Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-44
88 Az országgyűlés képviselőházának közbeszólására azonban újból rá kell mutatnom arra, amire itt Friedrich István igen t. képviselőtársam nyomatékosan rámutatott, hogy itt nem a Dréhr-ügyről van szó (Ügy van! a baloldalon.), itt egy hibás kormányzati rendszer megváltoztatásáról van szó (Egy hang a baloldalon: Az ország becsületéről!) és ha látnám végre itt azt, hogy megváltozott a helyzet, én anèg a felelősségrevonástól is eltekintenék, csak a változást látnám, hogy egy egészséges, helyes, új rendszer jegyében tudnánk végre előremenni &s nem lenne kezünklábunk iszappal és hinarral elborítva. (Rassay Károly: A múlt iszapjával és hinárjávai!) Olyan borzasztó megerőltetésbe kerülne, ha ebben a Házban a tisztességes emberek a kardinális kérdésekben végre egyetértenének? (Felkiáltások jobbfelol: Egyetértünk! — Kun Béla: Hol vannak az akták, tegyék le őket a Ház asztalára! — Friedrich István: Akkor miért szavaznak ellene? — Zaj a baloldalon. ~ Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Minden kiderül, minden megtoroitatik!) Ha ezekben a kérdésekben az egyetértés megvan (Ügy van! a jobboldalon.), mi akadálya van annak, hogy leüljünk az asztalhoz és megállapodjunk a kielégítő elintézés módozataiban? Miért nem méltóztatnak nekünk erre módot adni? Mi nem ragaszkodunk formulákhoz (Ügy van! a baloldalon.), nem ragaszkodunk fórumokhoz sem, mi tisztességes elintézést kérünk. (Ügy van! — Taps balfelöl. — Jánossy Gábor: Ott a törvény. — Bessenyey Zénó: A bíróság nem jó? Miért nem jó a bíróság? — Felkiáltásuk a baloldalon: Hol? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: T. képviselőtársam azt kérdezi tőlem, nem jó-e a bíróság? Nagyon jó volna a bíróság, ha módja volna ezekben a dolgokban sürgősen és kielégítő módon eljárni. De Friedrich István igen t. képviselőtársam már célzott arra, hogy milyen szomorú tapasztalatokat ^szereztünk abban a tekintetben, hogy a bíróság megakadályoztatik abban, hogy az ügyek egyáltalában eléje kerülhessenek. (Zaj. — Peyer Károly: Láttuk az Esküdtügynél is! A Vay Kázmér-ügynél is! — Malasits Géza: Klinikai panamák!) Engedje meg t. képviselőtársam, több mint egy féléve annak, hogy Bethlen István volt miniszterelnök úr itt a Házban megígérte a visszaélések megtorlását és én mint erkölcsi létminimumot állítottam fel, hogy legalább a hatóságok által elkövetett választási visszaélések és bűncselekmények toroltassanak meg. Ez olyan erkölcsi létminimum, t. Ház, olyan minimális követelés, amelynél kisebbet ellenzéki oldalról ilyen választások után követelni már igazán nem lehet. ígéretet kaptunk rá. November elején az igazságügyminiszternek átadtam egy panaszt, hogy az egyik kerületben — nem is fontos, hogy melyikben — beadott tíznél több ilyen bűnvádi feljelentést az igazságügyminiszter magához kérette és még a nyomozás sem tud megindulni. December hónapban itt a Ház nyilt ülésén megsürgettem a dolgot. Az akták továbbra is az igazságügyminisztériumban maradtak. Január hónapban kétízben is írtam külön Sátoraljaújhelyre és megkérdeztem, hogy megvannak-e már az akták. Január 20-áról van az utolsó válaszom: az akták még mindig az igazságügyminisztériumban vannak és még a nyomozás sem indult meg ezekben az ügyekben. (Rassay Károly: Megnyugtató eljárás! — Zaj.) T. Képviselőház! Nem a bíróságban nem bízunk, hanem az eljárás és a kormányzat