Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

36 Az országgyűlés képviselőházának US. ülése 1932 január 15-én, pénteken. fcelmi bizottság többségének volt ez az álláspontja, — ezért óhajtottam itt a plénum előtt ennek kifejezést adni. Ennek a mentelmi ügynek tárgyalása közben azonban egy másik igen érdekes jelenségre is rá kell mutatnom. Rá kell mutatnom ugyanis arra, hogy az ügy érdeméről tulaidonképpen nem szólhatunk, és arra az első két kérdésre, amelyről tulajdonképpen dönteni kellene, hogy vájj ón van-e összefüggés a cselekmény és a kikérni akart képviselő között. és vájjon a vád alkalmas-e az eljárás megindítására, saját személyes tapasztalatom alapján a mentelmi bizottság egyetlen tagja sincs abban a helyzetben, hogy hozzászólhasson, mert az iratokba> betekinteni egyikünknek sem volt alkalma, és pusztán az előadó úr jelentésében foglaltakra vagyunk utalva, mert a tényállást csak abból ismerjük. (Zaj.) Ez így van. Ezzel szemben a büntető perrendtartás 40 szakasza, amelynek értelmében a mentelmi joj felfüggesztése végett a megkeresést az illetékes bíróság a főügyész útján terjeszti a Ház illetőleg a mentelmi bizottság elé. A főügyészi viszont köti az, 1884 december 23-án kibocsá tott 56.440. szám alatt kelt igazságügynrniszteri rendelet, amely szerint a kikérést eszközlö főügyész a megkeresést a Ház elnökéhez tar tozik címezni; a megkeresést fel kell szerelni a nyomozás iratainak azon részével, amelyből megbírálható, hogy a megkeresés illetékes bíróságtól származik-e. a panasz tárgyát milyen jogi minősítés alá eső cselekmény képezi, van-p összefüggés e között és a képviselő személye között, végül nem forog-e fenn politikai zaklatás esete? Megállapítani kívánom, hogy mi, a mentelmi bizottság tagjai, semmi ilyen iratot nem láttunk, semmi ilyen iratba betekinteni nem volt módunkban (Kassav Károlv: Ez így van!), tehát pusztán a harmadik kérdéssel foglalkozhatunk, vájjon illetékes helyről érkezett-e a megkeresés, vagy sem. Ha igaz viszont az. amit az előadó úr jelentéséből meríthetünk, amit csak hallomásból, az előadó úr előadásából tudunk, ha igaz az a tényállás erre az üp-yre vonatkozólag, amelyet az előadó úr előad, s amely az előzetes fegyelmi vizsgálati iratokban fekszik, akkor itt nem fegyelmi ügyet látok (Petrovácz Gyula: Bűnvádi ügy!), hanem többszörös bűnvádi ügyet: közokirathamisítáist, hűtlen kezelést és sikkasztást, s akkor a legszigorúbb bűnvádi eljárás lefolytatását kérem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha viszont nem felel meg a tényeknek az az előadás — mert azt nem tudiuk megállapítani, nem volt rá módunk, — és csak károsítás történt, akkor polgári kártérítési kereset indítandó. Ha pedia: egyik sem állana meg, abban az esetben iecen furcsa helyzetbe kerülne — mert ez is ep-vjk furcsasás-a ennek az ügynek — a már előzetesen prejudikált fegyelmi ítélet Mert itt evy fegvelmi eüárás lefolytatása és elő^etps ítélet történt, előzetes fegyelmi eljárás indult, még mielőtt a mentelmi jog felfüggesztett volna, mielőtt a mentelmi jog felfüggesztése iránt egyáltalán kérelem a Házhoz intéztetett volna. Hogy. illetékes hatósáertól érkezett-e a' megkeresés, vagy sem, méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag Dési Gézának különvéleményére, hivatkozzam, amelyet teljes egészében másamévá teszek, amikor azt mondja, hogy (olvassa): «A törvény — s a törvény alatt min dia* a házszabályt is