Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Àz országgyűlés képviselőházának US. ülése Í93E jamdr iS-en, pénteken. 37 hogy valaki miniszter legyen, vagy államtit­kár legyen (Jánossy Gábor: Ahhoz csak tehet­ség keli!), még az írás-olvasás kvalifikációja sincs előírva. Ennélfogva lehetetlen a köztiszt­viselő fogalma alá vonni azt, akinek az a kvali­fikációja sincs előírva, mint a legközönségesebb díjnoknak vagy segédfogalmazónak. (Mozgás. — Jánossy Gábor: De ez a dolog természetében van!» Az, hogy valaki nyugdíjigénnyel rendelke­zik, mint ahogy azt a javaslatban az előadó úr mondja, egyedül még nem döntő ebből a szem­pontból, (Östör József: Úgy van, nem döntő!) mert nem lehet tudni azt, hogy mikor áll be a nyugdíj lehetősége. Hiszen, ha nem szolgálja le azt az időt, amikor nyugdíjigénye beáll, akkor mire hivatkozunk, ha csak ez adná meg a köztisztviselői kritériumot ? Mire hivatkozha­tunk akkor, ha úgy, mint ebben az esetben is, az illető képviselő lemond nyugdíjáról, mint nyugalmazott államtitkár? Ezt tehát semmi szín alatt sem tudom magamévá tenni. A nyug­díjigény semmi szín alatt sem határoz a köz­tisztviselői jelleg mellett, vagy az ellen. Hogy azonban miért nem vonható ez az ügy fegyelmi eljárás alá, erre vonatkozóan a juris analógiának esetét is fel kell vetnem. A köz­igazgatás rendezéséről szóló 1929 :XXX. te. ki­mondja, hogy a főispánok ellen fegyelmi eljá­rás nem indítható. Az 1927. évi XXI. te. 143. §-a kimondja az Országos Társadalombiztosító In­tézetnek és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének elnökére és alelnökére vonatkozó­lag, hogy ellenük fegyelmi eljárás nem indít­ható és így bár nem vitás, hogy ezek köztiszt­viselők, mégis ki vannak vonva a fegyelmi el­járás alól. Ha tehát a főispán, az OTI és a MABI elnöke és alelnöke nem vonható fe­gyelmi úton felelősségre, akkor természetesnek kell vennünk azt, hogy az államtitkár, aki ma­gasabb állást tölt be, mint ezek, aki a miniszter és a főispánok, illetőleg az OTI és a MABI el­nökei közötti osztályba tartozik, szintén az ana­lógia juris esetét figyelembe véve, nem von­ható fegyelmi eljárás alá, hanem ha büntető­jogi cselekményt követett el, büntető eljárás indítandó ellene, ha pedig magánjogi károsí­tást követett el, magánjogi kártérítési per indí­tandó ellene. Ez lehetséges ebben az ügyben is, de nemcsak lehetséges, hanem kívánatos is, sőt követelni való is a büntető eljárásnak mielőbbi megindítása. Van egy másik szempont is, amely a fegyel­mi eljárás ellen szól. Ez nem a jognak, hanem a közvélemény megnyugtatásának a szem­pontja. A fegyelmi eljárás zárt ajtók mögött folyik és így lehetőséget ad annak feltevésére, hogy ismét eltussolás történhetik, míg a függet­len magyar bíróság . előtt lefolytatott büntető eljárás a nagy nyilvánosság^ ellenőrzése mellett történik, tehát feltétlenül kívánatos és követe­lendő. (Jánossy Gábor: Ügyis odakerül! A mi­niszter átteszi!) Kívánja azonban a nyilvánosságot az is, hogy ebben az ügyben allúziók történtek. Eb­ben az ügyben egyesek olyan lépésekre is akarták magukat ragadtatni, vagy csak cél­zásokat tettek rá, amelyek sértenék egy olyan politikus emlékét, akinek emlékét ellenfelei is kell hogy tiszteletben tartsák. Valakinek, amíg él, lehetnek politikai ellenfelei, de halála után politikai ellenfeleinek is el kell némulniok. Amint az életben is el kell ismerni mindig a becsületes ellenfelet, az emberi értéket, a halál­ban a politikai meggyőződés szentségének tisz­telete mellett meg kell hajtania a fejét az előtt, akinek emléke már nem politikum, s meg kell akadályozni azt, hogy bárki másnak em­lékébe kapaszkodva a mögött keressen takarót és kibúvót. (Jánossy Gábor: Vass József be­csületes ember volt! — Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Nem volt még precedens arra, hogy egy miniszter egy előző kormány államtitkára mentelmi jogának felfüggesztését kérte volna. Ha politikai pikantériát keresnék, azt mondanám, hogy nem volt még precedens arra sein, hogy egy kormány az őt támogató párt egyik tagja mentelmi jogának felfüggesz­tését kérte volna. De nem a politikai pikan­tériát keresem, hanem pusztán a parlamenti szuverenitás megóvása vezet, az illetéktelen kereséssel szemben, másrészt az igazság nap­fényre juttatá független magyar bíróság segítségével, amely mellett az egasz ügykom­plexum letárgyalására, — hiszen éppen ma hallottunk újra szörnyűségeket a népjóléti minisztérium ügyeire nézve, — kívánjuk és kiküldendőnek tartjuk szintén a nyilvánosság mellett tárgyaló parlamenti bizottság meg­alakítását. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A nemzet alkotmányos jogai nem egyéneké, nem koroké, nem kor­szakoké. (Egy h ana a baloldalon: És nem vár­toké!) A mentelmi jog nem a képviselőké, ha­nem a közjogi és alkotmányos életet élő nem­zeté, amelyet ez a jog a képviselő szólásszabad­ságán és sérthetetlenségen keresztül az elnyo­matás ellen oltalmaz. Ennek alapján én ismé­telten kérem a büntető eljárásnak megindítá­sát ebben az ügyben, ismételten kérem a par­lamenti vizsgálóbizottság kiküldetését (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a nép­jóléti minisztérium egész ügykomplexumának megvizsgálására nézve. Mindezeknek kérelme mellett az előadói javaslattal szemben kérem az általam benyújtott kisebbségi vélemény el­fogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A másik kisebbségi vélemény be­nyújtói közül Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Ház! Tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet egy negyedórával meghosszabbítani. Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja, a képviselő úrnak tehát egy fél óra áll rendelkezésre. Propper Sándor: T. Ház! A hivatalos elő­terjesztés utolsó bekezdésének következő mon­dattöredékét magamévá teszem és ebből indu­lok ki. (Olvassa): «Közérdek, hogy a vád tár­gyává tenni szándékolt hivatali szabálytalan­ságok, cselekmények és mulasztások tisztáztas­sanak.» (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Ezt aláírom, ezt elfoga­dom és éppen ezért nem vagyok abban a hely­zetben, hogy ugyanennek a mondatnak to­vábbi, befejező részét, a konzekvenciákat is magamévá tegyem, mert házi fegyelmi vizsgá­lattal ezt a kérdést nem tisztázni, hanem csak elsimítani lehet. Én nem tudom, hogy ebben az esetben Dréhr Imre képviselőtársunkat men­teni akarják-e vagy pedig elmeríteni. Engem ez ebben a kérdésben nem is érdekel, engem csak a közérdek érdekel és ebből a szempontból konstruáltuk mi meg a mi külön véleményün­ket, kérve, hogy a Képviselőház a hivatalos előterjesztés mellőzésével ezt tegye magáévá. Mindenekelőtt alaki sérelmet kell f előter­jeszteni. A ; mentelmi bizottság előadója be­;

Next

/
Thumbnails
Contents