réí. ülése 1932 január 26-án, kedáeni széről tapasztalt eddigi magatartás ölyän> hogy nem hagyhatjuk ezt a dolgot 3—4 évhosszú pórázán és a .különböző hatósági intervenciókon keresztül cigányútra jutni. A nem1 zet külpolitikai érdekei, is megüövetedk, hogy egy tiszta rendszer emelt fóvel állhasson a mai különösen nehéz iuökben a külföldi loru* muk előtt. Ez a válaszom igen t. képviselőtársam felvetett ideájára és a most felhozott példa csak még sürgetőbb parancs nekünk, nogy találjunk egy olyan expeuienst, amely ezt a szennyesét az eimult rendszernek sürgősen és közmegnjugvásra likvidálni tudja. Nem érdeke az országnak az, hogy ezek a szeiinyhullámok az ország közvéleményét megfertőzzék és az ország lekiutélyét kifelé is súlyosan károsítsák. Sajnos, rövid az idő, így csak néhány pontra akarok röviden rámutatni, főleg az igen t. miniszterelnök úr székesfehérvári beszédével kapcsolatban, amelyben szerintem néhány igen veszélyes megállapítás foglaltatik. Az egyik megállapítás, amelyet a miniszterelnök úr szintén a muitbol örökölt, amely elien azonban én éveken keresztül mindig küzdöttem, az, hogy a mi helyzetünk — így mondja, — jövőnk a világeseményektől függ. Nem a világeseményektől függ! Jövőnk saját magunk elhatározásától függ (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és saját képességeinktől. Mert amikor a miniszterelnök úr azt hirdeti, hogy a viszonyok rövidesen javulni és változni fognak, én ebben az optimizmusban nem tudom követni a miniszterelnök urat, mert — hosszadalmas volna ezt itt kifejteni — szerintem ia folyó évben a világviszonyok csak romolhatnak, csak lefelé tendálhatnak és talán csak az amerikai elnökválasztás után kezdődhetik javulás, de addig semmiesetre sem. A viszonyok csak romlani fognak. A magunk erejére vagyunk tehát utalva és arra is leszünk utalva még hosszabb időn keresztül. Azt kérdezem, igen t. Ház, mennyiben befolyásolná a mi helyzetünket itthon, ha ia világgazdasági viszonyok megjavulnának? Majdnem semmiben, mert azon a ponton, ahol bizonyos javulást vagy változást várhatnánk, — értem alatta a. külföldi kölcsönök felvételének lehetőségét — (Lakatos Gyula: Nem az a lényeg!) ha lehetséges volna is, .a magam részéről a legmerevebben elzárkóznék attól, hogy mai bajaink legfőbb okát, a túlságos külföldi eladósodást, még újabb külföldi kölcsönökkel tetézzük. (Lakatos Gyula közbeszól.) Ami pedig Lakatos Gyula t. képviselőtársam közbeszólását illeti, kérdem: várható-e javulás a kereskedelempolitikai kérdésekben akkor, iamikor nap-nap mellett olvashatjuk a lapokban az újabb és újabb elzárkózásoknak fantasztikus bizonyítékait, (Ügy van! balfelŐl.) amelyek úgy vámokkal, mint valutáris és devizakérdésekkel, ma már a politikai barátság kapcsolatait is áttörve, egy borzalmasan nehéz gazdasági szituációt idéznek elő? Nem! Javulás nem várható. (Lakatos Gyula: Ez igaz, de ennek az őrültségnek vége kell, hogy legyen!) Hamint magánemberek ábrándozunk a jövőről, akkor igenis egyetértek t. képviselőtársaimmal, de amikor mint felelős állásban lévő miniszterelnök ilyen alaptalan optimizmust hirdet a miniszterelnök úr, akkor ezt veszélyesnek kell tartanom, mert nem felel meg a tényeknek (Rassay Károly: Xlgy van!) és a nemzetet olyan tévhitbe és illúzióba ringatja, amelyeknek a tények nem felelnek meg és amelyekből keserű lesz az ébredés. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.)
