Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 5U. tórium legyen, másodszor, hogy a katasztrális jövedelem aranykoronája után ne pénzben, ha­nem 12 kg. gabonában állapíttassák meg a já­rulék és harmadszor, hogy a hátralékot több évre elosztva legyen mód megfizetni. (Elénk helyeslés balfelöl.) Hol van ez a javaslat, ki akadályozza meg érvényesülését? Mikor ter­jeszti be a kormány? (Esztergályos János: Benne van a programmban! A titkos választó­jog mellett van. — Zaj.) A legszükségesebb ja­vaslatok felett heteket engednek elmúlni és nines egy lépés előre. (Kun Béla: Máról-hol­napra meg lehet csinálni, ha a kormány is úgy akarja. — Farkas István: Hozzák ide a ja­vaslatot!) A îalu harmadik rétege a mezőgazdasági munkásság. (Halljuk! Halljuk!) Itt már nem is bíztam a saját szememnek. Itt kénytelen va­gyok elővenni nem dunántúli impressziómat, hanem a debreceni mezőgazdasági kamara be­adványát a miniszterelnök úrhoz, amely ja­nuár 27-éről keltezve az elnöknek és igazgató­jának aláírásával a mezőgazdasági munkásság helyzetéről a következőket mondja (olvassa): «Meg kell állapítanunk, hogy munkás népünk az életnek több ridegségét, a nélkülözéseknek fokozottabb mérvét, a nyomorral járó megaláz­kodásoknak további sorozatát már aligha bírja el teljes lelki összeroppanás és erkölcsi lezüllés nélkül» A természeti és emberi törvények kor­* látait már nem bírhatja sokáig tiszteletben tar­tani, mert reménytelen nyomorúságában állati ösztönéletre fog kényszerülni.» Olvassam to­vább? ( Felkiáltások jobb felöl. — Nem kell! — Esztergályos János: Ez az önök tíz esztendős politika j ának eredménye ! ) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Turchányi Egon: Kérem beszédidőm meg­hosszabbítását. Elnök: Mennyi meghosszabbítást kér a kép­viselő úr? Turchányi Egon: Amennyi rendelkezésemre állhat. (Kun Béla: Félóra!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő úr beszédidejét egy negyedórával meghosszabbítani? (Igen!) A Ház a hosszabbí­tást megadta. (Felkiáltások balfelöl: Félóra!) A közbeszóló képviselő urakat kérem, méltóz­tassanak a házszabályokat megtartani. 15 perc a maximum. (Zaj.) Turchányi Egon: Egy külön rétege a falu­nak az ínségakcióban részesülők, illetve része­sítendők tömege. A földmívelésügyi miniszter úr nyilatkozott róla nem régen, hogy 3665 vá­gón gabonát osztatott ki. Ez a gabonamennyi­ség kevés. Somogyban egyetlenegy községben magam összeírtam 23 családot — több mint száz családtaggal —, ahol a családfő gazda és földmívelő is koldulni kényszerül; más falvak­ban is hasonló az állapot. Az ínségakció célját tehát nem érte el. (Úgy van! balfelől.) Nem akarok itt kiterjeszkedni arra, hogy az ínség­, akció szociális célját elérésében mennyire aka­dályozta az, hogy egyes helyeken hatóságok terjesztették el róla, hogy dohos gabonát fog­nak adni, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ne jelentkezzenek sokan. (Csikvándi Ernő: Csodák ezek!) Somogyban vannak jegyzőségek, ahol ilyen híreket terjesztettek. (Felkiáltások jobbfelől: Holî) En minden kijelentésemre vá­rom azt, hogy mit méltóztatik kétségbevonni s azt később bizonyítani fogom, mert egy ne­gyedóra alatt még sok mindent akarok elmon­dani. Még azt is kénytelen vagyok megmon­dani, hogy ahol ellenzéki képviselőket válasz­űlése 19SÊ február %4-én, szerdán. 