Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Àz országgyűlés képviselőházának 54ügyi miniszteri rendeletben foglalt korlátozása azt a közérdekű célt szolgálja, hogy a kisbirtokosokat megóvja attól, hogy a megrendelések gyűjtésével foglalkozók őket a gazdasági erejüket és szükségleteiket r

meghaladó nagyobb gazdasági gépek rendelésére bírják reá. Ugyané döntvény értelmében a községi elöljáróság hitelesítő közreműködése nzért tétetett az ügylet érvényességi kellékévé, hogy a nagyobb gazdasági gép megrendelésére való reábírás^ végett felkeresett ^kisbirtokos a rendelés megtétele, vagy a szerződés megkötése előtt a gazdasági viszonyait és körülményeit jól ismerő községi közhatóság részéről a vételi jog és gazdasági körülményei felől megfelelő útbaigazításban részesüljön és esetleg a hitelesítés megtagadásával akarata ellenére is megóvassék a gazdaságig helyzetével összeegyeztethetetlen ügylet hátrányaitól. A döntvény indokolása szerint e védelemre a megrendelő-gyüjtŐ rábeszélésének és kecsegtető rábeszélésének és kecsegtető Ígéretének hatása alá került kisbirtokos annyival inkább rászorul, mert a súlyos megterhelésével járó nagyobb gazdasági gép vétele ránézve sorsdöntő jelentőségű, aminek következményeit szakavatott és tárgyilagos felvilágosítás nélkül, járatlanságánál és tapasztalatlanságánál fogva rendszerint végig sem tudja gondolni.» — Ez az eset történt, amikor láttuk, hogy használt, öreg gépeket adtak el új gyanánt. Az a szegény falusi ember, az a gazdálkodó tulajdonképpen nem tudja megállapítani, mi az új típus, mi a modern típus és melyik a rossz gép. (Tovább olvassa): «Az ellenkező álláspont ugyanis arra a tarthatatlan eredményre vezetne, hogy abban az esetben, ha, mint a jelen esetben is, az egyik kisbirtokos a gép eladóját maga keresi fel, maga eszközli a gép megrendelését, úgy pusztán e tény folytán azok a többi kisbirtokosok, akik a gépeladót fel nem keresték & akik a megrendelés eszközlésére még reábirandók és e végett felkeresendők voltak, akiknek társulása nélkül ^vagyoni fedezet hiányában a nagyobb gazdasági gép adásvétele az eladó részéről esetleg meg sem lett volna köthető, a törvényben biztosított védelemtől elüttetnék, a közérdekű cél megvalósítása meghiusíttatnék s ekként a törvény rendelkezése kijátszhatóvá válik. Helyes álláspontra helyezkedett ennélfogva a fellebbezési bíróság, amidőn a perben azt tette ténymegállapítás tárgyává, hogy a felperest illetően fennforognak-e 'a traktor rende lésének törvényben előírt érvényességi kellékei. A tényállás alapulvétele mellett s arra való figyelemmel, hogy nem merült fel a perben adat arra vonatkozóan, hogy a felperes az okirat fenti módon történt aláírása előtt a községi elöljáróság részéről a vétel jogi és gazdasági körülményei felől megfelelő szakavatott és tárgyilagos útbaigazításban részesült volna, kifejtett indokai alapján nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak .az a jogi álláspontja, hogy a felperes részéről történt traktorrendelés az alaki érvényességi feltételek hiánya miatt érvénytelen. Minthogy pedig az érvénytelenség következtében az okirat alapján a felperes ingatlanaira foganatosított jelzálogjogbekebelezés sem érvényes, amennyiben a jelzálogjog érvényes; ügyleten alapuló követelést feltételez, az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel a felperes jelzálogjog törlése iránti keresetének helyet adott. C.. V. 8.414-1930.» ülése 1932 február 2A-en, szerdán. 47ÍI Elnök: Méltóztassék befejezni! Andaházi Kasnya Béla: Még csak egy mondatot s máris befejezem. Amint látjuk, a Kúria igenis, megvédi ezeket a kisembereket és miután mód és lehetőség van arra, hogy érdekeiket megvédjék, kérem képviselőtársaimat, utasítsák valamennyi kisemberüket és a bajbajutottakat olyan irányban, hogy itt keressék meg a jogorvoslást, ahol erre mód és lehetőség kínálkozik. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi és az igaaságügyminiiszter 'uraknak. (Kun Béla: Nem felelnek a miniszter urak?) Következik Turchányi Egon képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz a gazdasági válság és a szükséges intézkedések ügyében: Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy iá gazdasági válság a konzervativ polgári államrendet immár alapjaiban támadja meg s veszélyes megrázkódtatásokkal fenyeget? Hajlandó-e a kormány a kikerülhetetlen és halaszthatatlan intézkedéseket megtenni a megrázkódtatások elhárítására, főleg a magángazdaságok életképességének előmozdítása, a földbirtokreform által sújtottak megsegítése, az inségakeió végrehajtásának akadálytalan biztosítása, a földteherrendezési eljárás komolyságának helyreállítása, egyes közintézmények akut nehézségeinek kiküszöbölése s a polgári gondolat önvédelmének lehetővé tétele útján? Budapest, 1932. évi február hó 22-én Turchányi Egon s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Turchányi Egon: T. Ház! Természetes lélektani folyamat, hogy a kívülről hozott sajgó és fájdalmas benyomásokat a Ház légköre letompítja. Valamennyien hajlandók vagyunk arra, hogy itt ebben a fényes teremben, vagy pedig a süppedő szőnyegeken, vagy pedig a képviselőknek az egyéni nyomort kizáró társaságában lássuk a mai életnek igazi arcát. A polgári elemek mindig hajlamosak arra, hogy bizonyos kendőzéssel nézzék a helyzetet. Nálunk elősegíti ezt a helyzetet még az is, hogy időnként bizonyos optimista kormánynyilatkozatok jelennek meg. Amint a magyar közviszonyok romlásukban egy-egy zökkenőt érnek el és nem történik utánuk általános katasztrófa, akkor mindig megjelenik a minisztérium valamelyik tagja részéről egy-egy kormánynyilatkozat, amely azt mondja, hogy nyugodtan bízni lehet a jövőben. (Feniczy Ignác: Természetes! Felizgassák a tömeget? — Kun Béla: Ki mondja? Itt egy miniszter sincs jelen!) A magyar életerőben bízni kell, de hogy mindig újabb és újabb optimista nyilatkozatok lássanak napvilágot, csak azért, hogy később megcáfoltassanak, ez nem helyes és nem okos. Mert ezek az optimista nyilatkozatok nem mások, mint ha valaki a világos helyről kimegy a sötétebb helyre és egy pillanatra megdöbben és meghökken, amíg pupillái nem szoktak hozzá a sötétséghez és megint látni nem kezd. Ezek az optimista nyilatkozatok csak annyit jelentenek, hogy a sötétebb helyzetben megint nagyobb katasztrófák bekövetkezése nélkül élünk és látunk. Az élet igazi arca nem itt van, hanem kint van és a határa az a metsző különbség, amelyet valamennyien érzünk, amikor a Ház ka-