Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-44

Àz országgyűlés képviselőházának hh ügyek kivizsgáltassanak, megállapíttassék, kik követték el ezeket a visszaéléseket s azokkal szemben, akik ezeket a visszaéléseket elkövették, példás megtorló intézkedéseket léptessenek életbe. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert tűrhetetlen az, hogy amikor az ország lako^á^a a legsúlyosabb viszonyok között tengeti életét, akadjanak lelkiismeretlen kufárok, akik az ország pénzét panamákra, k.hágásokra és egyéb vesztegetésekre használják fel. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem fogják tudni elkerülni azt, hogy ez az ügy ide kerüljön, parlamenti vizsgálóbizottság elé, bármennyire akarják ezt eltussolni. (Nagy zaj a jobboldalon. FelkiáÜások: Senki sem akarja!) Bármenny:re akarják elkenni, nem fog sikerülni, nem fog sikerülni pedig azért, mert ez nem mentelmi ügy, ez nem bűnügy, ez politikai ügy. Politikai ügy azért, mert ezeknek az ügyeknek nagy részeben minisztertanács, hozott határozatot. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Állítom és be fogom mutatni a Háznak a minisztertanácsnak azt a határozatát, amelyben az albertfalvai panama-építkezésekhez hozzájárult. T. Képviselőház! Ezekben a súlyos időkben kereste fel január 15-én a miniszterelnököt a munkanélküliek küldöttsége. Munkások, akik hónapok, évek óta munka nélkül vannak, akik szakmájukban a legkiválóbbak és legképzettebbek, a maguk egyszerű szavaival a miniszterelnök úrhoz fordultak abban a reményben, hogy sikerül őt meggyőzniük, sikerül őt arra bírni, hogy a munkanélküliek ügyével foglalkozzék. A miniszterelnök úr maga is elismerte, hogy ezek a munkások, akik eljöttek hozzá, ő reá igen jó benyomást tettek, amikor azokkal az egyszerű^ szavakkal feltárták a maguk nyomorát és kétségbeesett helyzetét. Rá néhány napra a miniszterelnök úr közölte velünk a választ, miszerint a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a munkanélkülieknek pénzbeli támogatást tudjon adni, hanem továbbra is azon az állásponton van, hogy étkeztetési akcióval, élelmiszercsomagoikkal és ehhez hasonló intézkedésekkel kíván ezen a súlyos szociális bajon segíteni. Csak rá akarok mutatni arra, hogy külföldön ezt a problémát mindenütt törvényesen rendezték. Külföldön az állam mindenütt elsőrendű feladatnak tekinti a munkanélküliek segélyezését. Nálunk ezt a kérdést mellékes körülménynek tekintik és azt hiszik, hogy levesosztogatással, melegedőszobákkal ez a probléma megoldható. T. Képviselőház! Az embereknek százezrei járnak nap-nap után a különböző munkahelyekre, hatósági és szakszervezeti közvetítőkbe anélkül, hogy valaha is reményük lehetne rá a közeljövőben, hogy munkaalkalmat tudjanak találni. Nemcsak arra nincs remény, hogy a mostani munkanélküliek muukához tudjanak jutni, hanem komoly veszély fenyeget, hogy a közeljövőben a munkanélküliek nagy száma még több ezerrel szaporodni fog. A tegnapi napon volt a lapokban^ egy közlés, amely szerint a salgótarjáni kőszénbányában kb. 1500—1700 munkás kívánnak elbocsátani és azokat a munkásokat már most, a tel közepén akarják kitenni a nélkülözésnek és szenvedésnek. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a munkások hónapok óta voltak munka nélkül és azok is, akik dolgoztak, csak hetenként két-három napon át voltak foglalkoztatva. Tehát nem arra van itt kilátás, hogy a közeljövőben a gazdasági viszonyok javulása folytán az emberek munkát tudnak kapni, hanem ellenkezőleg számolni kell azülése 19É2 január É6-án, kedden. 