Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-44

Az országgyűlés képviselőházának hh. gályos János : Kérdezzék meg Pettkó-Szandtnert, hogy ő mennyit kapott! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Kun Béla: Ide az aktákkal!) Elnök: Esztergályos képviselő urat rendre­utasítom. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Hall­juk a neveket!) Friedrich István (Östör József felé): Ked­ves képviselő úr, én már öreg róka vagyok, én nem ugrom. (Élénk derültség és zaj.) Van a népjóléti minisztériumban egy másik alap. nem is alap. hanem hitelkeret. Ez az el­szegényedett középosztály támogatására szolgál. Kérem, miniszterelnök úr. nézre meg, hogy abból az alapból kik kaptak pénzt. (Szeder Ferenc: Kik voltak a szegények? — Dinnyés Lajos: Lelkiszegények!) De nem akarok én itt új dolgokat, új szenzációkat feltárni. Egy évvel ezelőtt felállt itt Fábián Béla képviselőtársam és elmondotta, hogy a mene­kültügyi pénzekből havonta 4600 vagy 4800 pen­gőt kap a főváros főpolgármestere, Kipka Fe­renc, valahogy diszkrecionális célokra (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hegymegi Kiss. Pál: Ez remek! — Jánossy Gábor: Elszámolt vele!) Ez ellen az egés'z ellenzék tiltakozott. Hogy jön ahhoz a népjóléti miniszter, hogy a főváros főpolgármesterének havi dotációval rendelkezési alapot adjon? En lojális akarok lenni a főpolgármester személyével szemben is és elismerem, hogy a főpolgármester úr elszá­molt, — mint maga nyilatkozott — elszámolt vele a legfelső számvevőszék előtt. En elhiszem és nem is vitatom; (Peyer Károly: Hogy jól van összeadva!) elszámolt matematikailag, bevettek ennyit kiadtak ennyit: Null mit Null, geht an f. (Derültség.) Ez lehetséges, de min­ket- t. Képviselőház, ez nem elégíthet ki, annál kevé«bbé, mert Kipka Ferenc a kormánynak politikai exponense ezen a helyen. Kérem, miniszterelnök úr, itt sem intézzük el <a dolgot olyan egyszerűen. Ez elől a téma elől tovább kitérni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a bal- és 1 a szélsőbaloldalon.) Tessék tudó­sul venni, hogy^ itt az ellenzéki pártok kivétel nélkül nem tágítanak addig, míg ezekért a dolgokért a példás megtorlást keresztül nem viszik! (Mozgás a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Mi is ezt kívánjuk, mellette va­gyok! Ha disznóság van, azt ki kell vágni! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Akkor tessék megszavazni a vizsgáló­bizottságot! — Ügy van! Ügy van! a balolda­lon. — Zaj a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Amikor azt hallottuk, hogy a főpolgármester úr ezeket az adópénze­ket, ezeket az állampénzeket az úgynevezett szemérmes koldusok között szokta kiosztani... (Jánossy Gábor: Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája!) Már megint beszél, t. képviselő­társam, és nem tudja, hogy mi következik. (Derültség.) Most jön az, amire közbe kell majd szólni. (Derültség. — Jánossy Gábor: Ha az elnök úr megengedi!) 1930-ban volt a Mabi. autonómiájának, a magánalkalmazottak intézetének a közgyűlése. Választási agitáció folyt, a választáshoz pedig, mint méltóztatnak tudni, pénz is kell. (Jánossy Gábor: Nem okvetetlenül!) Tehát a választás­hoz pénz kell, csak az a kérdés: honnan f veszi az ember a pénzt? (Jánossy Gábor: Magánzse­bekből!) Látom az adatokból, hogy ezekből a pénzekből erre a kis Mabi.-választásra, mint szemérmes koldusnak, jutott ee-v egész szép summa. [Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Hol van Frühwirth Mátyás?! ülése 1932 január 26-án, kedden. 