475 tottak, ott még bizonyos pártszempontok is uralkodnak az ínségakció kezelésében. (Zaj) Ezt úgyse kell, hogy rögtön bizonyítsam. Itt van az ádándi jegyző levele, ame­lyet abban a tárgyban írt, hogy én meg­bíztam az egyik embert, írja össze, ki nem ré­szesült az inségakcióban, ki volna még erre rászorulva. Ezt a listát illetékes helyre beter­jesztettem ezeken az embereken keresztül. Erre feleli a jegyző a következőt. (Kelemen Kornél: Kinek?) Annak a Szentes János ne­vezetű választópolgárnak és reám is kitér vá­laszában. Azt írja, hogy csak 260 métermázsát utalt ki az alispán úr és nem más, ami csak az augusztusban jelentkezők szükségletét fe­dezi, a most összeírtak részére a képviselő úr utaltasson ki 154 métermázsát. (Farkas István: Ezt mondják mindenhol! — Simon András: Ez annyit jelent, hogy nincs! — Tauf fer Gá­bor: Hat pengőért adták Ausztriának a bú­zát! Zaj.) Az inségakcióra vonatkozólag vagyok bátor a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy igenis igen sok éhező ember van még az or­szágban. Az inségakcióra nem elég az a meny­nyiség, amelyet a kormány előirányzott. (Si­mon András: Ez igaz!) Nem méltóztatnék-e jó ötletnek tartani, hogy ennek a Háznak te­kintélyét emelni kellene most valami szép gesztussal, például azzal, hogy amelyik kép­viselőtársunknak 1000 pengőn túlmenő más forrásból származó jövedelme van a képviselői fizetésén kívül, lemondana legalább a feléről a íképviselői fizetésnek (Farkasfalvi Farkas Géza: Aláírjuk!) arra a célra, hogy ezen ga­bonát lehetne venni az Ínségeseknek? (Felkiál­tások középen: Erről lehetne beszélni!) Mert szükség volna a konzervativ rend érdekében a képviselőház tagjai részéről ilyen gesztu­sokra is. Ha pedig azt nézem, hogy a falun milyen állapotban vannak a gyerekek, ott van a Ste­fánia Szövetség jelentése, amely azt mondja, hogy derékban törik már a magyar jövő, mert úgy terjed a gümőkór, az angolkór és a fűtő­anyaghiány miatt való légzőszervi megbetege­dés a csecsemők közt, hogy ellene a küzdelmet nem tudja kellőképpen folytatni. Beszéljek .azokról a családfenntartó falusi anyákról, akiknél a férfikar hiányzik a mai időkben és akiknek maguknak kell a munkát végezniök, h ; )gy eltartsák a családot? Azt mondja. Korányi pénzügyminiszter úr, hogy nem lehet most a faluban jobb gazdasági éle­tet teremteni, meri, nincsen mit eladniok a gaz­dáknak. A gazdáknak még az ingük is eladó most már, de nem lehet csodálkozni, hogy ott nyomorúság van, amikor vannak ezerlelkes községek, ahol 100 pengőt nem lehet összeszedni valamennyi lakostól. Es amikor állatot akar eladni a gazda, hogy áll a helyzet? Mert el­adó állatja van a gazdának. Hiszen itt van a csendben meghosszabbított osztrák—magyar kereskedelmi szerződés, amelynek az Ausztriába való bevitelre február 21-től 27-ig szóló kon­tingense olyan kicsi volt, hogy az itt kivitelre bejelentett marhákból csupán 3 százalékot, a sertésekből pedig csupán 8 százalékot enge­dett. Ez a bejelentett nagy állatmennyiség bizonyítéka annak, hogy van itt eladó állat még, amelynek eladása a gazda érdekét szol­gálná, de pénz nincsen reá. (Simon András: Nohát ez az! — Kun Béla: Nincsen olcsó ta­karmány, nem vagyunk külföldre versenyké­pesek! — Simon András: Ez csak nem a kor­mány hibája, hogy az osztráknak nincsen

Next

/
Thumbnails
Contents