Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

56 Àz országgyűlés képviselőházának u óta a parlament nélkül, sőt egyes esetekben a parlament ellenére tud kormányozni. Hogy mindenekelőtt a második kifogással számoljak le, Brüning példájára azért nem lehet joggal hivatkozni, mert Brüning kancellár tényleg kormányoz, ott nincsenek oïvan kérdéseik, amelyekhez nem mert hozzányúlni. (Ügy van! Ügy van balfelől.) Lehet, hogy az ő kormányzása helyes, lelhet, hogy helytelen, de a maga elé kitűzött cél felé konzekvensen tör és ott nincsen tabu, nincsen olyan kérdés, amelyhez ne merne hozzányúlni. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) A másik pedig: méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy Brüninggel szemben a német országgyűlésben két olyan hatalmas nagy és az országban állandóan gyarapodó erejű párt áll, amely a parlamenttel szemben tagadó állásponton van. (Rassay Károly: Ügy van!) Amikor tehát Brüning a diktatúra fegyvereivel a parlamentarizmust védelmezi ott, akkor két antiparlamentáris párttal szemben küzd. (Ügy van! ügy van! balfelől.) Károlyi Gyula gróf ezzel szemben intézkedik, de intézkedéseiben nélkülözöm ia konzekvenciát, a logikát és a mindenféle irányban egyformán megnyilatkozó erélyt. Erre példa, hogy amíg Németországban kiküldtek egy árdiktátort, akinek joga van vaskézzel belenyúlni az ár szabályozásába, mi egy háromtagú bizottságot küldtünk ki, amelynek joga, kötelessége nincs is megállapítva és amely végeredményben, azt hiszem, cilinderének megemelésével fogja üdvözölni az ipari cikkek árának további emelkedését, (ügy van! ügy van! —* Tetszés a baloldalon. — Andaházi Kasnya Béla: A legjobb esetben! — Rassay Károly: Itt az állam drágít! Nem is komoly a dolog! Motalkó!) Az én véleményem szerint ilyen súlyos viszonyok között az országnak vezetésre van szüksége. Brüning Németországot vezeti. Sajnos, mi nem tudjuk, hogy Magyarországot az alkotmányos miniszterelnök, egy alkotmányon kívüli pénzügyi tényező, vagy az az úr vezeti-e, aki újabban kedvtelését külpolitikai utazásokban leli(Ügy van! ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelőh) Most a másik kérdésre térek: míg Brüningnek parlamentellenes pártokkal van dolga, addig a magyar parlamentben olyan politikai párt nincs, amely antiparlamentáris volna. Yan egy laparlamentáris párt, a többségi párt, de antiparlamentárisnak ez sem nevezhető. Igaz, hogy Károlyi Gyula gróf nem támaszkodhatik erre a nagy kormányzó pártra oly mértékben, mint elődje, mert bármilyen szándékot igyekszik is megvalósítani Károlyi Gyula, az egységespárt egy része okvetlenül ellene lesz: ha habozó, té-. velygő, bizonytalan politikát követ, akkor az egységespárt értékes és főleg újabb elemeit fogja miagával szemben találni, míg ha kemény kézzel akar belenyúlni a szükséges reformokba, sokat fog magával szemben találni, akik úgy érzik, hogy ezek a reformok érdekeiket sértik. De még ha így van is, ezek a nehézségek, amelyekkel Károlyi Gyulának számolnia kell, lényegesen kisebbek, mint Brüning nehézségei és e miatt nem lehet elfogadni, hogy Brüning példájára parlament nélkül kellene kormányoznia. (Ügy van! a szélsőbaloldalon') Ami pedig az első kifogást illeti, disztingválni kell azok között az intézkedések között, amelyeket a kormánynak minden körülmények között meg kell tennie pénzügyi és gazdasági téren. De míg Brüning saját maga vezetve önmagát, teszi meg az intézkedéseket, addig itt is sajnálattal konstatáljuk, hogy