Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Áz országgyűlés képviselőházának 6%. ezen a helyen és ezt megelőzően a kisebb Házban, évtizedeken keresztül meddő gravaminális közjogi vita folyt, amelynek tenorja a panaszok pattogó felsorakoztatása volt és ma, amikor gazdasági kérdésekről kell beszélnünk, mert ezekkel áll vagy esik a létünk, megint csak ezt a pattogó, gravaminális, panaszkodó hangokat halljuk. S miután gazdasági kérdésekben nem lehet másképpen panaszkodni, mint ba egy adresszátust keresünk, ez nem lehet más, mint a mindenkori kormány, avagy pedig a másik foglalkozási ágnak a tagja. Ez a gravaminális retorika is megnehezíti a gazdasági kérdéseknek mindnyájunk érdekében szükséges, létfeltételeinket képező megnyugtató megoldását. Összefogásra van a gazdasági szakemberek között szükség és ezt ne befolyásoljuk hátrányosan a szenvedélyek felkeltésével. Teljesen egyetértek a t. előttem szólott képviselőtársammal abban, hogy ez az összefogás csak úgy lehetséges, (Malasits Géza: A kisteleki összefogásról beszéljen!) ha ész és értelem vezeti, másrészt az vezeti, amit az előttem szóló talán bizonyos egyoldalú beállításban, de mint alaptételt vallott, nevezetesen az, hogy ebben a nemzetmentő összefogásban t igenis minden egyes társadalmi és foglalkozási ágnak méltányosnak és áldozatkésznek kell lennie. (Szeder, Ferenc: Kezdjék a gyilkos urak!) Ebben a szomorú bajban mégis van a bajoknak egy mellékterméke, ami örvendetes, s amit meg kellene ragadnunk s ez az, amit soha eddig más foglalkozási ág el nem ismert, vagy ha elismert, nyiltan nem hirdetett. Itt a parlamentben hangzott el olyan felszólalás, a bank- és kereskedelmi érdekeltség prominens képviselőjétől, hogy elismeri, hogy az összes bajok alapoka a mezőgazdaság teljes, szörnyű tönkremenetele, hogy elsősorban ezen kell segíteni még annak is, aki nem is szimpatizál esetleg a mezőgazdasággal, aki nem is mezőgazda és nem mezőgazdasági érdekelt. Ez olyan hatalmas és fontos felismerés, amit csak azért nem láttunk be eddig, mert az utcán feküdt. Mert csodálatos gyengesége az emberi szellemnek, hogy éppen a közkézen fekvő igazságokat hajlandó a legkésőbb felismerni s a felismerésből a konzekvenciákat levonni. T. uraim! Vonjuk le ezeket a konzekvenciákat, tartsunk össze, mert segíteni a dolgokon lehet. Kevés kivételtől eltekintve, a gazdasági kérdések tekintetében, úgy hiszem, egyetértünk abban, hogy inflációt nem szabad engedni, mert ennek szörnyű bajait mi már magunkon tapasztaltuk, s még azok sem fognak rajta aratni, azok a nem kívánatos elemek, akik a múltban esetleg arattak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy deflációt csináljunk, és nem jelenti azt, hogy ennél a negatív alapelvnél maradjunk. Pozitívumot kell adni, nem szabad az életet megdermedni engedni, mozgást kell belehozni. A mozgás maga az élet. Mélyen t. uraim, el lehet ezt érni okos összefogással, el lehet érni, — hiszen nem feladata egy napirendi felszólalásnak, hogy programmot adjunk — de el lehet érni, ha ennek a súlyosan szenvedő agrártársadalomnak csak néhány kívánságát teljesítíjük, amire a kormányban is megvan a hajlandóság. Csak az időpont kérdéses, ele ebben is sürget minket az idő. Az első kérdés a kamat kérdése. Semmiféle józan indok nem forog fenn senki részéről a kamatnak ilyen magasan való fenntartására. Ennek a leszállítása tehát sürgősen szükséges. A másik kérdés, amit az agrártársadalom is és minden foglalkozási ág is elfogadhat, az, hogy a termelés biztosíttassék, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. ülése 19B2 február 24-~én, szerdán. 