Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-44

86 Àz országgyűlés képviselőházának kk. ülése 1932 január 26-án, kedden* érzéketlenül és lehetelenül intézik az ügyeket, azt bizonyítja az, hogy amikor a salgótarjáni munkásoknak egy küldöttsége elment Lenti községben a jegyzőhöz, akkor a jegyző azzal fogadta őket, hogy: «Zsidópártiaknak nem állok rendelkezésre». Ez a jegyző még egy naiv ember, aki nem tudja, hogy ez az egész rendszer, amely itt van és amely az országot kormányozza, zsidó pénzből született meg. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A miniszterelnök úr ugyanakkor ígéretet tett, hogy a kilakoltatások ügyében intézkedni fog és tényleg reméltük, hogy ezen a téren valamelyes komolyabb intézkedés történik. A miniszterelnök úr elődje a népjóléti miniszteri székben, Ernszt Sándor messzebbre ment, mert ő kijelentette, hogy a tél folyamán pedig kilakoltatás nem fog történni. A miniszterelnök úr kiadott rendeletében annyit mond csak, hogy harminc nappal meg lehet hosszabbítani a kilakoltatás határidejét XJgy látszik, a miniszterelnök úr nem tudja, hogy a kormánybiztos, aki ezeket az ügyeket intézi, ennél sokkal hosszabb idejű halasztást adott (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mint amennyit a miniszterelnök úr kiadott rendeletében megenged. A miniszterelnök úr ezzel a rendeletével csak rontott a helyzeten, mert eddig a kormánybiztos a saját belátása szerint és a viszonyok (mérlegelése alapján hosszabb időre, két-három hónapra és további időre is adhatott halasztási, a miniszterelnök úr rendelete alapján azonban a kormánybiztos most csak harmincnapi haladékot adhat (Ügy van! a szélsőbaloldalon.). Ezen a téren tehát nemhogy valamelyes könnyebbség történt volna, hanem ellenkezőleg még szigorították, még szűkebbre szabták azt a lehetőséget, amely megvolt. Az embereknek nincs ennivalójuk^ leszakadt a ruhájuk, s most még ki is akarják őket lakoltatni. Ügy tudom, hogy a budapesti járásbíróságon tizenegyezer kilakoltatási per van folyamatban eddig, amely szám előreláthatólag a tél folyamán nem a kétszeresére, hanem a háromszorosára és a négyszeresére fog emelkedni, mert mindig többen és többen jutnak abba a helyzetbe, hogy nemcsak, hogy lakbért nem tudnak fizetni, hanem ennivalót sem tudnak maguknak előteremteni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy gondolja azt a kormány, hogy Budapesten tíz—tizenegyezer embert ki lehet lakoltatni és ezt a problémát el lehet intézni azzal, hogy 400 000 pengőből kívánnak most gyorsan egypár (szükséglakást építeni? Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni! Peyer Károly: Rögtön befejezem. T. Képviselőház! Lehetetlenség hogy ez az állapot fennmaradjon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.)

1 Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentésért rendreutasítom!

2 Szóláisira következik? Griger Miklós jegyző: Bessenyey Zénó! Bessenyey Zénó: T. Képviselőház! Mélyen megrendültem attól a pár szótól, amellyel Peyer Károly képviselő úr beszédét befejezte. . * A Ház, a 89-ik oldalon tett elnöki előterjesztés alapjain, a beszéd utolsó mondatának törléséi; rendelte eL 2 Ezen mondat utólagos beiktatását, a 45. ülésben tett elnöki kijelentés alapján, a naplóbíráló bizottság rendelte él. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elhisszük!) Nem vagyok abban a helyzetben, hogy méltó választ adjak kijelentésére. (Nagy zajaszélső-^ baloldalon. — Farkas István: Nem is tud ^á-* laszolni!) Nyilt forradalmi uszítás volt. (Ügy van! a jobboldalon- — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem! Csak nem akarnak éhen halni! Uszítanak maguk! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Munkát, kenyeret!) Bessenyey Zénó: Senkinek sem fáj annyira a nyomor, senkinek sem fáj inkább a szíve azokért a ^szerencsétlen magyarokért, akiket télvíz idejében kitesznek, mint nekem, de nem hiszem, hogy Peyer Károly jó szolgálatot tenne azoknak a szerencsétlen embereknek ezen az úton. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Piszkos rendszer!) ^Tetemrehívoma mai ülés összehívásának aláíróit, azonosítják-e magukat Peyer Károly eme forradalmi felszólításával? (Peyer Károly: Hatszázezer svájci frank az optánsoknak! — Weltner Jakab: Ellopták az országot! — Kabók Lajos: Loptak, csaltak! — Zaj.) Elnök: Weltner és Kabók képviselő urakat rendreutasítom. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Bessenyey Zénó: Méltóztassanak megengedni, hogy ezen incidens után (Peyer Károly: A kilakoltatás incidens! — Propper Sándor: Egymillió ember koplal, ez neki incidens!) kijelentsem, hogy nem fogadom el Friedrich István és társai napirendi indítványát és javaslom, hogy a Ház maradjon meg eredeti elhatározása mellett. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Ha el is ismerem, hogy a .mai felszólalásokban vannak is helyes ötletek, amelyeket ennek a Képviselőháznak a maga idejében le kell tárgyalnia, (Folytonos zaj.) megfontolások és intézkedések tárgyává kell tennie, de nem hallottam egyetlenegy olyan gondolatot sem, amelyet január 26-án kellene megoldani február 4-ike helyett. Elismerem, hogy Friedrich István beszédében volt egy konstruktív gondolat, ez a termelőszövetkezetekre és a telepítésekre vonatkozott Meglepetéssel ; hallom azonban, hogy ellenzéki oldalról forszírozzák a szövetkezetek létesítését és támogatását, hiszen tíz évig ez a párt azért kapott ki mindig az ellenzéktől, hogy miért támogatja a szövetkezeteket, (Peyer Károly: A link-szövetkezeteket!) Helyeslem a gondolatot, szívesen fogadom el a gondolatot és szívesen teszem megfontolás tárgyává^ a termelő szövetkezetek gondolatát vagy akár azt is, hogy megfelelő formában telepítés történjék, kevésbbé konstruktív gondolatnak tartom azonban (Zaj a szélsőbaloldalon.) a pengő lekicsinylését, mert a pengő^ Magyarország volt miniszterelnökének talán még sem volna szabad ebben a Házban olyan lekicsinylően említeni. Emberekről beszélhetünk lekicsinylően, miniszterelnökről, miniszterekről megszoktuk, de arról a pengőről, amely mindnyájunknak szent, amelynek megrontása a nyomorúságnak és a szenvedésnek a maximumát hozza ebbe az országba, ilyen gúnyos hangon Magyarország volt miniszterelnöke .nem nyilatkozhatok. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Ez ellen én tiltakozom. (Elénk helyeslés jobbfelől. — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bessenyey Zénó: Bocsánatot kérek, a pénznek nem az arany-valuta az igazi fedezete, hanem az a bizalom, az az Összetartás, az a hit, amely a nemzetben él, és ebben a hitünk-