ilyen JJ. ütése 1932 január 15-én, péntekeíl. logikus intézkedések kisürgetése nálunk a paílament feladata. Hogy csak egyetlen egy dologra mutassak rá, a Nemzeti Banknak kamat- és devizapolitikája egyaránt, meggyőződésem szerint agrárellenes (ügy van! ügy van! balfelől.), a mezőgazdasági néppel szemben érvényesül és ennek a politikának megváltoztatására igenis a parlament állásfoglalásának kellene a kormányt rábírnia. Másodszor pedig vannak olyan intézkedések, amelyeket a kormány egyáltalában nem tehet meg, amelyeket csak törvényhozási úton lehet életbeléptetni. Ilyenek pl. az őszinte örömünkre, •a miniszterelnök úr által is bejelentett álláshalmozási törvény, a részvényjogi novella, az összeférhetetlenségi törvény, de ezeken túlmenően pl. egész adóügyünk szerves reformja is olyan, amely immár halaszthatatlan és amelylyel törvényhozási úton foglalkozni kellene. Erre azt mondja az igen t. kormány: nincs fizikai ideje ezeket a törvényjavaslatokat előkészíteni, a kormánynak ilyen súlyos időben elsősorban kormányozni kötelessége,^ ő tehát kormányoz és nem tud a törvényelőkészítéssel fáradozni. Erre azt mondom: méltóztassék a törvényelőkészítő munkát a parlamentre bízni, a parlament szívesen kiveszi ebből a részét; tessék szakbizottságokat kiküldeni, amelyek nemcsak egy-két, már előterjesztett törvényjavaslatot tárgyaljanak le, hanem a törvényhozás szakbizottságai a minisztériumok tisztviselőivel együtt münden kérdéskomplexumra nézve készítsék elő a mniszterek helyett a beterjesztendő törvényjavaslatokat. Ezekből levonom a konzekvenciákat. Elsősorban intenzív bizottsági munkára van szükség, hogy a törvényjavaslatok előkészítése tárgyában a parlament maga vegye kezébe az iniciatívát, másodszor addig is, amíg az ilyen törvényjavaslatok elkészültek, legalább is hetenként egyszer össze kell ülnie a parlamentnek, hogy a kormány kiadandó rendelkezéseit ellenőrizgessük és az általános pénzügyi és gazdasági politikára a magunk részérőL befolyást gyakorolhassunk. A mai szavazásnál végérvényesen arról van szó, hogy a magyar parlament a felett fog dönteni, alkalmasnak tartja-e saját magát arra, hogy a nemzet munkájában pozitív részt vegyen, igen vagy nem. De figyelmeztetem a t. túloldalt, hogyha mi ki fogjuk mondani magunkról, hogy nem tartjuk magunkat erre alkalmasnak, akkor senki más alkalmasaknak nem fog találni bennünket erre, akkor a parlamentbe vetett úgyis megrendült hitet a közvélemény előtt végleg alá fogjuk ásni. Az ellenzék és a független képviselők mindegyike ebből a nagy nemzeti munkából ki akarja venni a maga részét. A döntés' a többségi párté, többségi jog. Hiszem és meg vagyok győződve róla, hogy vannak ott sokan, akik a saját maguk szellemi és erkölcsi erejébe vetett hittel pozitíven fognak válaszolni erre a feltett kérdésre. De ha várakozásom ellenére tagadólag válaszolnának, akkor meg ke

1 lene kérdezni azt, hogy miért nem bíznak saját magukban, miért nem tartják magukat alkalmasaknak arra, hogy a nemzet munkájában mindennpp részt vegyenek? Erre csak egy választ találok: vannak sokan, akik, ha visszaérni ékernek arra a választásra, amely őket a parlamentbe küldte, ennek a választásnak labilis alapjában nem találnak okot a bizalomra saját maguk iránt. (Zaj.) Ha pedig ez így van, ha ilyen önbelátással vannak a többség oldalán, akkor egy lépéssel előre is kell menni, akkor ez a többség nem követelheti, hogy az ország kormányzásáért a felelősség rá háruljon, akkor nem követelheti