Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 5U. ülése 1932 február 24-én, ézerdán. 433 agrárpolitikus ezt a vészkiáltást továbbította az egész országban, ez a fiatal agrárpolitikus gróf Bethlen István volt, (Farkas István: Aki szintén odaadta a^ románoknak a birtokát, mert többet adtak érte.) aki először vette ezt észre és először harcolt a mellett, hogy a nemzeti birtokpolitikát kormányprogrammba kell illeszteni. Trianont ez a szabad vásár készítette elő. A t. Ház figyelmét felhívom, hogy vigyázzunk arra a megmaradt kis hagyatékra, amely a múltból ránk maradt, erre a magyar földre, hogy ki ne csússzék a magyarság lábai alól. Itt nem lehet szabad vásárt engedni, igenis, hozzá kell juttatni a magyar földhöz elsősorban azt a földmí velőn épet, amely a legjogosabb várományosa ennek a földnek. Egészen bizonyos, hogy a természetes fejlődés odavezet, hogy a nagybirtokrendszer fokozatosan bontódik le, a nagybirtokok átalakulnak középbirtokokká, részben kisbirtokokká. Ez r a természetes fejlődés egész Európában, az egész világon. Ezt a fejlődést mi nemhogy meg akarnók akadályozni, hanem ellenkezőleg, azt elő akarjuk mozdítani. Ha magyar ősi birtokos nem tudja tartani a birtokát, amit én sajnálattal szegezek le, mert nekem nem mindegy az sem, hogy ki van a nagybirtokban, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akkor elsősorban elő kell mozdítani azt, hogy a magyar középosztály és a magyar kisgazda és földmívesnép jusson hozzá. (Helyeslés.) Mindegyik állam védi a maga földjét, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mindegyik állam védi, még azok az államok is, ame lyek többet kaptak, mint amennyit reméltek, Európa földjéből. Körülöttünk a kisentente valamennyi állama nemcsak hogy elvette a földet a magyar gazdáktól, a magyar föld' mívesektől, de továbbmenve, nem engedi földhözjutni a magyarokat, továbbmenve védi a földet ^elővásárlási és másféle jogokkal. Méltóztassék letekinteni Krassó-Szörény megyébe, továbbá Torontál és Temes megyék déli részeibe, ahol a magyar telepesek százai és ezrei panaszkodnak, hogy 5—15 holdas földjükből elvettek annyit, hogy ma már alig 2—3 holdjuk maradt, elkobozták földjüket azért, mert magyarok. Akkor, amikor mindenfelé halljuk ellenségeink körében külföldön, hogy az optánskérdés csak a magyar nagybirtok kérdése, akkor igenis, nekünk hangsúlyoznunk kell azt, hogy ez célzatos beállítás, és az igazság az, hogy a magyar kisgazdáknak ezreitől, akik erről keserves és panaszos leveleket írnak, vették el a földet. (Ügy van! Ügy van! Amikor ilyen könyörtelen földbirtokháború folyik körülöttünk, (Jánossy Gábor: Földrablás!) akkor én lehetetlennek tartom azt, hogy mi itt a gazdasági liberalizmus jelszaváért odadobjuk a magyar földet (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és bizonyos elferdített okoskodással azt mondjuk, hogy csak így lehet tőkéhez juttatni a magyar földbirtokososztályt. Mindent eladhatunk, de a magyar földet az idegen nagytőkének nem adhatjuk el. Nem ok^ nélkül mondom ezt. En nem akarok útjába állani annak, hogy a külföldi hitelezőkkel valami megállapodást létesítsünk, hopy a külföldi hitelezők iparkodjanak követeléseiket ' bizonyos yagyonokba befektetni, azonban én nem tudnám azt ölhetett kézzel nézni, ha külföldi nagybankok jönnének ide földbirtokfoglalásra és a magyar földbirtokokat összevásárolnák. A földet nem lehet kereskedelmi