Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
440 Az országgyűlés képviselőházának 5£. ülése 1982 február 2U-étí, szerdán. 45114 hold földje, Ferenc bajor-kir. hercegnek 15.347 hold földje, báró Fould-Springer Jenőn ének 12970 hold földje ; Wimpfen Simon grófnak 8805 hold földje, báró Piret de Bihain Lajosnénak 5779 hold földje, Haupt-Buchenrode István bárónak 2603 hold földje, Deym János grófnak 3198 hold földje és Haynau Gyula bárónak, a magyar szabadságharcot leverő híres főúr ivadékának 3116 hold földjeT. Ház! Köztudomású dolog, hogy nagybirtokokat adományoztak árulá ért. A Károlyi grófok például azért kaptak földet, mert elárulták annakidején a magyar szabadságharcot. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni és a személyeskedéseket elhagyni. Farkas István: T. Ház! Tényeket mondok el és arról beszélek, hogy a birtokok tulajdonosa magyar-e vagy nem. Elnök: De tessék a személyeskedésektől tartózkodni. Farkas István: Csak történeti tényeket idézek. Nem akarok visszaélni a Ház türelmével, csak rámutatok azokra a történelmi tényekre, amelyek igazságosak, amelyek meg vannak állapítva s amelyekből nyilvánvaló az, hogy például a Károlyi grófok hazaárulásért kapták a maguk nagy földbirtokait. Elnök: A képviselő urat újból figyelmeztetem, hogy a sértő és személyeskedő kifejezésektől méltóztassék tartózkodni. (Esztergályos János: Nem személyeskedés!) Ne tessék vitába szállni az elnökkel. Farkas István: Tessék csak arra gondolni, hogy Haynau, aki a magyar szabadságharcot leverte, Magyarországon kapott hitbizományi A Bach-korszak alatt alkalom kínálkozott arra, hogy a tábornagy érdemeit megjutalmazzák. Gróf Majláth Antal szatmármegyei nagybirtokos súlyos konfliktusba keveredett a Bach-korszak hatóságaival és felső helyről jóindulatú figyelmeztetést kapott, hogy jól tenné, ha birtokait Haynaunak eladná és ő visszavonulna a közélettől. Gróf Majláth Antal kénytelen volt ez előtt a figyelmeztetés előtt meghajolni, birtokait eladta Haynaunak és neki vissza kellett vonulnia a közélet teréről. Így született a nagybirtokok legnagyobb része és «nagybirtokosok ivadékai itt vannak ma is, ezeknek a nagybirtokos uraknak utódjai azok a privilegizált magyar urak, akiknek az itteni vagyoni viszonyait, kiváltságos, feudális uralmát védik. (Buehinger Manó: Ma pedig nem akarnak a népnek választójogot adni!) A túloldalon egyes urak, mint tegnap Berki Gyula is, azt emlegetik, hogy hiszen ők nem tagadják meg a népet, mert ők a parasztsághoz tartoztak. Ez olyan frázis és olyan demagógia, amelyet az urak állandóan^ hangoztatnak itt, ami valóban .szembeszökő és vérlázító minden ember szemében. Hiszen Berki Gyula hasonló társaival együtt végigcsinálta az egész ciklust tíz éven keresztül és Berki Gyula tisztában van azzal, hogy a magyar parasztnak a földbirtokreform során juttatott kicsike, csekély hold fÖld nem jelent semmit a gazdálkodásában és szociális életében, hanem jelenti azt a végtelen nyomorúságot, amelybe lezüllesztette ez a 10 éves Bethlen-féle uralom az egész mezőgazdaságot, (Esztergályos János: Amelyből Pacsa született!) amelyből ma kievickélni nem tudnak. De majd erről később beszélek. Schandl képviselőtársam iménti felszólalásában hivatkozott a háborúelőtti birtokviszonyok és ott felemlített eseteket. En is fogok felemlíteni eseteket, éppen a háborúelőtti viszonyokról. A magyar urak a parcellázásoknál akkor is azt a módszert követték a bankokkal együtt, hogy ahol parcelláztak, ott keresett a földesúr, keresett a bank, de tönkrement a kisgazda és nyögött alatta és nyög még ma is a kisparaszt, mert azzal a módszerrel, amelyet Schandl követett a bankokon, a parcellázáson keresztül, nemcsak a földesúr keresett, hanem keresett a bank is. Tehát belevonja a forgótőkét és ez a kettő kizsákmányolja és kiszipolyozza a magyar parasztot. Hogyan is csinálták a magyar urak a háború előtt? Az a bizonyos fiatal politikus is, akiről megemlékezett, inkább odaadta birtokát a románoknak és nem a székely parasztoknak. Erről írás is van, mindjárt fel is fogom olvasni. írás van arról, hogy az erdélyi mágnások, akik nagyon verték akkor is és azóta is nagyon verik a mellüket, hogy kitűnő hazafiak, mivel a román parasztok mellett román bankok álltak és az erdélyi székely mellett nem állott magyar bank, odaadták a birtokokat a románoknak. Ezek a románok köszönőiratot intéztek ehhez a fiatal grófhoz, akiről Schandl képviselő úr említést tett. A Székely Lapok 1910 március 10-iki számában a következőket olvashatjuk (olvassa): «Ki ez a Bethlen István? Akié a föld, azé az ország — így ordítozik a gróf úr, majd tovább folytatja emígy: — Mentsük meg uraim a székely népet a nemzetiségi veszedelemtől, mert mi vagyunk az utolsó generáció.. Azután hazajött és 48 óra múlva a tulajdonát ké pező ősi Kemény-birtokot eladja a bazédi oláhoknak, noha a sabédi székelyek is kérték. A vásáros oláhok annyira fel voltak lelkesülve Bethlen István kitűnő hazafiságán, hogy köszönőiratot is intéztek hozzá. Ez a köszönőirat a maga teljes és hiteles szövegében a következőképpen néz ki: «Méltóságos gróf Bethlen István (Esztergályos János: Stefanu^ Bethlenesicu! — Derültség.) országgyűlési képviselő úrnak, Mezősámsond. Alulírott bazédi és mezőrüosi—némái lakosok folyó évi szeptember hó 1-én tartott összejövetelünkön kötelességünknek tartottuk elhatározni Méltóságodnak ezen^ úton is leg hálásabb köszönetünknek kifejezést adni azon tényért, hogy Bazéd község határában lévő birtokait kegyes volt nekünk, mint legtöbbet ígérőknek eladni, és dacára annak, hogy a szomszédos M.-Szabédi s más községbeli lakosok is meg akarták szerezni ezen birtokot, Méltóságod kegyes volt ezen birtokot nekünk átengedni. Kelt Mezőrücsi Némában, 1907. Covaciu Vaszilika, Gova Vaszi, Boer Lajos, Koncz Nikuláj, Koncz Ávrám, Covaciu Julius, (Malasits Géza: Csupa fajmagyar!) Degár Juon. (Malasits Géza: Satreaszka Domnu Bethlen!) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: Az a fiatal gróf úr a háború előtti időben szintén résztvett azon a bizonyos kolozsvári gyűlésen, ahol a gazdák megállapították, hogy a lábuk alatt inog a nagybirtok, eladják a birtokaik egyrészét és beszéltek akkor is arról, hogy akié a fold, azé az ország, de odaadták a földet a románoknak és nem a székelyeknek, mert ez volt az urak osztálypolitikája; azt nézték, hol kényelmesebb, hogyan könnyebb nekik ezt az ügyet elintézni
