Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Àz országgyűlés képviselőházának i8, ülése 1932 január 15-én, pénteken. 41 ki, amelynek első stációja lesz, hogy a népjóléti minisztériumban vitt ügykezelést megvizsgálja és a Háznak jelentést tegyen, hogy a szükséges jogi, politikai és vagyoni felelősség tekintetében azután a Ház határozhasson. Mégis benyújtok egy további indítványt minthogy szigorúan ragaszkodni akarok a mentelmi ügy eldöntésének vonalához. Az én indítványom az, hogy (Olvassa): «A Ház a mentelmi bizottság javaslatának elvetésével adja vissza az iratokat a mentelmi bizottságnak azzal az utasítással, hugy szerezzt be a népjóíéti miniszter úrtól a vonatkozó fegyelmi iratokat, különösen pedig a JJreiu Imre ellen meg i dított fegyelmi eljárás smái a Dréhr Imre ellen emelt vádakat pontonként felsői oló vadiratot es az azokra adott eszi eveteleket, valamint a felvett bizonyítékokat.» (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezzel az iuditvánnyal én a magam részéről már feleltem a felvetett közjogi aggó dalmakra is. En a mentelmi bizottság jelentésének azt a részét, amely megállapítja, hogy t, politikai államtitkár köztisztviselő és megállapítja, hogy mint ilyen, köztisztviselői, tenát fegyelmi felelősség alá is tartozik, teljes egészében elfogadom. (Helyeslés a középen.) Nem tudoK olyan ellenérvet, amely ezt az egyeuüi helyes álláspontot meg tudná dönteni. (Simon András: JNincs is!) Mindaz, amit t. képviselőtársaim felhoztak, különösen a fegyelmi bíróság függetlenségének hiányára vonatkozólag, (Simon András: Az más kérdés!) kétségtelenül megáll, de nemcsak a politikai államtitkárral szemben, (Úgy van! Ügy van! a jobbközépen. — Simon András: Ügy van! Mindenkivel szemben!) hanem, sajnos, a szolgálati pragmatika hiánya következtében minden egyes köztisztviselővel szemben. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Huszár Elemér: Nagyon korrekt álláspont!) Annak a politikusnak, aki elvállalja az államtitkári állást, éreznie és tudnia kell, hogy egyfelől egy kiváltságos állásta helyezi magát, mert hatalmas hatósági jogkörök birtokába jut, de éreznie kell azt is, hogy ugyanakkor ezek mellett a materiális és címbeli előnyök mellett egy fegyelmi felelősség alá kerül, amely őt, mint köztisztvilőt, terhelni fogja. (Igaz! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Straasz István: Ez a jogi helyzet most!) Fel méltóztattak hozni, hogy ez az álláspont azért nem helyes, mert hiszen a politikai államtitkárt ki lehet nevezni kvalifikáció nélkül. Teljesen így van. Azonban, bocsánatot kérek, minden állásra ki lehet nevezni kvalifikáció nélkül. (Szilágyi Lajos: Ügy van! Tudunk is példákat. — Derültség.) Ez az állami igazgatás alfája, mert fennálló alkotmányjogi törvényeink értelmében az államfő felmentést adhat a kvalifikáció alól. (Ügy van! Ügy van!) Ha tehát az államfő kinevezi az államtitkárt kvalifikáció nélkül, akkor ebben a kinevezési aktusban benne van az is, hogy a kvalifikáció biánj a tekintetében a felmentést megadta. