal a Pénzintézeti Központnak arra, hogy a megtorló eljárást folyamatba tegye, függetlenül az uzsoraügylet terjedelmétől, az egész gesztióval szemben, amely az illető pénzintézetnél előfordul. A törvény egyéb rendelkezései azt a célt szolgálják, hogy védelmet nyújtsanak a kinzsorázottnak akkor is, ha már a végrehajtás stádiumába jut ia dolog, avagy választottbírósági ítéletet, vagy végrehajtható közjegyzői okiratot eszközöltek ki ellene. Ma tulajdonképpen ezekben a vonatkozásokban a kiuzsorázott fél szinte védtelenül áll. Továbbá szabályozni kellett itt az uzsoraügyben a büntető és polgári eljárásnak egymáshoz való viszonyát. Az új törvény folytán, amely nem szorítja az uzsorának érvényesülési területét a büntető eljárásra, hanem megengedi, sőt favorizálja a magánjog represszáliákat, előfordulhat az, hogy egv időben vagy e.o-vmást követőleg két eljárási a» ód vétetik igénybe: egyrészt a kriminális, másrészt a civilis eljárás. Szabályozni kellett tehát, hogy ez miképpen történjék, mennyiben akadályozza vagy befolyásolja egyik a másikat. Az lidő előrehaladottságára való tekintettel nem akarok részletesen belemenni ezeknek a kérdéseknek a taglalásába, (Halljuk! Halljuk!) csupán a bizottsági szöveg 13. §-ára utalok, amely ezt a kérdést szabályozza, és pedig olyan alapelvből kiindulva, amelynek lényege tulajdonképpen az. hogy ha büntető eljárás is folyik, vagy különösen (ha jogerős büntető ítélet hozatott, akkor bizonyos előjogot, preferenciát biztosít ennek • a büntetőjogi eljárásnak, illetőleg a büntetőjogi eljárás során hozott ítéletnek, amlit — azt hiszem — csak helyeselni lehet. A büntetőibíróság értesíti a polgári bíróságot, ha nála is eljárás van folyamatban. A polgári bíróság a per tárgyalását vagy felfüggeszti, vagy nem, — ebben ia kérdésiben a polgári perrendtartás szerint szuverén módon dönt — ha azonban már végrehajtási eljárásra kerül a sor, akkor — 'erre vonatkozólag módosítást fogok benyújtani — szükségesnek látszik, hogy a r büntetőbíróság megkereshesse a polgári bíróságot, hogy függessze fel a végrehajtást, s ha ilyen megkeresés megérkezik, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. akkor szükségest, hogy a polgári bíróság ennek eleget tegyen. Azután, ha a büntetőbíróság jogerős ítéletet hozott, akkor ez érvényesül. De mi történjék — r bocsánatot kérek, hogy ilyen jogtechnikai részletkérdéssel itt az időt igénybe veszem — abban az esetben, ha ugyanabban az ügyben van egy uzsorát meg nem állapító jogerős polgári bírósági ítélet és keletkezik egy uzsorát megállapító jogerősi büntető ítélet. Ez la discrepantia, ^amely a két jogi hennis zf érának a működésében mutatkozik, valahogyan eltüntetendő, mert hiszen r a joigérzettel és a jogbiztonsággal nem fér össze ennek a két, állami tekintéllyel kimondott ellentétes álláspontnak érvényesülése. Erre az esetre azt az expedienst találja a törvényjavaslait, hogy a büntető ítéletet respektálja (Helyeslés.) és módot ad. annak ,a félnek, hogy perújítással, tehát egy jogerős ítélet ellen is igénybe vehető rendkívüli perorvoslattal élhessen a polgáribírósági ítélet ellen azon a címen, hogy ugyanezt a kérdést a büntetőbíróság jogerősen ellenkező értelemben döntötte el. Igen ám, csakhogy a polgári perrendtartásban a perújítás határidői .meglehetősen liberálisan vannak ugyan megállapítva, de le vannak zárva bizonyos idővel. Ha már most később keletkezett ez a büntetőbírósági ítélet, akkor a fél lekésett és nem tudja érvényesíteni perújítási keresetét. Az illető félnek ezért megengedi a javaslat, hogy ebben az esetben a törvényes határidőn túl is érvényesíthesse perújítási kereseti jogiát. Itt igen nagy víita van és a kedélyek még nem nyugodtak meg, még az én kedélyem sem nyugodott meg ebben a dologban. (Derültség.) Nevezetesen a javaslat azt mondja, hogy időhatár nélkül, tehát bármikor igénybe* lehet ezt a perújítást venni. A jogászoknak igen tekintélyes tábora azt mondja, hogy ha a büntetőbírósági ítélet mást mond és az jogerőre emelkedik, akkor adjunk határidőt a perújításra, legyen az egy hónap, legyen az egy év, de bizonytalan időig ne tartsuk függőben a perújítás lehetőségét. (AndaháziKasnya Béla: Természetes!) Itt van azután a 14. §, amely megint egy jogtechnikai részlete, de méltóztassék megengedni, az életben ritkán dönt el konkrét eseteket az elvek tiszta érvényesülése, hanem a mindennapig életnek jogi és egyéb, gazdasági, technikai részletei ia döntőek. Ezért ez, egyik eléggé fontos szakasza a törvényjavaslatnak. Arról van benne szó, hogy végrehajtást kértek a kiuzsorázott fél ellen, aki szeretné érvényesíteni az ; uzsora kifogását. Azonban már van végrehajtható közokirat és végrehajtási stádiumba kerül a dolog. Mi itt a segítség? A segítség, amelyet a törvény ad, az, hogy a végrehajtást elrendelő határozat közlésétől számított nyolc napon belül kérheti a fél a végrehajtás felfüggesztését, a végrehajtást elrendelő bíróságnál. Természetesen valószínűsítenie kell, hogy igaza van-e, és akkor felfüggesztik a végrehajtást, a rákövetkező egy hónapon belül azonban perújítási keresetet lehet és kell indítani^ a félnek azon határozat ellen, amelynek alapján ellene végrehajtást vezettek. Ha nem indítja meg idejében, akkor ezer pengős pénzbírsággal sújtják. A perújítási kereset megint határidőre való tekintet nélkül megindítható. ^ Valahogyan az ember jogérzete azt diktálja, hogy ha mi a kinzsorazottakon tényleg segíteni akarunk, akkor ennek a segítségnek nemcsak a magánjog, nemcsak büntetőjog, hanem az eljárási jog terén is érvényesülnie 15