Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Àz országgyűlés képviselőházának 5-4. és azt a módszert választották, amely nekik a legnagyobb jövedelmet hozta. Egy nemzet birtokrendszere azonban nem alapulhat azon, hogy a kapzsi magántőke és birtoktőke együtt zsarolja ki a nemzetet. Egy nemzet, amely ad a maga sorsára, beleavatkozik a maga birtokrendszerébe. Egyébként ma abban a világban élünk, hogy be kell avatkozni a vagyoni eloszlásba. Végtére a kollektivizmus terén megyünk előre. A trösztök, a ringek sem egyéni tulajdonok, a nagybirtok sem egyéni tulajdon. Mesebeszéd azt mondani, hogy Esterházy 320.000 holdja, vagy a bajor hercegnek ittlevő 45.000 holdja független a közösségtől, a néptől, az ezt az országot lakó népesség sorsától. Nem szabad, nem lehet erre az álláspontra helyezkedni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaioldalon.) csak arra az álláspontra lehet helyezkedni, hogy a birtokrendszer, a vagyoneloszlás olyan legyen, hogy az egyetemes érdekeket szolgálja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Higyjék el, sokkal jobb ez konzervatív szempontból is, mert kizárja az orupciókat, a forradalmakat és megteremt egy folytonos fejlődési lehetőséget. De a mellett a merevség mellett, amelyre itt helyezkednek és évszázadokon át helyezkedtek a magyar földbirtoknál, el lehet képzelni, hogy az alföldi magyar népesség és egyáltalá-, ban a magyar paraszt népesség fenntartható lesz? Az urak bizonyára tisztában vannak azzal, hogy a szemértékesítésnek az a lehetősége, ami eddig volt, a magyar mezőgazdaság számára többé vissza nem jön. (Buchinger Manó: Sajnos, még nem látják!) Ezt az urak tudják. Egészen bizonyos, hogy tudja az előadó úr és tudja Erdélyi Aladár és mások, akik alaposan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A szemértékesíj tésnek az a lehetősége, ami azelőtt volt, többé vissza nem jön. Még ha a régi osztrák-magyar monarchia lenne is, ha Európa egy unióban lesz, ha egy gazdaságot alkot, akkor sem jön vissza a szemértékesítésnek az a lehetősége. mert egészen más a technikai felszerelés, egészen más a termelé

a

i mód ma, a háború után, a racionalizálás korszakában, mint azelőtt volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azelőtt még felállíthatták a tételt, hogy^ a mezőgazdaságban nem megy végre a termelésnek az a mély átalakulása, amely végbement az iparban. Végbement itt is, itt is megtalálták a módját. Ha Oroszország megműveli a maga hatalmas szűz területeit, ha őserdőit kiirtja, beveti és ott búzát termel, ha majd 35—40 métermázsát termelnek, mi pedig termelünk 8—10-et, hogyan tudunk majd értékesíteni?. Vagy hogyan értékesíthetjük mi Ausztráliával, Amerikával szemben, amikor az ő 20 métermázsájukkal szemben 8—10 vagy 11 métermázsát termelünk?. Hol akarunk majd érvényesülni, hol akarunk majd élni? Itt van egy más szempont: mi lesz a magyar .néppel?. Iparunk leépült, kereskedelmünk leépült. Mi lesz a magyar néppel, a színmagyar néppel? Azt mondják önök: az egykét kell kiirtani,, az egyke-rendszer bűn a nemzet ellen. Gyermeket kell szülni, mint Vass József mondotta annak idején; még a 40 éves anyának is gyermeket kell szülnie. De minek szüljenek •gyermeket, ha munkalehetőség nem kínálkozik számukra?. Hova mehet ma a magyar kubikus, hova mehet a magyar mezőgazdasági munkás? Éppúgy nem mehet sehova, mint nem mehet az ipari munkás, bár az még inkább elmeeht, de a mezőgazdaági munkás nem mehet el. A föld kérdését nem lehet egészen egyszerűen osztályszempontból megfogni és azt mondani, hogy ez a régi vagyon, egy évezreden át összegyűlt, ülése 1932 február M-en, szerdán. 