Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

444 Àz országgyűlés képviselőházának 5U radtak hátralékban, ebből tíz-tizenkétmillió pengő illegális, tehát egészen jogtalan keresetük ered. Nem tudom megérteni, hogy ugyanakkor, amikor a kormány a kisemberek adóit a legkíméletlenebb módon hatja be és különösen a Dunántúlon valóságos tatárjárásként vonul végig a végrehajtók serege és igyekszik a hátralékos adókat behajtani, egészen komoly emberek beszélik akkor azt, hogy például Mikes püspök úr több mint 90.000 pengővel maradt adóhátralékban. Még nem olvastam arról, hogy Mikes püspök urat megszorongatták volna ezért a rettenetes adóhátralékért, senki sem hallott arról, hogy például herceg Esterházy, azután egy csomó gróf, nagybirtokos, nagybérlő, nagykaptialista miért nem fizeti be pontosan adóját. Nem olvastunk arról, hogy ezeknél is olyan adóvégrehajtást rendeztek volna, mint amilyent Pacsán rendeztek. Ez a pacsai dolog — ha már ennél tartok — nem egyedülálló. Ismertetek egy hirdetményt, amely azt mondja (olvassa): «Hirdetmény a közadóhátralék fejében lefoglalt 25 szarvasmarha, 21 ló, 136 sertés, 4 kecke, 39'5 mázsa búza, 2 varrógép, 69 vánkos, 2 szecskavágó, 308 métermázsa tűzifa, 5 métermázsa liszt

