Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-44

80 Az országgyűlés képviselőházának Német Bank?) — mindegy, hogy milyen bank. — Halász vezérigazgatót, hogy vásároljon ilyen hadákölcsönöket. Jól van ám, de a vásárláshoz pénz kell. Honnan vesz az ember ilyesmihez pénzt, a népjóléti minisztériumban? A mene­kültügyi alapból! És adtak neki 100—200000 pengőt, vagy nem tudom, micsoda összeget, hogy vegyen had* kölcsönöket. Ezek szaporod­tak, megtelt velük két láda. Közben azonban en­nek a banknak még más pénzügyi alátámasztás­ra is volt szüksége, és akkor intervenció történt a népjóléti minisztériumban. (Rassay Károly: Honnan?) Hogy honnan, azt lesz szíves a mi­niszterelnök úr megmondani, megvan az ak­tákban. Intervenció történt, hogy helyezzen el a népjóléti minisztérium ennél a szegény bank­nál egy kis betétet. El is helyezett 500.000 pen­gőt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezzel az 500 000 pengővel később azután komplikációk támad­tak. Moist elmondom ezt a mellékkörülményt, azután visszatérek a hadikölcsönkötvényekre. Tudniillik a számvevőszék elnöke, Zavadovszky úr végre észrevett valamit, és kérdést intézett a minisztériumhoz, hogy mi ez az 500.000 pen­gős kihelyezés és felszólította a minisztériu­mot, hogy ha 24 órán belül nem prezentálnák a visszafizetési nyugtát, jelentést tesz a képvi­selőháznak. Most mi történt? Most következett a hajsza az 500000 pengő behajtása céliából, össze is hozták ezt az 500 000 pengőt nagynehe­zen. Adott aEhoz Kraus z Simon, a Kohner Bankház, mindenki, akire csak gondoltak. így összehozták az 500000 pengőt. Igen ám, de hát végre ki fogja ezt megfizetni? Va 1 akit tehát felelőssé kellett tenni, akinek ebben döntő szerepe van. Ezért az 500.000 pengőért Khuen-Hédervárv gróf vállalta a kezességet. (Felk'áltások balfelől: Károly f) Igen, Károly! A gyufa! (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez jótáll t az 5°0 000 pengőért. El kell ismernem, hogy Khnen-Héderváry ezt az 500.000 pengőt rö­vid idő alatt vissza is térítette. (Peyer Károly: Miből? — Zaj.) Az 500.000 pengő tehát de facto visszatéríttetett. Az egész hadikölesön tranz­akció azonban súlyos deficittel végződött, úgy-e Darány ; miniszterelnök úr? (Derültség.) Tud róla? (Darányi Kálmán: Nem hallottam róla! Most hallottam először róla! — Malasits Géza: A verebek a tetőn csiripelik! — Darányi Kál­mán: Mit mond? — Malasits Géza: A verebek a tetőn csiripel'k és ön nem tud róla! — Dará­nyi Kálmán: Nem hallottam róla. értse meg! — Rassay Károly: Nem baj. azért nem kell ha­ragudni. — Zaj. — Elnök csenget.) Ez a hadi­kölesön tranzakció nagy deficittel és ráfizetés­sel végződött. (Rassay Károly: Ezt még- látni is lehet, nemcsak hallani. — Darányi Kálmán: Nem is láttam! — Rassay Károly: Mondom; de lehet látni.) Ekkor jött megint a mentőanyag­gal. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Friedrich István: Az volt a kérdés, hogy ki fogja megfizetni ezt a 150 000, vagy 200.000 pengő deficitet? Erre jelentkezett a mentőan­gyal. Bocsánatot kérek, koncedálom, hogy az államtitkár úr nem tudott róla. (östör József: Alapos tévedés! — Rassay Károly: Nem is ez a fontos!) Én nem állítottam ezt, csak azt, hogy a miniszterelnökség fizette ki a 150.000 pengő veszteséget. (Rassay Károly: Az a fon­tos, hogy magáncégnek állami pénzből köl­csönt adtak. — Peyer Kárólv: A 150000 pengő nem tévedés! — Zaj. — Elnök csenget. — Dará­nyi Kálmán: Erről sem tudok. — Peyer Ká­roly: A Fővárosi Takarékpénztárt is be akar­hk* ülése 1932 január 20-án, kedden. ták vonni. