Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-44

88 Az országgyűlés képviselőházának közbeszólására azonban újból rá kell mutat­nom arra, amire itt Friedrich István igen t. képviselőtársam nyomatékosan rámutatott, hogy itt nem a Dréhr-ügyről van szó (Ügy van! a baloldalon.), itt egy hibás kormányzati rendszer megváltoztatásáról van szó (Egy hang a baloldalon: Az ország becsületéről!) és ha látnám végre itt azt, hogy megváltozott a helyzet, én anèg a felelősségrevonástól is elte­kintenék, csak a változást látnám, hogy egy egészséges, helyes, új rendszer jegyében tud­nánk végre előremenni &s nem lenne kezünk­lábunk iszappal és hinarral elborítva. (Rassay Károly: A múlt iszapjával és hinárjávai!) Olyan borzasztó megerőltetésbe kerülne, ha ebben a Házban a tisztességes emberek a kar­dinális kérdésekben végre egyetértenének? (Felkiáltások jobbfelol: Egyetértünk! — Kun Béla: Hol vannak az akták, tegyék le őket a Ház asztalára! — Friedrich István: Akkor miért szavaznak ellene? — Zaj a baloldalon. ~ Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Minden ki­derül, minden megtoroitatik!) Ha ezekben a kérdésekben az egyetértés megvan (Ügy van! a jobboldalon.), mi akadálya van annak, hogy leüljünk az asztalhoz és megállapodjunk a ki­elégítő elintézés módozataiban? Miért nem mél­tóztatnak nekünk erre módot adni? Mi nem ragaszkodunk formulákhoz (Ügy van! a bal­oldalon.), nem ragaszkodunk fórumokhoz sem, mi tisztességes elintézést kérünk. (Ügy van! — Taps balfelöl. — Jánossy Gábor: Ott a tör­vény. — Bessenyey Zénó: A bíróság nem jó? Miért nem jó a bíróság? — Felkiáltásuk a bal­oldalon: Hol? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: T. képviselőtársam azt kérdezi tőlem, nem jó-e a bíróság? Nagyon jó volna a bíróság, ha módja volna ezekben a dol­gokban sürgősen és kielégítő módon eljárni. De Friedrich István igen t. képviselőtár­sam már célzott arra, hogy milyen szomorú tapasztalatokat ^szereztünk abban a tekintet­ben, hogy a bíróság megakadályoztatik abban, hogy az ügyek egyáltalában eléje kerülhesse­nek. (Zaj. — Peyer Károly: Láttuk az Esküdt­ügynél is! A Vay Kázmér-ügynél is! — Mala­sits Géza: Klinikai panamák!) Engedje meg t. képviselőtársam, több mint egy féléve an­nak, hogy Bethlen István volt miniszterelnök úr itt a Házban megígérte a visszaélések meg­torlását és én mint erkölcsi létminimumot ál­lítottam fel, hogy legalább a hatóságok által elkövetett választási visszaélések és bűncse­lekmények toroltassanak meg. Ez olyan er­kölcsi létminimum, t. Ház, olyan minimális követelés, amelynél kisebbet ellenzéki oldalról ilyen választások után követelni már igazán nem lehet. ígéretet kaptunk rá. November ele­jén az igazságügyminiszternek átadtam egy panaszt, hogy az egyik kerületben — nem is fontos, hogy melyikben — beadott tíznél több ilyen bűnvádi feljelentést az igazságügymi­niszter magához kérette és még a nyomozás sem tud megindulni. December hónapban itt a Ház nyilt ülésén megsürgettem a dolgot. Az akták továbbra is az igazságügyminisztérium­ban maradtak. Január hónapban kétízben is írtam külön Sátoraljaújhelyre és megkérdez­tem, hogy megvannak-e már az akták. Január 20-áról van az utolsó válaszom: az akták még mindig az igazságügyminisztériumban van­nak és még a nyomozás sem indult meg ezek­ben az ügyekben. (Rassay Károly: Megnyug­tató eljárás! — Zaj.) T. Képviselőház! Nem a bíróságban nem bízunk, hanem az eljárás és a kormányzat