Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
432 Az országgyűlés képviselőházának . nyolc jegyzőkönyvet, majd visszavitték a zárkájába, ahova még nyolc embert tettek be. Közöttük volt egy Andrássy nevű állítólagos pécsi magyar katonatiszt is. Nemsokára viszszatoloncolták, de Szabadkán olyan súlyos beteg lett, hogy ismét kórházba kellett mennie, Itt is nagyon durván bántak vele, mire megjegyezte, hogy a beteggel nem így szokás beszélni. Ezért azután 15 napra ismét lezárták. Itt találkozott Mészáros Lajos kiskunhalasi kereskedővel, aki kémkedés gyanúja miatt közel három hónap óta van letartózattásban.» Idehoztam ezeket az adatokat, amelyeket kórházi leletekkel és bizonyítványokkal is alá tudok támasztani. Különösen felkérem a kormányt és azt a felhívást intézem a t. Házhoz, hogy védjük meg a magyar állam szuverenitását. A saját szememmel láttam, hogy mi a granicsárokkal szemben olyan előzékenyek vagyunk, hogy a szerb granicsárok átjönnek a mi területünkre vízért és ezzel szemben ők ezt a legnagyobb kegyetlenséggel viszonozzák. (Dinich Ödön: Nem kell őket átengedni!) Minden egyes állampolgár «érelmét kötelességünk a magyar állam sérelmének tekinteni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! En elképzelem, hogy ha az Uniónak, vagy Angliának bármely állampolgárával történik mindez, Anglia, vagy az Unió képes háborút indítani egy állampolgára megsértése miatt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt kérdezem a jugoszlávoktól, vájjon Postumiánál, Susáknál, vagy az olasz határon mernek-e így viselkedni? Azt hiszem, Mussolini ellátná a bajukat abban az esetben, ha egy olasz állampolgárnak is ilyen tortúrákon és ilyen sérelmeken kellene keresztülesnie. Az alatt az idő alatt % amíg a mi vámőrségünk nyári időben virágokat ültet, odaát a szemünk láttára építik a betonfedezékeket, szemben a jugoszláv határon. Ebből az alkalomból felhívom a mi külügyi kormányzatunk, de belügyi kormányzatunk figyelmét is, hogy ne engedje a magyar kormány, hogy a kettős birtokosokkol állandó tortúrák és állandó huza-vonák legyenek. Ki kell forszírozni a^ határátlépési igazolványok jóindulatú kezelését és nemcsak egy évre, hanem legalább három évre kell kiállítani ezeket az igazolványokat, mert a kettős birtokosok állandó kegyetlenkedéseknek és tortúráknak vannak kitéve. Akkor, amikor a leszerelési konferencia ülésezik, nekünk — sajnos — ezzel a témával kell foglalkoznunk. Nagy sérelem a magyar államra az is, hogy lehetetlen közlekedési viszonyaink vannak a jugoszláv határ felé. Egyízben már a tárgyalások annyira megértek, hogy szó volt arról, hogy megnyitják a baja— Szabadka—szegedi vasútvonalat, úgy, ahogyan fenn Sopronban közlekedik, zárt kocsikkal, ez azonban nem történt meg és ez nagy sérelme a magyar közlekedésnek, mert óriási kerülővel, óriási pénzzel és drágítással lehet csak Baja felől Szeged irányába jutni. T. Ház! Az én szerény nézetem szerint, mindnyájunk felfogása szerint a magyar lobogó védelme alá kell helyezni minden magyar állampolgárt és ha tovább folytatódnak ezek a sérelmek, akkor súlyosabb konzekvenciáknak kell elkövetkezniök. En azt hiszem, ezen a téren pártkülönbség nélkül egyetértünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti. Napirendünk szerint következik a fold. ülése 1932 február 24-én, szerdán. birtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló 1928 : XLI. te. 6. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 124, 133) Szólásra következik Schandl f Károly képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Schandl képviselő urat illeti a szó. Schandl Károly: T. Ház! Az a nagy gondolat, amely a földmívelésügyi miniszter úr törvényjavaslatában megnyilatkozik, nem új a magyar közéletben, nem új a magyar agrárpolitikában. Károlyi Sándor gróf volt az, aki ezelőtt 25 esztendővel gönci levelében, amelyet klasszikus magyar agrárpolitikának tekinthetünk, kimondta azt az azóta a magyar gazdák között jelszóvá vált igazságot, hogy «akié a föld, azé az ország». Károlyi Sándor gróf ezt, úgy értette, hogy ha a magyar nemzet és a magyar faj meg tudja tartani kezében a magyar földet, akkor ez az ország magyar marad és nemzeti marad, ha azonban ezt a földet nem tudja a magyarság megtartani, akkor kicsúszik alóla az egész ország és akkor a magyar államnak, a magyar nemzetnek vége van. Nem kis kérdés az, ami előttünk van és nem szabad ezt úgy disztingválni, mitha mi ezzel akarnánk csupán a magyar mezőgazdaságot talpraállítani. Nem osztozom az egyik régi pénzügyminiszternek ama könnyed felfogásában, hogy a mezőgazdaság megmarad, ha válság van is, csak a gazdák cserélődnek ki. Nekem egyformán fontos a magyar föld és a magyar földmívelő, a magyar földbirtok és a magyar gazda, mert nekem mindegy az, hogy kinek a kezén van a magyar föld. A földvédelem a nemzet védelme, ezt a nemzetvédelmet ennek a parlamentnek, amelynek nemcsak ez a pártja, de a többi pártok közül is a parlament óriási többsége a magyar agrárprogramm alapján jött össze, ezt a gondolatot nem szabad elejteni, r Ha a Kárpátok lennének ma is ennek az országnak határai és az Adria, úgy talán másképpen beszélhetnénk ma, de amikor nem a mi hibánkból, nem a magyar nemzet hibájából elvesztettük ennek az országnak kétharmad részét és meghagytak nekünk olyan határokat, amelyeket stratégiai határoknak mondani gúny lenne, akkor lehetetlen elzárkózni a nemzetvédelem elől, amely a földbirtokra is kiterjed. Méltóztassanak visszaemlékezni azokra a szomorú időkre, amelyek előkészítették a nagy háborút. Nem elégszer hangsúlyozzuk; ebben a parlamentben, hogy a nagy világháborúnak nem a magyarság, nem a magyar nemzet, nem a magyar felelős tényezők voltak az okai, ellenkezőleg mindent elkövettek arra, hogy a világháborút Európa kikerülje. Amikor a világháborút már előkészítették, akkor vettünk észre tüneteket a nagy parcellázás lázában, hogy Bukarestből kapott pénzekkel nemcsak az À1-; bina, de a román bankok egé ű z serege vette meg a földet a magyar kisgazdáktól, elmentek egészen a Tiszáig, sőt olyan esetekről is tudok, amikor az Albina Vas vármegyében helyezett ki kölcsönöket csak azért, hogy földhöz juthasson. Akkor a gazdasági liberalizmus volt a kormányjelszó és mi, a magyar nemzet, amely az egész világon liberalizmusáról, lovagiasságáról, lojalitásáról volt híres, nem vettük észre, vagy későn vettiük észre, hogy a magyarság lába alól csúszik ki a talaj. Jól emlékszem arra a kolozsvári nagy gazdagyíüésre, mert jelen voltam, amelyen Tokaji Nagy László mint előadó valósággal vészkiáltást hallatott, hogy Erdélyben a magyar föld vész el. Akkor egy fiatal.