85 zal, hogy a munkanélküliség hosszú tartamú lesz, az emberek nagyobb tömegei kerülnek ki az utcára minden kereset nélkül, nemcsak munkások, tisztviselők, hanem kereskedők, kisiparosok és szabadfoglalkozású pályán levők is, A kormány ezzel szemben egyedül és ' kizárólag arra az álláspontra helyezkedik, hogy akinek nincs ennivalója, az menjen be a melegedőszobába, vegye igénybe az ingyenebédet és ezzel igyekezzék a maga nyomorát és éhségét csillapítani. A fővárosban a szociálpolotikai ügyosztály körülbelül 50.000 ebédjegyet ad ki naponta. Ez az 50.000 ebédjegy is már szomorú szám, de ehhez az 50.000 ebédjegyhez méltóztassék hozzászámítani a családtagokat, hozzászámítani azokat, akik önérzetükből kifolyólag még nem tudnak elmenni oda, hogy sorbaálljanak és várják, amíg az ebédjegyet megkapják; de méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy az emberek ezrei nem jutnak ebédjegyhez, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En tudom, a miniszterelnök úr azt mondja pártjának, hogy nem kell sorbaállani, mert postán küldik el az ebédjegyet. Ez épp olyan tévedése a miniszterelnök urnák, mint egyéb információi; mert igaz, hogy elküldik postán annak, akinek ki akarják adni, de amíg azt megkapja, addig ott kell állania és igazoltatják. Tegnap láttáim egy ötcsaládps embernek azt az úgynevezett segélykönyvét, amelybe be van írva, hogy január l-e óta kapott ebből az inségakcióból 25 kilogramm szenet és 2 kilogramm kenyeret. Méltóztassék egyszer a minszterelnök úrnak bekérni az elöljáróságnál ezeknek az inségeseknejk. a könyveit, — inert most már mindenki kapott egy könyvet, amelyben nyilvántartják, hogy ne kapjon valaki sokat — s akkor majd méltóztatik meglátni, hogy az illetőket milyen szégyenletesen, milyen lehetetlen módon intézik el és próbálják kilégíteni. (Farkas István: Koldusország ez! Csak koldusok vannak és néhány úr.) A kormány szükségadó címén újabb adót vetett ki az országra, amely adót azzal akarta indokolni, hogy az Ínségeseken kíván segíteni. Itt van a kezem között a székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatónak a tegnapi közigazgatási bizottsági ülésen előterjesztett jelentése, melyből kitűnik, hogy szükségadó címén a fővárosban befolyt 14,701.334 pengő. Jelentés tétetett ugyancsak a közigazgatási bizottság ülésén, hogy megállapodás történt a főváros és a kormány között, mely szerint a kormány havonta 1 millió pengőt fog a fővárosnak rendelkezésére bocsátani az Ínségesek segélyezésére. Erre az ígéretre eddig 1 millió pengőt utalt át a pénzügyminiszter az egész akció céljaira, 1 millió pengőt abból a 14,700.000 pengőből, melyet a főváros lakossága abban a tudatban fizetett be, hogy ebből elsősorban az ínségeseket fogják segélyezni. A vidéken még szomorúbb a helyzet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A környék elszomorító képet nyújt. A vidéken ott vannak az úgynevezett gabonasegélyek. A hirlapok közlése szerint állítólag 4000 vágón búzát bocsátottak rendelkezésre, de azzal, hogy csak munka ellenében adják ki a Q kilogramm búzákat naponta. Csanád megyében azonban azt is elhatározták, hogy miután most a föld fagyos és így út- és egyéb munkálatokat elvégezni nem lehet, tehát megvárják, amíg a. fagy elmúlik, akkor végeztetik el a munkákat, amikor ezeket már el lehet végzni. (Zaj.) Hogy a közigazgatási hatóságok milyen