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Hogy valaki köztisztviselő-e, vagy sem, azt egyedül és kizárólag az általa végzett munkakör dönti el. (t'elkiáltások: Meg az eskü! — Tury Béla: És az esküje!) Nem az, hogy kap-e nyugdíjat, nem az, hogy kap-e fizetést, még az sem, hogy tett-e esküt. (Jánossy Gábor: De lényeges!) Méltóztassék csak megnézni a vonatkozó bírósági gyakorlatot. Egyedül attól függ, hogy az illető az arra illetékes állami szervtől kap-e olyan megbízatást a közigazgatásban, az igazságKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. IV. szolgáltatásban, szóval az állami adminisztrációban, amely az ő lényét, amely az ő működését köztisztviselői lénnyé és köztisztviselői működéssé alakítja át. Efelett kár vitatkozni, mert ez egy a joggyakorlatban eldöntött kérdés. Ha megméltóztatnak nézni ennek a kérdésnek a másik oluaiát, nyugodjék meg a képviselő úr, eskü sem kell hozzá. Méltóztassék megnézni, hogy amikor el kell döntenie a bíróságnak a büntetőjogi védelem szempontjából, hogy köztisztviselővel áll-e szemben, vagy sem, a büntető bíróság a kifejlett joggyakorlat szerint kizárólag azt vizsgálja, hogy arra illetékes hatóságtól állami igazgatási, működési körben kapott-e az illető olyan munkakört, amely az ő működését és ennek következtében az ő személyét köztisztviselői jelleggel ruházza fel. Felmerült ebben a konkrét esetben az a kérdés is, hogy az illetőnek anyagi ellenszolgáltatás tekintetében adott kedvező helyzete minősíti-e őt köztisztviselővé, vagy nevezetesen közelebbről: ha lemond az illető ezen anyagi ellenszolgáltatásról, megszünteti-e ez az ő köztisztviselői minőségét és az ő fegyelmi jogkör alá tartozását. Oivastam az igen t. előadó úrnak egy nyilatkozatát, amelyben azt mondja, hogy nem szünteti meg a nyugdíjról való lemondás ezt a köztisztviselői minőséget, mert az illető az ő címét és rangját megtartja. Nem értek egyet a t. előadó úrral, mert törvényeinkben cím és rang- mint ilyen, nem szerepel, ha tehát az illető lemondott is nyugdíjáról, az ő volt állásához kapcsolódó társadalmi megkülönböztetés megmaradt, de ez nem változtat az ő jogi helyzetén. Ellenben még sem vonhatja ki magát a fegyelmi eljárás alól szerintem azért, mert az ő állásának a nyugdíjáról való lemondás után is van több olyan vonatkozása, amely a fegyelmi jogkört fenntartja. (Simon András: Természetesen!) Egyáltalában felmerül az a kérdés, hogy a nyugdíjról lehet-e olyan könnyen lemondani? Hiszen ez a nyugdíj nem magánjogi kötelezettség. Erre a nyugdíjra — a hitelezőkről nem beszélek — illetve az ő nyugdíjas pozíciójából folyó előnyökre bizonyos tekintetben joga van az özvegynek és a gyermekeinek (Ügy van! Ügy van!) és a nyugdíjtörvény vonatkozó rendelkezéséből kiderül, hogy ha az illető nem akar lemondani nyugdíjáról, demeg akarja váltani az ő nyugdíját, amire lehetősége van a nyugdíjtörvény szerint, ezt az aktust csak akkor tudja keresztülvinni, ha ehhez a felesége hozzájárul és ehhez a kiskorú gyermekek részéről az árvaszék hozzájárul. (Ügy van! Ügy van!) Kapcsoljuk ki tehát ezt a kérdést is, vájjon a nyugdíjról való lemondás megszünteti-e az illetőnek fegyelmi felelősség alá való tartozását. Ha mindezek után még sem tudom nyugodt lélekkel elfogadni az előadó úr indítványát, ez azért van, mert még soha ilyen mentelmi előterjesztést nem láttam, amely olyan hézagos volna, amely ennyire tényállás nélkül való volna és amely — nem akarom az erős szót használni — arra irányul, hogy minket belevigyen abba, hoery félretéve minden lelkiismereti skrupulust, döntsünk egy ügyben, amely ügynek tiszta tényállását nem ismerjük. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! En azt kéredezem az előadó úrtól, hogy mi az a tényállás, melynek alapján el kell döntenem azt, hogy van-e itt fegyelmi eljárás alapjául szolgáló cselekmény. En ezt nem találtam meg. Hallottam az előadásban érdekes fejtegetéseket, hivatkozásokat, vonatkozá6