ré­í. ülése 1932 január 26-án, kedáeni széről tapasztalt eddigi magatartás ölyän> hogy nem hagyhatjuk ezt a dolgot 3—4 év­hosszú pórázán és a .különböző hatósági inter­venciókon keresztül cigányútra jutni. A nem­1 zet külpolitikai érdekei, is megüövetedk, hogy egy tiszta rendszer emelt fóvel állhasson a mai különösen nehéz iuökben a külföldi loru* muk előtt. Ez a válaszom igen t. képviselőtár­sam felvetett ideájára és a most felhozott példa csak még sürgetőbb parancs nekünk, nogy találjunk egy olyan expeuienst, amely ezt a szennyesét az eimult rendszernek sürgő­sen és közmegnjugvásra likvidálni tudja. Nem érdeke az országnak az, hogy ezek a szeiinyhullámok az ország közvéleményét meg­fertőzzék és az ország lekiutélyét kifelé is sú­lyosan károsítsák. Sajnos, rövid az idő, így csak néhány pontra akarok röviden rámutatni, főleg az igen t. miniszterelnök úr székesfehérvári be­szédével kapcsolatban, amelyben szerintem néhány igen veszélyes megállapítás foglalta­tik. Az egyik megállapítás, amelyet a minisz­terelnök úr szintén a muitbol örökölt, amely elien azonban én éveken keresztül mindig küzdöttem, az, hogy a mi helyzetünk — így mondja, — jövőnk a világeseményektől függ. Nem a világeseményektől függ! Jövőnk saját magunk elhatározásától függ (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és saját képességeinktől. Mert amikor a miniszterelnök úr azt hirdeti, hogy a viszonyok rövidesen ja­vulni és változni fognak, én ebben az optimiz­musban nem tudom követni a miniszterelnök urat, mert — hosszadalmas volna ezt itt kifej­teni — szerintem ia folyó évben a világviszo­nyok csak romolhatnak, csak lefelé tendálhat­nak és talán csak az amerikai elnökválasztás után kezdődhetik javulás, de addig semmi­esetre sem. A viszonyok csak romlani fognak. A magunk erejére vagyunk tehát utalva és arra is leszünk utalva még hosszabb időn ke­resztül. Azt kérdezem, igen t. Ház, mennyiben befolyásolná a mi helyzetünket itthon, ha ia világgazdasági viszonyok megjavulnának? Majdnem semmiben, mert azon a ponton, ahol bizonyos javulást vagy változást várhatnánk, — értem alatta a. külföldi kölcsönök felvételé­nek lehetőségét — (Lakatos Gyula: Nem az a lényeg!) ha lehetséges volna is, .a magam részé­ről a legmerevebben elzárkóznék attól, hogy mai bajaink legfőbb okát, a túlságos külföldi eladósodást, még újabb külföldi kölcsönökkel tetézzük. (Lakatos Gyula közbeszól.) Ami pedig Lakatos Gyula t. képviselőtár­sam közbeszólását illeti, kérdem: várható-e ja­vulás a kereskedelempolitikai kérdésekben ak­kor, iamikor nap-nap mellett olvashatjuk a la­pokban az újabb és újabb elzárkózásoknak fan­tasztikus bizonyítékait, (Ügy van! balfelŐl.) amelyek úgy vámokkal, mint valutáris és devizakérdésekkel, ma már a politikai barátság kapcsolatait is áttörve, egy borzalmasan nehéz gazdasági szituációt idéznek elő? Nem! Javulás nem várható. (Lakatos Gyula: Ez igaz, de ennek az őrültségnek vége kell, hogy legyen!) Hamint magánemberek ábrándozunk a jövőről, akkor igenis egyetértek t. képviselőtársaimmal, de amikor mint felelős állásban lévő miniszter­elnök ilyen alaptalan optimizmust hirdet a mi­niszterelnök úr, akkor ezt veszélyesnek kell tartanom, mert nem felel meg a tényeknek (Rassay Károly: Xlgy van!) és a nemzetet olyan tévhitbe és illúzióba ringatja, amelyeknek a tények nem felelnek meg és amelyekből keserű lesz az ébredés. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents