Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
Az országgyűlés képviselőházának 5U. tórium legyen, másodszor, hogy a katasztrális jövedelem aranykoronája után ne pénzben, hanem 12 kg. gabonában állapíttassák meg a járulék és harmadszor, hogy a hátralékot több évre elosztva legyen mód megfizetni. (Elénk helyeslés balfelöl.) Hol van ez a javaslat, ki akadályozza meg érvényesülését? Mikor terjeszti be a kormány? (Esztergályos János: Benne van a programmban! A titkos választójog mellett van. — Zaj.) A legszükségesebb javaslatok felett heteket engednek elmúlni és nines egy lépés előre. (Kun Béla: Máról-holnapra meg lehet csinálni, ha a kormány is úgy akarja. — Farkas István: Hozzák ide a javaslatot!) A îalu harmadik rétege a mezőgazdasági munkásság. (Halljuk! Halljuk!) Itt már nem is bíztam a saját szememnek. Itt kénytelen vagyok elővenni nem dunántúli impressziómat, hanem a debreceni mezőgazdasági kamara beadványát a miniszterelnök úrhoz, amely január 27-éről keltezve az elnöknek és igazgatójának aláírásával a mezőgazdasági munkásság helyzetéről a következőket mondja (olvassa): «Meg kell állapítanunk, hogy munkás népünk az életnek több ridegségét, a nélkülözéseknek fokozottabb mérvét, a nyomorral járó megalázkodásoknak további sorozatát már aligha bírja el teljes lelki összeroppanás és erkölcsi lezüllés nélkül» A természeti és emberi törvények kor* látait már nem bírhatja sokáig tiszteletben tartani, mert reménytelen nyomorúságában állati ösztönéletre fog kényszerülni.» Olvassam tovább? ( Felkiáltások jobb felöl. — Nem kell! — Esztergályos János: Ez az önök tíz esztendős politika j ának eredménye ! ) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Turchányi Egon: Kérem beszédidőm meghosszabbítását. Elnök: Mennyi meghosszabbítást kér a képviselő úr? Turchányi Egon: Amennyi rendelkezésemre állhat. (Kun Béla: Félóra!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő úr beszédidejét egy negyedórával meghosszabbítani? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. (Felkiáltások balfelöl: Félóra!) A közbeszóló képviselő urakat kérem, méltóztassanak a házszabályokat megtartani. 15 perc a maximum. (Zaj.) Turchányi Egon: Egy külön rétege a falunak az ínségakcióban részesülők, illetve részesítendők tömege. A földmívelésügyi miniszter úr nyilatkozott róla nem régen, hogy 3665 vágón gabonát osztatott ki. Ez a gabonamennyiség kevés. Somogyban egyetlenegy községben magam összeírtam 23 családot — több mint száz családtaggal —, ahol a családfő gazda és földmívelő is koldulni kényszerül; más falvakban is hasonló az állapot. Az ínségakció célját tehát nem érte el. (Úgy van! balfelől.) Nem akarok itt kiterjeszkedni arra, hogy az ínség, akció szociális célját elérésében mennyire akadályozta az, hogy egyes helyeken hatóságok terjesztették el róla, hogy dohos gabonát fognak adni, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ne jelentkezzenek sokan. (Csikvándi Ernő: Csodák ezek!) Somogyban vannak jegyzőségek, ahol ilyen híreket terjesztettek. (Felkiáltások jobbfelől: Holî) En minden kijelentésemre várom azt, hogy mit méltóztatik kétségbevonni s azt később bizonyítani fogom, mert egy negyedóra alatt még sok mindent akarok elmondani. Még azt is kénytelen vagyok megmondani, hogy ahol ellenzéki képviselőket válaszűlése 19SÊ február %4-én, szerdán. 475 tottak, ott még bizonyos pártszempontok is uralkodnak az ínségakció kezelésében. (Zaj) Ezt úgyse kell, hogy rögtön bizonyítsam. Itt van az ádándi jegyző levele, amelyet abban a tárgyban írt, hogy én megbíztam az egyik embert, írja össze, ki nem részesült az inségakcióban, ki volna még erre rászorulva. Ezt a listát illetékes helyre beterjesztettem ezeken az embereken keresztül. Erre feleli a jegyző a következőt. (Kelemen Kornél: Kinek?) Annak a Szentes János nevezetű választópolgárnak és reám is kitér válaszában. Azt írja, hogy csak 260 métermázsát utalt ki az alispán úr és nem más, ami csak az augusztusban jelentkezők szükségletét fedezi, a most összeírtak részére a képviselő úr utaltasson ki 154 métermázsát. (Farkas István: Ezt mondják mindenhol! — Simon András: Ez annyit jelent, hogy nincs! — Tauf fer Gábor: Hat pengőért adták Ausztriának a búzát! Zaj.) Az inségakcióra vonatkozólag vagyok bátor a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy igenis igen sok éhező ember van még az országban. Az inségakcióra nem elég az a menynyiség, amelyet a kormány előirányzott. (Simon András: Ez igaz!) Nem méltóztatnék-e jó ötletnek tartani, hogy ennek a Háznak tekintélyét emelni kellene most valami szép gesztussal, például azzal, hogy amelyik képviselőtársunknak 1000 pengőn túlmenő más forrásból származó jövedelme van a képviselői fizetésén kívül, lemondana legalább a feléről a íképviselői fizetésnek (Farkasfalvi Farkas Géza: Aláírjuk!) arra a célra, hogy ezen gabonát lehetne venni az Ínségeseknek? (Felkiáltások középen: Erről lehetne beszélni!) Mert szükség volna a konzervativ rend érdekében a képviselőház tagjai részéről ilyen gesztusokra is. Ha pedig azt nézem, hogy a falun milyen állapotban vannak a gyerekek, ott van a Stefánia Szövetség jelentése, amely azt mondja, hogy derékban törik már a magyar jövő, mert úgy terjed a gümőkór, az angolkór és a fűtőanyaghiány miatt való légzőszervi megbetegedés a csecsemők közt, hogy ellene a küzdelmet nem tudja kellőképpen folytatni. Beszéljek .azokról a családfenntartó falusi anyákról, akiknél a férfikar hiányzik a mai időkben és akiknek maguknak kell a munkát végezniök, h ; )gy eltartsák a családot? Azt mondja. Korányi pénzügyminiszter úr, hogy nem lehet most a faluban jobb gazdasági életet teremteni, meri, nincsen mit eladniok a gazdáknak. A gazdáknak még az ingük is eladó most már, de nem lehet csodálkozni, hogy ott nyomorúság van, amikor vannak ezerlelkes községek, ahol 100 pengőt nem lehet összeszedni valamennyi lakostól. Es amikor állatot akar eladni a gazda, hogy áll a helyzet? Mert eladó állatja van a gazdának. Hiszen itt van a csendben meghosszabbított osztrák—magyar kereskedelmi szerződés, amelynek az Ausztriába való bevitelre február 21-től 27-ig szóló kontingense olyan kicsi volt, hogy az itt kivitelre bejelentett marhákból csupán 3 százalékot, a sertésekből pedig csupán 8 százalékot engedett. Ez a bejelentett nagy állatmennyiség bizonyítéka annak, hogy van itt eladó állat még, amelynek eladása a gazda érdekét szolgálná, de pénz nincsen reá. (Simon András: Nohát ez az! — Kun Béla: Nincsen olcsó takarmány, nem vagyunk külföldre versenyképesek! — Simon András: Ez csak nem a kormány hibája, hogy az osztráknak nincsen