445 termelési hitel, amelyet általában helytelenül zöldhitel név alatt ismerünk, biztosíttassék. Ha ennek jogi nehézségei vannak, akkor az ingójelzálognak az állatokra való behozatalával kell ezt megvalósítani. Es erre megvan a kormányban a hajlandóság, sőt nemcsak a hajlandóság van meg, de a tettek mezejére lépés is, hiszen a termelés folytonosságának biztosítására a földinívelésügyi miniszter úr ünnepélyes ígéretet tett, amelyet rövidesen tetté fog átváltoztatni. A harmadik dolog az, hogy tudnunk kell, mi lesz a termés értékesítésével, mi lesz az, ami a boletta helyébe lép, mert az lehetetlen, hogy ezt június végén határozzuk el és erről júliusban értesüljünk. Ezt előre tudnunk kell. Számtalan egyéb kívánság is van s ezek mind megvalósítható kardinális kívánságok, amelyeknek megvalósítására a kormányban megvan a készség, megvan a hajlandóság és a képesség is. Es jönnek a többi foglalkozási ágak, az ipar és a kereskedelem. A kereskedelem helyzetén a legnehezebb segíteni, mert félannyi fogyasztó van és kétszer annyi a kereskedő, — az arányok sokkal rosszabbak, mint mondom — ennélfogva az én számításaimnál megmaradva, egynegyedrészére szállott le az életlehetőség, amit a közterhek súlyos voita is lenyom. Ezen nem lehet egy egyszerű formulával segíteni, de igenis lehet segíteni, ha az életet megindítjuk és mozgás jön létre. Akkor az adóterhek is csökkenthetők, mert azok csak addig magasak, amíg be nem folynak. Azt a néhány embert ugyanis, akit el lehet érni, az állam nem meri kiengedni az adókulcs magassága alól, de ha az éiet megindul, ha vér kerül az erekbe, ha megindul a vérkeringés, akkor itt is elérhetünk valamit. Ami az ipart illeti, ezen a téren verzátus vagyok s magam sem mondom, hogy bizonyos (primer iparcikkeknél nem kell-e megnézni az árakat. ]Ne térjünk azonDan vissza a Kötöttség rendszerére és az árvizsgálóbizottságokra, mert a megkötöttség és bürokrácia nem tudja ellátni az élet igényeit, a legokosabb, a legbecsületesebb bürokráciája a világnak is képtelen erre. De meglehet ezt a kérdést is oldani, ha megoldjuk külföldi adósságaink kérdését. Itt van például a pengő ellenében való kivitel kérdése. Nézetem szerint ezt. meg kell engednünk okkalmóddal, mert van itt, több mint 100 millió úgynevezett befagyott pengő, ahogy a külföldieknek itt maradj követeléseit nevezzük és ha ezért az összegért, vagyis pengő ellenében az illető külföldi olyant vásárol, amit egyébként nem tudunk senkinek sem eladni, avagy olyan dolgot vásárol, amelyért különben sem kapnánk valutát, de amely áruban nagyon sok munkabér fekszik, amellyel az emberek százait és ezreit tudom foglalkoztatni, akkor helyes ennek a megengedése. Ha a gazdasági vezetőemberek a különböző foglalkozási ágakból Öss/eállnak és errenézve megegyeznek szólamok nélkül, hideg ésszel és áldozatkészséggel, akkor igenis lehet valamit tenni. Ne zavarjuk meg ennek a lehetőségét disszonáns hangokkal, függetlenül attól, hogy indokolt-e ez vagy nem, ne nézzünk hátra, hanem előre és menjünk előre a mi tárgyalási témáink letárgyalásában is. Ezek a témák ki vannak tűzve. Méltóztassanak elhinni, hogy a hitelsérté=i javaslatnak, ha nem is fogja egy varázsütésre viszonyainkat megjavítani, jelentősége mégis van, mert ha mindig kényszerűségből, talán helyesen, de borzasztó hátrányos következményekkel csak az adósokat védjük és az adós morált a minimum alá