% 1 métermázsa só, 1 métermázsa liszt, másfélmázsa cukor, 1 cséplőgép Diósáp községben nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek el fognak adatni stb». Itt mindazt megtaláljuk, amire a falunak szüksége vam Itt van a varrógép, a szecskavágó, a répa, a vánkos, liszt, só, minden itt van. Amikor tehát a kormány az adókat a kisemberektől, a kisgazdáktól, iparosoktól^ munkásoktól a legkíméletlenebb módon hajtja be, akkor mégis csak felháborító azt tudni, hogy vannak emberek, mégpedig fölös számmal, akik 5—10—12 ezer pengő adóval tartoznak és egyenesen utaznak arra, hogy a kormány velük kiegyezzék, hogy így maguknak illegális hasznot szerezzenek. Azt gondolnám, hogy abban a felizgatott hangulatban, amelyben ma van a gazdaközönség, a munkások, a kiskereskedők, a kisiparosok éppen az adóhátralékok kíméletlen behajtása miatt, sokkal csillapítólag hatna, ha a kormány közölné a közvéleménnyel azoknak a neveit, akik 5000 pengővel és azon felül tartoznak adóval, mint az, amit ma látunk, hogy csillapításként még^ a legkisebb adóvégrehajtásnál is egy valóságos hadsereg vonul ki. A csendőrszuronyoknál és a kíméletlen hatósági eljárásnál jobban megnyugtatná a közvéleményt,^ ha tudná azt, hogy a kormány az adóbehajtások terén egyforma mértékkel jár el és amilyen kíméletlen szigorral jár el a kisemberekkel szemben, ugyanolyan kíméletlen szigorral jár el^ azokkal szemben, akik — ismétlem — 5000 pengős és annál nagyobb összegű hátralékban maradtak adójukkal. Ma azt látjuk — és ezt 12 év óta látjuk — hogy a kormánynak Janus-feje van. Az egyik arc morc zsandárarc, amelyet a dolgozók, az iparosok, a munkások, SL kereskedők és a kistisztviselők felé fordít és a Janus-fejnek ez az oldala kíméletlen acélkörmökkel veszi el az utolsó párnát is azoktól, akik adójukkal hátralékban maradtak. Ugyanakkor a Janus-fej másik oldala, a kormányzati rendszernek másik arca sima, barátságos lakáj arc, simamosolyú arc azokkal szemben, akik ennek a reakciós rendszernek támogatói és akik a hatalom, a vagyon, a dicsőség birtokában még annyit sem tesznek meg annak az államnak, amelynek dicsőségében sütkéreznek, hogy becsülettel megfizessék adójukat. Ezekkel szemben követeljük a legkíméletlenebb eljárást. Annak a kormányzati rendszernek, amelynek vannak csendőrei Pacsán ártatlan emberekbe hátulról . ülése 1932 február 2^-en, szerdán. belelőni, legyen ereje és bátorsága azokkal szemben is fellépni, akik 30—40.000 pengős adóval vannak hátralékban. Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Fabinyi Tihamér! Fabinyi Tihamér: T. Ház! Éppen tegnap hallottunk a Ház túloldaláról egy igen konciliáns hangú, komoly beszédet, amely összetartásra hívott fel. En csatlakozni akarok ehhez, de nem csupán a politikusoknak, hanem a különböző foglalkozású társadalmi osztályok összefogására, ezek szolidaritási érzésére akarok apellálni. Nagyon igaza volt az én t. barátomnak, Himyady Ferenc gróf képviselő úrnak, amikor elismerte és feltételezte, hogy komoly, nagy hazafias aggodalom üli meg azoknak a lelkét is, akik a Háznak ezen az oldalán ülnek. Mi segíteni akarunk és ki akarjuk vezetni a nemzetet ebből a nehéz helyzetből, amelyben a világnak úgyszólván minden egyes állama senyved, nyög és kínlódik. Ennek azonban egyetlen módja az, ha a gazdasági kérdéseket ésszerűen, szenvedélyektől, szónoklatoktól mentesen nézzük meg, reálisan, .• úgy, ahogyan otthon a gazda hideg fejjel, reálisan csinálja meg a számvetését, úgy, ahogyan reálisan és okosan kalkulál a kereskedő és az iparos is, mert a gazdasági életnek vannak kérlelhetetlen törvényei, amelyeket sem szónoklattal, sem szenvedélyességgel megváltoztatni nem lehet és amelyeknek figyelmbe nem vétele idézte elő az egész világon ezt a katasztrófát. (Ügy van! Ügy van!) Ez a katasztrófa sokkal súlyosabb nálunk a szerencsétlen békeszerződések folytán. Eszembejut Alcide Hervay-nak sokszor idézett szép mondása: ha a Louvre-ba, a nagy múzeumba belépünk és felmegyünk ott az első lépcsőfokokon, szembetűnik a görög szobrászat egyik legszebb alkotása, a szamotrakei Nike-nek, a győzelem istennőjének szobra, amelynek csak egyetlen nagy hibája van, hogy nincsen feje. Fej nélkül csinálták meg a békeszerződéseket és ez okozza a mi bajaink teljességét. A világválság okozza a bajok legnagyobb részét és lelkiismeretesen meggondolva, be kell vallanunk, hogy a bajok 10—20%-a az, amelyen segíteni tudunk; de ezen segítsünk, fogjunk össze azok, akik különböző foglalkozási ágakhoz tartozunk, üljünk le a zöldasztalhoz és számítsuk ki a reális lehetőségeket. (Esztergályos János: Pacsán összefogdosták az embereket! — Malasits Géza: Hogy azt számítsák ki, miként lehet a munkást még jobban megnyúzni!) Szenvedélyességgel nem tudjuk a gazdasági élet törvényeit megváltoztatni. Nekünk le kell vetkőznünk néhány nemzeti gyöngeségünket és hibánkat. Az egyik az, hogy &

f bizalom nincs meg bennünk, mert a magyar sírva vigad; s mit tesz akkor, amikor mint a mai viszonyok között, sírásra van oka? Akkor annyira kétségbeesik és lelógatja a fejét, hogy nincs meg benne az élniakarás. Márpedig, ha nincs meg bennünk a törhetetlen akarat, hogy kiemelkedjünk egyetértően, összetartva ebből a bajból, akkor nem lesz jövő, mert az, aki elesik, még felkelhet, de az a beteg, aki maga lemond a gyógyulásról, azon senki, az Úristen kegyelme sem segít. Es le kell küzdenünk azt az öröklött szónoki bajt, amely valami csodálatos átöröklésként ránehezedik a mi politikai és egyéb közéletünkre. Méltóztassanak visszagondolni, hogy