Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-44
Àz országgyűlés képviselőházának UU. ben, ebben a bizalmunkban. magunkat megingatni nem engedjük. Mi már láttuk, mélyen t. képviselő úr, hogy milyen nyomorúságot oko-. zott a korona romlása. Az ne tévessze meg a mélyen t. ellenzéket, hogy ez a párt ilyen csendben és minden harci készíég hiányával hallgatja ezeket a rettenetes névtelen gyanúsításokat, isle méltóztassék hinni, hogy ez azért van, mintha valamelyikünk itt magát bűnösnek érezné, ne méltóztassék hinni, hogy ez azért van, mintha elhatározásunk ereje csökkent volna. Ez azért van, mert a magyar népnek irgalmatlan szenvedése (Maiasits Géza: Erezzük valamennyien!) úgy megfekszi lelkünket, hogy mi nem tudunk ezekből a szenvedésekből politikai eszközöket kovácsolni. (Ügy van! — Taps jobb felől. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minden komoly magyar ember tudja, hogy ezeket a szenvedéseket Magyarország egyedül elhárítani nem képes. (Ügy van! jobbfetöl.) Itt a kormánynak szerintem két kötelessége lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mondjon te!) A külföldi tárgyalások... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Választani! — Peyer Károly: Müeimékpénzből nem fognak mégegyszer választani! — Zaj a szélsőbaloldaton.) Zavarban vagyok: olyan jól bes^é-ek, hogy^ kellemetlen az uraknak 1 ? Igazán megszégyenítenek. Kétirányú kötelessége van a kormánynak. Külföldi tárgyalások útján siettetni ezeknek a szenvedéseknek végét, megrövidíteni azokat a rettenetes lelki kínokat, amelyekben ez a szegény Magyarország ma tesped és amelyekkel küzd, lefelé pedig a kormány kötelessége ezeket a szenvedéseket arányosítani (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Látszik!), ismétlem: csökkenteni és arányosítani. A szenvedéseknek arányosaknak kell lenniök. Ha Przemyslben meg tudták ofztani az utolsó patkányt, hogy senki se éhezzen jobban, mint a másik, akkor a mai súlyos helyzetben is mindent el kell követnünk arra, hogy minden magánérdek háttérbe szorításával arányosítsuk a szenvedéseket. (Zaj.) En bízom benne, hogy a kijelölt utakon Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úr nyugalma, bölcsesége, tapintata és mindazok a kiváló tulajdonságai, amelyek előtt nem régen az ellenzék még olyan szépen hajbókolt, elvisz bennünket a megoldáshoz. A magam részéről az elnöki napirendi indítványt fogadom el. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Eckhardt Tibor! (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Bessenyey Zénó igen t. képviselőtársam azt a vádat emelte itt az ellenzékkel szemben, hogy komoly érvek hiányában feleslegesen hivattuk össze a Képviselőházat. (Bessenyey Zénó: Hát nem így mondottam! — Felkiáltások balfelől: Finomabb formában! — Bessenyey Zénó: Finomabb formában!) Lényegileg ugyanaz. (Zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden összefoglaljam azoknak a nagy és sorsdöntő kérdéseknek a komplexusát, amelyek megokolttá teszik a Ház összehívását. Sajnos, csak egy negyedóra áll rendelkezésemre, majdnem azt mondhatnám, hogy csak a fejezetek címét sorolhatom fel abban a tekintetben, hogy miféle intézkedések azok. amelyeknek^ hiánya, vagy amelyeknek késedelmes, vagy félig való végrehajtása teszi a mi szemünkben elengedhetetlenül szükségessé a Háznak sürgős összehívását és állandó együtt-tartását, Igen t. Ház! Ügy látom, hogy a világhelyülese 1932 január 26-án, kedden. 