441 hatalommá, naggyá lett. Hiszen árulásért kapták, elvették egymástól erőszakkal, így lettek a nagybirtokok. Mi pedig fenntartjuk ezt a rendszert dédelgetjük és még annyira sem mentek el, hogy ennei a nagybirtoknál a progresszív földadót bevezették volna, hogy a földadót úgy reformáltak volna, hogy progresszív legyen. Az a régi kataszteri rendszer, amelyet annakidején a földesurak cselédjei, ispánjai megcsináltak, olyan volt, hogy a harmadosztályba a földesúr földjét, az első osztályba a parasztét sorozták be és ez a rendszer van még ma is kevés javítással érvényben. Nincs progresszivitás és Kovács Péter, vagy Horvát János tíz- vagy tizenötholdas gazda holdanként éppen úgy fizeti a földadót, sőt talán némely esetben katasztrális holdanként többet fizet, mint az az Esterházy herceg, vagy a másik tízezerholdas herceg azért, mert az ő földje alacsonyabb kategóriában, a paraszté pedig magasabb kategóriában van m egállapít va,; holott nyilvánvaló, hogy a nagybirtok éppen úgy, mint a nagyüzem, sokkal gazdaságosabban, kevesebb munkaerővel, több munkaszer-; számmal termelhet, a termelés lehetőségei kedvezőbbek. Ezt a progresszivitást tehát be lehet vezetni az adó tekintetében is és be is vezették mindenüt, csak itt nem. Ezek a dolgok szülik a pacsai eseteket. Hiába beszélnek itt az urak a mezőgazdaság védelméről, annyit sem tudtak az urak elérni, hogy a magyar parasztot védjék azoktól a nagy terhektől, amelyeket viselnie kell. En közülük való vagyok, mindig hangsúlyozom itt. Nagyatádi Szabó István szégyeite, hogy parasztivadék volt, én nem szégyellem, hogy zsellérivadék vagyok, az urak szintén hencegnek vele, de tessék dolgozni abban az.irányban, hogy végre megszűnjék az az évszázados gyalázat, az az évszázados szégyen, amelyet a magyar népre rákentek, mert a magyarságot ebben az országban nem a főurak, nem a nagybirtok, hanem a parasztnép tartotta fenn. (Ügy van! a Szélsőbaloldalon.) Tessék a történelmet megnézni és megtanulni. (Malasits Géza: Cigánynyelvnek mondották az urak a magyar nyelvet!) Ez a magyar paraszt ma itt áll megbélyegzetten, nincs titkos választójoga, nem tud titkosan szavazni, nem tudja azt választani, akit akar, megvetett, lenézett, gyűlölt és csendőrszuronynak van kiszolgáltatva. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat a házszabályok szerint kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy beszédét szíveskedjék úgy előadni, hogy az osztályok elleni izgatást ne tartalmazzon. A képviselő úr felszólalásából ezt kénytelen vagyok megállapítani. Tessék tehát az ilyen kifejezésektől tartózkodni. (Kabók Lajos: Tényeket nem lehet elmondani? Ez izgatás?) Az igazságot mindig el lehet mondani. Védekezésre nincs szükség, mert a képviselő úr jogai, amelyek őt a házszabályok szerint megilletik, biztosítva vannak. (Kabók Lajos: Igazat mondott-e Farkas vagy nem, az a kérdés!) Kabók képviselő urat rendreutasítom az elnökkel való folytonos feleselés miatt. (Kabók Lajos: Nem szabad az igazat megmondani?) A világon nies olyan parlament, ahol egyszerre hatan-heten beszélnek, akár igazat mond valaki, akár nem. Egyszerre csak egy ember beszélhet. (Kabók Lajos: A légy zümmögését is meg lehet hallani!) Farkas István: A magyar történelem lapjai tanúságot tesznek arról, hogy úgy volt, és úgy van, ahogyan én előadtam. Tény, hogy az adózás terén nem történt semmi olyan^ berendezkedés, amely a magyar népet védené. A privilegizált osztály jelleg megvan nemcsak az adó-