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Lehetetlen ilyen összeget kölcsönadni egy ma­gáncégnek és lehetetlen ugyanakkor magán­számlára is spekulálni. Ez a fontos!) Ezért mondom, hogy feltétlenül szükséges egy parlamenti bizottság, amely ezeket a dol­gokat kivizsgálja. Ezzel a Dréhr-féle mentelmi üggyel semmire sem fogunk menni. (Hajós Kálmán: Maid meglátjuk! — Peyer Károly: A bicskei kastélyt. Azt is vizsgálják meg! — He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Hozzájárulok. Ez is nagyon érdekes. De azt mondja Hajós képvise­lőtársam: reméli, hoar valamire jutunk ezzel a mentelmi üggyel. (Zaj. — Elnök csenget.) Ez csak egy nagy csoportnak egy részlete, amely minket semmi esetre sem ekéseit ki. (Zaj. — El­nök csenget. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) Elnök: A képviselő urak folyton zavarják a tárgyalást, azért vagyok kénytelen csengetni. Ne tessék az elnöknek tulajdonítani a rend­zavarát. Friedrich István: T. Képviselőház! Nagyon kérem az igen tisztelt miniszterelnök urat. hogy amikor ezzel a dologgal majd ráér foglalkozni, legyen szíves egyszersmind azt is megnézetni, hogy ugyanennél a Halász-bankháznál — mert ennek a Halásznak volt bankháza is, amely azóta fizetési nehézségekbe került — szerepel egy főrabbinak neve alatt egy folyószámla. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ennek a fő­rabbinak a folyószámáján a «követel»­oldalon három tétel van, amely a népjóléti minisztériumnak három váltójából^ származik, három darab hatszázmillió koronás váltó le­számítolásából Tehát elég tekintélyes összegről van szó. En azért kérem a miniszterelnök urat, legyen szíves az egész anyagnak ezt a ré°zét szintén magához venni, mert ennek a7után további érdekes folyományai le°znek. amelyekre majd a legközelebbi ülésen vissza fogok térni. (Eav hang jobbfelől: Nem fog eltitkolni sem­mit!) Most még egy nagy horderejű dolog jön. Az 1926-os választások alkalmával (Hallmk! Hall­juk balfelől!) a népjóléti minisztériumban körül­belül 3 milliárd került politikai célokra kifize­tésre. (Halljuk! Hallmk! a szél Q őbalnldnlon. ~ Östör József: Ez 240 000 pensrő!) Több mint 3 milliárd, tehát több mint 300.000 pen erő! Maid­nem 4 milliárd! Azt mondottam, több mint 3 milMárd. de ez nem fontos, mindegy. (Ras­say Kárólv: Ne a számokon veszekedjünk! — Kertész Miklós: A szám a fontos, a tény nem számít? — Elnök csenget) Mi nem állítmk a7t, hogy a választási célra kifizetett összeérek mind illegitim helyről származnak. Hiszen utána iár­tunk^ és arról szereztünk mep-ervő^ndé^t. hogy például Krausz Siwrvn is bpfiz a +ett ott prre a célra több, mint 100 000 penprőt. (Rassay Károly: Es mé<? mondiák, hogy hitfe 7 ekezpti megkülön­böztetések vannak!) A be«fi*eté a i li°ták is rpu­delkezésünkre állanak a. különböző befizetési kategóriákból (Zaj a szélsőbalioldalnn.) és meg­találtam azt a száz és nem tudom hánvez p i* nen­p-őt. amelyet abba a nénztárba fizettek. (Z"í. — Elnök csenget.) Ezzel is fólálkodnunk kell és oedig meermonrlorru hoerv miért. Adva van nél­dául esry kórbáz*Vl a zerelési céír. A kórbázfel­szprpplésí f. e g- tulajdonosának, aki azóta ré^zb^n ebből kifolyólag i c fizeté«i nehézségekbe került. mp<j-ía:érik ott a •minisztériumban, hoervba ad 80 000 pen erőt uolitiVai céléra. — ez az ember él és rende^ezésre áll — akkor m&** foeria Tranni a mátrai 0 zanP tori untban, ezpket és e^pV^t a munkálatokat. (Peyer Károlv: A^ért került 7 mil­lióba!) — a mátrai szanatórium ügyére külön

Next

/
Thumbnails
Contents