értem — kifejezetten megmondja, hogy amikor a hatóságok kéri a mentelmi jog felfüggesztését, melyek ezek a hatóságok, s a kifejezett felsorolás egyúttal azt is jelenti, hogy amely hatóságot nem említi a felsorolás, azt kizárja az illetékes hatóságok sorából, s így egyúttal elzárja attól. hogy a mentelmi jog felfüggesztését kérhesse. A miniszter nem szerepel ama hatóságok, törvények sorozatában, amelyek a mentelmi ]og felfüggesztését kérhetik, s így az adott esetben az ő kérelmére a mentelmi bizottság a mentelmi jog felfüggesztésének kérdésébe nem is bocsátkozhatik. Igen komoly oka van annak, hogy a törvényhozás miért nem adta meg ezt a jogot a miniszternek és általában politikai hatóságoknak, — esetleg a képviselők politikai magatartásának befolyásolása céljából, — megadatnék a lehetőség, hogy a képviselők ellen hosszú hónapokon át tartó fegyelmi eljárásokat vezessenek és ezzel őket a kormányhatóságoknak esetleg ellenszenves magatartásuk abbahagyására kényszerítsék, vagy a nyilvános meghurcol ássál tekintélyüket csorbítsák». T. Képviselőház! Kénytelen voltam ezeket felhozni azért, teljesen osztva Dési Géza álláspontját, mert fel akarom hívni a Ház figyelmét arra, hogy igen súlyos precedenst teremt azzal, ha lehetővé teszi a miniszternek, mint bírónak és mint megkereső hatóságnak megteremtését és ezzel precedenst teremt a jövőre, amellyel a politikai üldözés alapját alkotja meg olyan időre is, amikor esetleg mások lesznek az üldözők és mások lehetnek az üldözöttek. Hogy lehet-e szó fegyelmi eljárásról, erre vonatkozóan az előadó úr javaslata azt mondja, hogy az által lehet szó csupán fegyelmi eljárásról, mert a politikai államtitkár köztisztviselő és mint ilyen, fegyelmi eljárás alá tartozik. Tisztáznunkt kell tehát a politikai államtitkár fogalmát. Politikai államtitkár közjogilag nem létezik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Politikai államtitkár csupán politikailag létezik az által, hogy a kormánnyal áll és bukik. (Tomcsányi Vimos Pál: Tévedés!) Méltóztassék kifejteni véleményét, boldog örömmel fogom meghallgatni, szívesen tanulok mindig. (Andaházi-Kasnya Béla közbeszól. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Kelemen Koméi: Ki a jogász: Vázsonyi vagy Andaházi-Kasnya?!) A miniszterével, tehát az új kormánnyal együtt érkezik és rendesen miniszterével, tehát a régi kormánnyal távozik. A minisztériumokban az állandóságot az állami tisztviselők képviselik, azok, akik minden kormányváltozáskor megmaradnak íróasztaluk mellett, míg a kormányok változását csak fényképek és olajba vagy akvarellbe festett festmények örökítik meg. (Szilágyi Latos: Ez az Andaházi-Kasnya szakmája! — Derültség.) A politikai államtitkárok a múltban ugyanúgy, mint a miniszterek, ha országgyűlési kénviselők voltak, és akkor nyerték ezt a megbízatást, lemondottak parlamenti mandátumukról — csak az utóbbi tíz .esztendőben nem szokás ez (Ügy van! a baloldalon. — Rassay Károly: Ez törvény volt, amelyet megszüntettek!) — és új választásnak vetették magukat alá, ezzel is jelezve, hogy elsősorban politikai funkciót teljesítenek. De van egy másik különbség is a politikai ésaz adminisztratív államtitkár között. Ez a másik különbség a kvalifikációban van. Ahhoz, hogy valaki adminisztratív államtitkár legyen, tehát köztisztviselő legyen, de ahhoz is, hogy valaki segéd fogalmazó vagy pedig díjnok legyen, kvalifikációjának kell lennie. Ahhoz,