87 zet ebben a tekintetben reánk magyarokra is kihatott, mi Magyarország is abban a nagy világbetegségben szenvedünk, hogy nem merünk a tényekkel őszintén és becsületesen szembV nézni. (Ügy van! balfelől.) Egy régi gazdasági rendszer, egy elmúlt, háborúelőtti, elismerem, a mainál sokkal boldogabb világnak idejétmúlt gazdasági elméletei és idejétmúlt pol-tikai elméletei is lényegesen fokozzák ezt a borzalmas káoszt, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert az elméleti rendszer a gyakorlati élet követelményeivel sehol sem tud találkozni, az új helyzetnek megfelelő új megváltó gondolatok, egy megfelelő gazdasági és politikai rendszer megkonstruálása hiányzanak a világpolitkában, de hiányzanak a magyar politikában is. Ez a mai helyzetünknek, összes hajainknak alapvető oka és lényege. (Ügy van! Ügy van! baifelől.) Annakidején, amikor Károlyi Gyula igen t. miniszterelnök úr kormányra került, mi.itt az ellenzéken — igaza van Bessenyey Zénó :gen t. barátomnak — nem hajbókoltunk ugyan, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) de szimpátiával é« komoly rokonszenves várakozással fogautuk a miniszterelnök urat. (Rassay Károly: Az egész ország előtt nyíltan!) Miért, t. Ház? Azért, mert tudtuk róla, — nem is akarok az elmúlt rendszer hibáiról, pláne bűnéről beszélni — hogy az elmúlt rendszer egész ideológiájától nemcsak hogy távol áll, hanem talán nem is ismeri azokat és volt ugyan egy nagy hátránya, hogy az új világ kívánalmait sem ismerte, de reméltük, hogy az új helyzet kívánalmait meg fogja tanulni és mellőzni fogja az idejét múlt ideákat, elgondolásokat és politikai koncepciókat s ha ma összehivattuk a Képviselőházat és szemben állunk — is azt el kell mondanunk, hogy, sajnos, egyre erősebben vagyunk kénytelenek szembefordulni a miniszterelnök úr politikájával, — ezt kizárólag azért tesszük, mert csalódtunk ebben a várakozásunkban. (Ügy van! a baloldalon.) A miniszterelnök úrra a múlt, mégpedig nemcsak a személyi múlt, hanem az ideológia, a rendszer sokkal nagyobb befolyást gyakorol, mintsem azt a mai helyzet sürgető problémái megengedik, sokkal kevésbbé tudja magát függetleníteni azoktól az elméleti és gyakorlati ballasztoktól, amelyek, sajnos, az országot ebbe a helyzetbe elvitték és nem tudja magának azt az akciószabadságot biztosítani, amelyre pártjának és az országnak, a nemzetnek is igenis szüksége volna. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Súlyos vádak hangzottak el ma itt a Képviselőházban. Innen az ellenzéki oldalról kijelentem, hogy nagyon jól tudom, hogy az igen t. túloldalon ülő képviselőtársaim túlnyomó többsége távol állott ezektől a dolgoktól, semmi köze sem volt mindezekhez a visszaélésekhez, de ne fedezzék ezeket. (Ügy van! a baloldalon. — Zajos ellentmondások a jobboldalon. — Kun Béla: Akkor tegyék le az aktákat a Haz asztalára! Parlamenti bizottságot követelünk! — Weltner Jakab: Benne vannak a fedezékben. — Váry Albert: Kilépett a pártból, feljelentést is tett! Mit akarnak még? — Zaj. — Hegymegi Kiss Pál: Az aktákat a parlament elé! — Kun Béla: Ide az aktákat a Ház asztalára! — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. Képviselőház! Méltóztatnak talán látni, nem célom sem a szenvedélyek felkavarása, sem indulatok keltése. Nyugodtan szeretném ezeket a dolgokat a közérdek jegyében megoldani. (Egy hang jobboldalon: Az lenne a helyes!) Váry Albert igen t. képviselőtársam