portékának tekinteni, és a gazdasági liberalizmus téved, ha azt gondolja, hogy a földhöz újból visszatérhet, ott újból érvényesülhet, holott a liberalizmus,, különösen a gazdasági liberalizmus már régen csődöt mondott. őszintén, nyíltan szeretek beszélni, és nyiltan beszélek arról is, ami itt a vitában felhozatott, hogy hiszen az egész földbirtokpolitika, amelyet követünk, különösen maga ez a javaslat, csupán antiszemita célokat szolgál. Ennek cáfolatára én hivatkozom a józan magyar zsidóságra, hogy vájjon van-e közöttük egy is, aki panaszkodhatik a miatt, hogy az utóbbi időben nem juthatott földbirtokhoz, nám vásárolhatott földbirtokot. (Malasits Géza: A gazdag zsidónak nincs oka panaszkodni, legfeljebb a szegénynek!) E tekintetben hivatkozom arra, hogy a legutóbbi években a földbirtokforgalomban — ahogyan azt már Berki Gyula képviselőtársam előhozta — a nagybirtoknál kétharmad részben éppen a zsidóság volt a vásárló. Ha az új birtokforgalomban ilyen arányban részesedik a magyar zsidóság, akkor igazán nem lehet azt mondani, hogy a földmívelésügyi kormány vagy a parlament antiszemitizmust visz be a birtokpolitikába. Viszont kellő őszinteséggel azt is feltárom: nem gondolom azt, hogy a magyar zsidóság a maga józanságában helyesnek tartaná azt, ha a magyar nagybirtok és általában a földbirtoktulajdon terén olyan aránytalanság állana elő, hogy a földbirtok nagyrésze a zsidóság kezébe jutna. Még kevésbbé tételezem fel a magyar zsidóságról és a magyar liberális polgárságról azt, hogy helyeselné azt, hogy galíciai bevándorlók jöjjenek ide és szabadon vásárolhassanak földet. Ügy emlékszem, maga Sándor Pál volt az, aki egy időben a galíciai bevándorlással szemben felemelte szavát, különösen az ellen, hogy azok itt földet és házat szerezhessenek. Ami most már a földbirtokpolitika célját illeti, a mi földbirtokpolitikánk célja nyilt, tiszta és egyenes: a földmívelő népet és a magyar középosztályt juttatni földhöz, nem újabb és újabb földreformok útján, hanem észszerű, fokozatos nemzeti és demokratikus birtokpolitikával. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a helyes, ez az egyedül lehetséges!) Középosztály alatt értem azt a kisgazdatársadalmat is, amely természetes rezervoárja a magyar középosztálynak. Ezt a kisgazdatársadalmat kell erősíteni, mert ebből a kisgazdatársadalomból jönnek a magyar középosztálynak legegészségesebb egyedei. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) És leszögezem azt is, amit már előttem szóló Berki Gyula t. barátom elmondott, hogy voltaképpen a földreformnak is az volt az első törekvése, hogy a magyar törpe- és kisbirtokos osztályt erősítse a földvásárlási eljárás során. T. Ház! A túloldalról Eber Antal képviselő úr és vele Gaal Gaston képviselő úr is azt állították, hogy az elővásárlás kárt okoz a földbirtoknak, az elővásárlási jog gyakorlása és annak fenntartása a földbirtok árát lerontotta, és így a mezőgazdaság dekonjunktúráját előmozdította. Én hozzáteszem azt, hogy ha az elővásárlási jog gyakorlása elhúzódnék, ha ennek lebonyolítása hosszabb időt venne igénybe, tényleg káros lenne ennek ilyen módon való gyakorlása és magam is azt kívánom, hogy az élővásárlási jog gyakorlását, vagy nem gyakorlását az illetékes tényezők — a gazdasági albizottság és földmívelésügyi minisztérium —< minél gyorsabban intézzék el, hogy az eladó földbirtokost semmi hátrány ne érje.

s hogy a