Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

470 Az országgyűlés képviselőházának ; léstartás büntetendő cselekmény. Tekintettel arra, hogy kihágási cselekmény egyáltalán nem lehet alapja ugyanilyen egyesület megalakulásának és működése megkezdésének, mert e megalakulás jogszerűtlen lévén, annak folytatása sem mondható törvényszerűnek, olyan egyesület, amely kihágás elkövetésével kezdi meg működését, nem engedélyezhető, hasonló kihágásoknak a jövőben való elkövetése megakadályozhatóságának szempontjából sem, és ugyanezen oknál fogva jogszerűen meg sem alakulhatott.» Hogy mit akart ezzel mondani, azt pontosan nem tudom, csak sejtem. (Tovább olvassa): «Tekintettel ezenfelül arra, hogy a pártszervezet politikai megbeszéléseket folytat, a munkabérek ellen lázít naponta megtartott gyűlésein, á köz szempontjából sem kívánatos a párt megalakulása, annál kevésbbé, mert Jászfelsőszentgyörgy község hazafias és vallásos lakossága a nemzetközi párt megalakulásával ezen érzéseikben és felfogásukban megtámadottaknak érzik magukat a hozzám beküldött nyilatkozat szerint, így a pártszervezet megalakulása a község lakosságának nyilván két ellentétes és nem politikai, hanem vallási és hazafias pártra való szakadása a község belbékéjének felfordulását és azt eredményezi, hogy a község lakossága között egyenetlenség tör ki, amely körülmény pedig az előreláthatóan a községben bekövetkezendő belvillongások folytán nemcsak a közbiztonság szempontjából aggályos jelenségnek tekintendő, hanem nyilvánvalóan helyrehozhatatlan károkat is okozna: a községi elöljáróságnak a rendelkező rész szerint kellett tehát határoznia.» (Esztergályos János: Ezt vagy egy bál után, vagy egy vadászat után fogalmazták! — Schmidt Miklós: Honnan tudja, hogy akkor szokták? — Esztergályos János: Vagy-vagy!) Ismétlem, azért olvastam fel ezt a véghatározatot, hogy bekerüljön a Képviselőház naplójába és majd lássa az utókor, hogy felelős helyen levő köztisztviselők hogyan birkóznak a magyar nyelvvel, amikor meg akarják okolni azt, hogy a szociáldemokrata pártszervezet működését pedig nem engedélyezik. (Kertész Miklós: Hát még,a logikával hogy birkóznak!) Jön tehát ténybeli adatot hoztam fel most a belügyminiszter úr kijelentésével szemben. A belügyminiszter úr, amikor első kérdéseimet intéztem hozzá a szociáldemokrata párt szervezetével kapcsolatban, az erős kéz politikájút hirdette lefelé és felfelé egyaránt. A belügyminiszter úr már többször tett ilyen kijelentést ilyen ügyekben és azok a kijelentések mindig olyan természetűek voltak, amelyeket nekem tudomásul kellett vennem, mert a belügyminiszter úr azt az elvi felfogást juttatta itt mindenkor kifejezésre, amelyet az az ismert elvi jelentőségű véghatározat foglal magában. A tények azonban sok alkalommal az ellenkezőjét produkálják annak, amit a belügyminiszter úr itt kifejezésre juttat, amikor választ ad az én interpellációmra. Szeretném, ha valahára tiszta helyzetet teremtene a belügyminiszter úr ezen a téren is. Valamikor Oroszországban dolgoztak ilyen eszközlökkel és ez keservesen megbosszulta magát, mert az emberekbe belefojtották a szót. Nagyon keserves gyümölcsöket terem az, amikor az emberek nem nyilatkozhatnak meg szabadon. Ha megnyilatkozhatnak, nem olyan veszedelmes, ha á nyilt színen kipanaszolják magukat, mintha azok az elfojtott indulatok más úton keresnek érvényesülést. Ez csak egy szempont, de az emberi, az osztó igazság, egyben a . ülése 1932 február 24-én, szerdán. politikai szabadság — mert mégsem éljük talán a Bach-korszakot — követeli azt, hogy valahára valamelyes

r parányi jogszabadságot a magyar dolgozó nép is élhessen úgy, ahogyan az az ő politikai felfogásának megfelel. Én sohasem, láttam még azt, bogy egységespárti gyülekezeteket, pártszervezeteket akként kezeltek volna, mint kezelik a szociáldemokrata párt szervezeteit. Látom azonban így kezelni azokat a pártokat, amelyek a kormány szempontjából nem kívánatosak. Tudom azt, hogy ezeket mindjárt felforgató tendenciával vádolják, tudom azt, hogy itt mindjárt a társadalmi rend felfordításától félnek. Nos, akármik következnek is el, az a szabadság, amelyik kijár az egyik pártnak, ki kell hogy járjon a másiknak is, és én ezt a célt szolgáltam akkor, amikor most néhány konkrét eset kapcsán ismételten kérdést intéztem ebben az ügyben a belügyminiszter úrhoz. Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr által felvetett kérdésben álláspontomat már ismételten leszögeztem és eszerint az álláspontom szerint jártam el minden egyes olyan konkrét esetben, amely jogorvoslatok folytán elém került. Ehhez az álláspontomhoz sem hozzátenni valóm, sem abból elvenni valóm nincsen. Kérem válaszom tudomásulvételét. {Helyeslés jobbfelől. — Esztergályos János: Ez kevés, ez gyenge!) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszontválasz jogával élni. Szeder Ferenc: T. Ház! Ezt az elvi kijelentést én már hallottam a belügyminiszter úrtól. De konzekvenciái is vannak ennek a kijelentésnek. (Esztergályos János: Túlságosan spártai felelet. — Derültség. — Simon András: Inkább lakonikus talán?) Mert mi történik azokban az esetekben, amikor a pártszervezet működését betiltja a közigazgatási hatóság, egyben kihágási eljárást indít 5, 6 vagy 7 ember ellen és lebírságolja őket? Mi történik ezekkel az emberekkel? A pártszervezetekkel kapcsolatban kihágási eljárás tétetik folyamatba ellenük, elítélik őket, és még ha harmadfokon sikerül is nekem elérnem azt, hogy a belügyminiszter úr igazságot szolgáltat a pártszervezeti kérdésben, de nem szokott igazságot szolgáltatni, legalább az eddigi gyakorlat az ellenkezőjét igazolja ennek, s azt a 6—7 embert, tiltott gyűlés tartása címén 15—20—30 napi eljárásra ítélik. Nem elégszem tehát meg a belügyminiszter úrnak ezzel a szerény kijelentésével, hanem azt kérem, hogy ennek konzekvenciái is legyenek. Nemcsak az, hogy harmadfokon egy év multán a belügyminiszter úr esetleg megsemmisítse az elsőfokú határozatot, hanem, hogy már az elindulásnál ne fordulhassanak elő azok a jelenségek, amelyekről én ebben a pillanatban szóltam. Miután a belügyminiszter úr felszólalása engem ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem elégít ki, mert ennél többet várok, ennélfogva a belügyminiszter úr válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr által adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Andaházi Kasnya Béla képviselő úr interpellációja a ke-