79 Matyi! Matyi! Nem Mabi., hanem Matyi! — Szeder Ferenc: így lopták el az ország pénzét!) Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat rendre­utasítom. (Szeder Ferenc: Mégis csak tűrhe­tetlen ez!) Friedrich István: T. Képviselőház! Az el­lenzék ezeknek az ügyeknek a kivizsgálásánál arra is súlyt fektet,, hogy azok az. urak, akik ezekből az illetéktelen péntekből kaptak, ezeket vissza is fizessék. (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Az ellenzéknek módjában van és gondja volt rá, hogy ezeknek a? uraknak a ne­veit kikutassa (Farkasfalvi Farkas Géza: He­lyes!) és el fog érkezni az a pillanat, amikor itt és nem máshol, ezeket a neveket is nyilvános­ságra hozzuk azért, hogy ezeket a pénteket méltóztassanak majd visszaszerezni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkasfalvi Far­kas Géza: Minél előbb! — Jánossy Gábor: Azonnal, azonnal! — Kassay Gábor: Mit azon­nal? Kívánja ide az iratokat, ha olyan kíván­csi! — Farkas István: Hozzák id az aktákat! Kérje a miniszterétől!) T. Képviselőház! En őszintén mondom, örü­lök, hogy a túloldal ebben velünk van. Nem is vártunk mást és számítottunk -arra, hogy a túl­oldal többsége ebben velünk lesz és megsza­vazza azt a bizottságot, amely előtt ezt az anya­got feltárhatjuk. (Nagy zaj. — Rassay Károly: Erről van szó! — Malasits Géza: Es nem szőr­imentén vakarni a panamát! — Nagy zaj.) T. Képviselőház! Volt néhai Vass József miniszter úrnak egy soffőrje. Ezt a soff őrt Putyera Jánosnak hívják. Valószínűleg nagyon derék ember volt és valószínűleg &% ma is. En­nek a szegény embernek egy vágya volt, ami ma is vágya sok szegény embeirnek, hogy tud­niillik a Balaton mentén, Bogláron legyen egy kis telke, házikója. Hova fordul ilyenkor, az ember? (Peyer Károly: A miniszter ^offŐrje!) Elmegy a szemérmes koldusok alapjához, oda­fordul a főpolgármesterhe7, és megszületik a kis házikó a telekkel együtt. (Propper Sándor: Közpénzből!) Engedelmet kérek, nincs itten senki, aki attól a szegény embertől azt a házat sainálná, de állami pénzeknek ilyen . módon való herdálását megint nem lehet fegyelmi úton és büntető úton elintézni. (Zaj a szélsőbalolda­lon.) Tehát újból mondom és hangsúlyozom, hogy az ellenzék nem foglalkozik Dréhr-üggyel, nekünk nincs Dréhr-ügyünk, mi tisztán a poli­tikai felelősséget firtatjuk! Hogy a miniszterelnök úrnak adatokat szolgáltassunk, vagyok bátor szíves türelmét talán még 10 percig igénybevenni. Felhívom a figyelmét arra, hogy a minisztériumban va la; hol elfekvő — lehet, hogy most már Darányi államtitkár úr jobban tud róla — két nagy lá­dára, amelyben hadikölcsönkötvények vannak. (Darányi Kálmán államtitkár: Nem tudok róla.) Méltóztassék megkeresni a két láda hadi­kölesönt. Ennek a két láda hadikölcsönköt­vénynek nagyon érdekes a története. (Haiós Kálmán felé:) Tessék he 1 yet foglalni. (Derült­ség.) A Magyar-Német Mezőgazdasági Bank — van-e, ki e nevet nem ismeri? (Malasits Géza: Ez is keresztény alapítás!) Ilyent még nem hallott a miniszterelnök úr, — meghatalmazást kapott a minisztériumtól, ( Zaj. — Elnök csen­get.) hogy vásároljon hadikölcsönkötvényeket. Az igen t. kabinet valószínűleg azt gondolta, hogy ha. mások ,is spekulálnak, miért ne spekuláljon a kabinet, és megbízták ennek a .Német-Magyar Mezőgazdasági Banknak a vezérigazgatóját, (Östör József; Magyar-

Next

/
Thumbnails
Contents