Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Àz országgyűlés képviselőházának )t$* meg, hogy csak ő legyen az irányadó ennek az országnak kormányzásában. E felett a kérdés felett fog a mai napirendi szavazás dönteni. (Helyeslés és" taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: vitéz Kenyeres Ján Ü

s ! vitéz Kenyeres János: T. Ház! Egészen rö viden reflektálok mindkét felszólalásra, amely ellenzéki oldalról hangzott el. Weltner Jakab t. képiviselőtársam fejtegetésére azt válaszolom, hogy a világháborút, amelyet ő katonásainak nevez, magam is jól ismerem, mert végig játszottam és sajnos, reám nézve elég súlyos következményekkel járt. Mindazonáltal egyetértek vele, a leszerelést szükségesnek tartom, de ezt a kérdést nem itt, minálunk kell tárgyalni, akik már a végletekig leszereltünk, hanem azoknál az államoknál, amelyek állandóan fegyverkeznek és nemcsak a kapitalista államoknál, hanem elsősorban a marxista Oroszországnál, amely a fegyverkezés terén vezet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A Hunyady Ferenc gróf t. képviselőtársam által előadottakkal részben egyetértek. Hiszen mi is azt kívánjuk, hogy komoly intézkedések történjenek, mi is várjuk az összeférhetlenségi törvényt, a részvényjogi novellát, stb. és mi is mindenesetre azt várjuk kormányelnökünktől, hogy erélyes kézzel nyúljon bele ezekbe a kérdésekbe és egészen természetes, hogy akkor mindannyian mögötte leszünk. Ezt várjuk tőle és ezt reméljük. (Gr. Hunyady Ferenc: Kis optimista!) Lehet, hogy optimista vagyok, de remélem. Nem tartom azonban szükségesnek, hogy a Képviselőház addig együttmaradjon és éppen abban az időben, amidőn az ország határán kívül fontos tárgyalások folynak, (Bassay Károly: Veszélyezteti a lausannei konferencia eredményét?) olyan tárgyalások, amelyek döntő hatással lesznek a mi nemzetünk további sorsára. Nem tartom szükségesnek, hogy a parlament együtt üljön már csak azért sem, mivel nincsenek most olyan előkészített javaslatok, amelyeket tárgyalni lehetne. (Rassay Károly: Miért nincsenek? — Zaj. — Bródy Ernő: Mit csinálnak? — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Itt van a 33-as bizottság, amely ez alatt az idő alatt is dolgozni fog. (Zaj.) Hogy a 33-as bizottság munkájában önök nem vesznek részt, az semmi tekintetben sem a kormánynak, vagy ennek a pártnak a hibája. (Kassay Károly: A két kormánypárt bizottsága!) Egyáltalán, hogy a törvényhozás milyen munkásságot fejt ki, annak nem az a fokmérője, hogy mennyi ide:

g ül együtt a Képviselőház. Mert hiszen sokszor látjuk, amikor a napirenden lévő kérdéssel foglalkozunk, hogy egyrészt igen okos és szakszerű feLszólalások által világíttatnak meg a kérdések, de még több kevésbbé szakszerű, tendenciózus felszólalás által homályosíttatnak el. A világnak egyik parlamentje sem ülésezett talán annyit, mint éppen a magyar parlament. (Zaj a báloldalon.) Senki kifogást nem emelhet, hogy itt a parlamentet nem foglalkoztatták. Itt a parlament túlhosszú ideig ül együtt. Mindezek alapján, szemben az ellenzéki indítványokkal, az elnök úr napirendi javaslatát fogadom el. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbáloldalon.) Elnök: Mivel a napirendhez több szónoknak szólásjoga nincs, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendig indítvánnyal szemben állanak Weltner Jakab és gróf Hunyady Ferenc képviselő urak indítványai. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. ^•HH ülése 1ÙBÊ január 15-én, pénteken. 5? Először az elnöiki indítványt állítom szembe a másik két ellenindítvánnyal s amennyiben az elnöki indítvány nem fogadtatnék el, gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársam indítványát fogom szembeállítani a Weltner-íéle indítvánnyal. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e az elnöki napirendi indítványt elfogadni? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, akik az elnöki napirendi indítványt fogadják el, felállani. (Megtörténik. — Ka bók Lajos: A pihenni vágyók!) Többség! A Ház az elnöki napirendi indítványt fogadta el. Következik az indítványkönyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az indítványkönyvet felolvasni. (Kabók Lajos: Sérvet kaptak a munkában! Mennek pihenni! — Derültség.) Herczegh Béla jegyző: Gál Jenő és Vázsonyi János képviselő urak indítványozzák (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy a legközelebbi költségvetési évre beterjesztendő törvényjavaslatában az államháztartási kiadások tételei 600 millió pengőt meg ne haladjanak.» Elnök: Az indítvány a házszabályokban előírt kellékeknek megfelel. Javaslom a t. Háznak, hogy az indítvány nyomattassék ki és osztattassék szét. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház az indítvány kinyomatásához és szétosztásához hozzájárul. Az indítvány indokolására r nézve később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. (Kabók Lajos: Talán soha.) Következik a tegnapi ülésben történt bejelentésnek megfelelően az egyes interpellációkra írásban adott miniszteri válaszok felolvasása. Köztük az első a miniszterelnök úr válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak a pénzügyi intézkedések miatt 1931. november hó 25-én az összkormányhoz intézett interpellációjára Kérem annak felolvasását. Herczeg Béla jegyző {olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Hegymegi Kis Pál országgyűlési képviselő 1931. évi november hó 25-én interpellációt intézett az összkormányhoz a pénzügyi intézkedések miatt. Ezen három pontban tagolt interpellációra a következőkben van szerencsém válaszolni: ad. 1. Az interpelláció elsősorban arra irányul, hogy a kormány a gazdasági életünket teljesen megbénító pénzhiányon miképpen akar segíteni. Nyilvánvaló, hogy az interpelláló képviselő úr tulajdonképpen a «tőkehiány»-ra, vagyis azokra a nehézségekre gondol, amelyek a gazdasági életben a rendelkezésre álló tőkék elégte^ lensége miatt mutatkoznak. Ezek a nehézségek a kormány előtt nem ismeretlenek, de eleve ki kell jelentenem, hogy a fizetési eszközöknek megfelelő fedezet nélkül való esetleges szaporítását, vagyis az inflációt a kormány határozottan ellenzi és attól tartózkodni fog. Ez ugyanis a gazdasági élet számára új erőforrásokat nem jelentene, hanem természetszerűleg a pénz vásárlóértékének csökkenését — és amint ezt a • múltban r is láttuk — éppen már meglévő értékek, tőkék elpusztulását eredményezné. Tőkehiányon inflációval segíteni nem lehet, hanem vagy a lehetőséghez képest új tőkék előteremtésén kell dolgozni, vagy minden lehető eszközzel odahatni, hogy a gazdasági élet a meglévő tőkékkel arányosan mereteztessék, illetve, hogy a meglévő tőkék a leggazdaságosabban és a^ legmegfelelőbb módon állíttassanak a gazdasági élet szolgálatába. Uj tőkékre gazdasági életünk ezidőszerint, sajnos, aligha számíthat. A jelenleg mutatkozó 8